Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés felsőházának 29. ülése ügyi reszortban követi, hanem a közigazgatási ágazatokban is és csak helyeselni lehet a belügyminiszter úrnak a főispánokhoz intézett 105.264/1935. számú körrendeletét, amelyben a főispánokat figyelmezteti, hogy közigazgatási gyakornokokká csak olyan egyéneket nevezzenek ki, akik egyetemi tanulmányaikat kitűnő eredménnyel végezték és szorgalmuknak, ambícióinak már ott tanújelét adták. Valóban kívánatos, hogy a fiatalsággal jól bánjunk és a fiatalság elhelyezését lehetővé tegyük, mert a fiatalság van hivatva arra, hogy bennünket pótoljon, amikor már neon fogunk működni. Áttérek az ügyvédség kérdésére. Fájdalommal kell megállapítanom, hogy az ügyvédség terén a viszonyok mindig rosszabbak és rosszabbak s már azt lehet mondani, hogy kétségbeejtőek. Ennek két oka van: az egyik a túlzsúfoltság, a másik pedig a gazdasági dekonjunktúra. A miniszter úr ő nagyméltósága megígérte, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslatot az ősszel be fogja nyújtani és azt mondotta, hogy egy olyan ügyvédi rendtartással jön, amely az ügyvédség erkölcsi színvonalát fenn fogja tartani. Nagyon tiszteletreméltó ez az elhatározás, nem is várhatunk az igazságügyminisztertől mást, de éppen olyan igaz a római filozófusnak az a mondása: primo vivere, deinde philosophari. Ha a törvényhozás és a kormányzat nem tudja biztosítani az ügyvédi kar megélhetését, akkor ilyen magas erkölcsi színvonalról nem lehet beszélni. Már pedig azt hiszem, hogy igen nagy közérdek az, hogy ne engedjük, hogy az ügyvédi kar elproletárosodjék, hiszen az ügyvédi karnak igen nagy feladatai vannak, nemcsak a jogszolgáltatás terén, hanem a társadalmi és az állami élet egyéb területein is. Hazánkban a legkiválóbb juristák elismerték, hogy nemzeti kívánság, szükségszerűség az, hogy az ügyvédi kar talpraállíttassék és prosperáljon. Az ügyvédi kar nagy érdeklődéssel várja az új ügyvédi rendtartást és attól az etikai színvonal fejlesztését, az ügyvédek gazdasági helyzetének javulását és a szociális panaszok orvoslását reméli. A múlt év nyarán megjelent egy ügyvédi rendtartási tervezet. Az ügyvédi kar nagyrésze nem fogadta szívesen, sőt visszautasította ezt a törvénytervezetet. A miniszter úr kijelentette, hogy a kamarák erro vonatkozó objektív kritikáját szívesen fogja tanulmány tárgyává tenni és amennyiben meggyőződésével nem ellenkeznek az ott kifejtett posztulátumok és kívánságok, azokat honorálni is kívánja. Köszönetet mondottunk a miniszter úrnak, hogy a kartársakat, a kart munkatársának tekinti és kívánja tekinteni a rendtartás megalkotásánál, a kar azonban kíváncsi, melyek lesznek azok a részletek, amelyek túl sok észrevételt váltottak ki és éppen emiatt el fognak maradni és melyeket fognak ezek helyett az ügyvédi kar erkölcsi színvonalának emelése céljából behozni. Ennél a pontnál megint kérelemmel fordulok aa igazságügyminiszter úr ő excellenciájához: legyen szíves, tájékoztassa a közvéleményt és az ügyvédi kart e tekintetben. A túlzsúfoltságon csak egy módon lehet segíteni. Évek óta hangoztatom, évek óta han goztatja minden ügyvédi kamara, de a szó visszhang nélkül hangzik el a pusztában: a jogi oktatást kell reformálni. Abban a pilla natban, amikor kötelező lesz a jogi oktatás terén az előadások látogatása, amikor kötele 1936. évi június hó 20-án, szombaton. 553 zőek lesznek a kollokviumok, a szemináriumi és praktikumbeli gyakorlatok, akkor szent meggyőződésem szerint óriási módon meg fog apadni a joghallgatók száma és ennek következtében megszűnik a túlzsúfoltság a bíró- és ügyvédjelölteknél egyaránt. Második baj az, ' hogy megnehezítik az ügyvédi pályán való boldogulást azok a törvényes intézkedések, azok a jogszabályok, •amelyek az ügyvédség autochton munkaterületeit részben elvették, részben pedig előmozdítják és lehetővé teszik, hogy az ügyvédség berkeiben olyan egyéned is működhessenek, akik köztisztviselők és fizetésüknek kiegészítéseként foglalkoznak magánmunkálatokkal, mégpedig olyan reszortban, ahol ők, mint hatósági közegek járnak el. Kifogásolja az, ügyvédi kar azt, hogy a tisztviselők nyugdíj illetményének kiegészítéseként megnyittatott az ügyvédi pálya. Ha valaki nyugdíjas és ügyved akar lenni, akor mondjon le nyugdíjának élvezetéről, gyakorlatának egész idejére vonatkozólag, egyébként pedig ne legyen bejegyezhető. A numerus elausussal nem lehet ezen a dolgon segíteni, annak behozatalával csak újabb társadalmi bajokat lehet előidézni. Itt nem értek teljesen egyet az én igen t. kollégámmal és barátommal, dé. Náray-Szabó felsőházi tagtársammal, aki azt mondotta tegnapi beszédében, hogy a vidéki ügyvédek a numerus clasust, kellő kautálékkal és az ügyvédi autonómiának becsben tartásával hajlandók elfogadni. Most egy új felfogás keletkezett, amely azt mondja: azok, akik a numerus clausus mellett vannak, az összügyvédséget, az ügyvédséget, mint intézményt, a maga totalitásában akarják szanálni és reformálni, — azok, akik a numerus clausus ellen vannak, az egyes ügyvédek és ügyvédjelöltek iránt viseltetnek szánalommal, tehát parciális érdekeket tartanak szem előtt. Nem helytálló ez a felfogás. En és mindazok, akik a numerus clausus ellen vagyunk, azért perhorreszkáljuk ezt, az intézkedést, mert meg vagyunk győződve arról, hogy olyan atmosztférában, ahol numerus clausus fog uralkodni, — függjön ez a numerus clausus minisztertől, kamarától, bíróságoktól vagy akárkitől — nem lesz meg az a ki termelőképesség, hogy olyan ügyvédi individuumokat teremtsen, akik az ügyvédi karnak függetlenségét, szabadságát és az alkotmánynak védelmét abban a mértékben lássák el, mint ahogyan azt elődeik annakidején ellátták. Teljesen csatlakozom ahhoz, amit dr. NáraySzabó kollégám, iaki szintén ügyvédi érdekképviselő, tegnap felhozott, hogy az okirati kényszerről szóló törvényjavaslatot tet*ő alá kellene hozni. Ma ia közerkölcsök leromlottak. Ezt senki nem tagadhatja» Ma a tanubizonyítás csődöt mondott. Ma tanubizonyításra alapítani nagy érdekeket és nagy igényeket alig-ialig lehet. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az igazságszolgáltatás érdeke hozza tehát^ magával azt, hogy legyen egy olyan bizonyíték, — r az okirat, amely fixírozva van, és amely számtalan polgári és számtalan ibűnpernek állana útját. Az ügyvédi kar, kívánja -továbbá, 'hogy a középfokú közigazgatási bíróság felállíttass ék. Erre vonatkozólag vannak határozatok, miniszteri Ígéretek és semmi sem történt etekintetben, csak az, hogy a mai közigazgatási bíróság kétéves restanciákkal küzd, ez pedig azért van, mert részint a legfontosabb állam-