Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

554 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése jogi kérdéseket utalták a közigazgatási bíróság (hatáskörébe, részint pedig azért, mert a legkisebb csip-csup adó és illetékkérdés szintén a közigazgatási bíróság elé vihető. Elódázhatatlannak tartjuk azt a kívánalmat, hogy méltóztassék a- telekkönyvi ügyekben rendet teremteni. Nem beszélek a falusi dolgokról, hanem a városi telekkönyvekről. Nincs semmi elfogadható ok arravonatkozólag, hogy,a városi telekkönyvi ügyekben az ügyvédi kötelező képviseletet ne hozzák be, uigfyancsiak a nagy cég-ügy ebb en-, amely ékben azonban mindegyik kontárkodik, csak az nem, aki nem akar. Az ügyvédi kar nem vádolható azzal, hogy nem sürgette volna eléggé ezeknek a programmpontoknak megvalósítását. Ebben a tekintetben utalok a Budapesti Ügyvédi Kamara legutóbbi évi jelentésére. Sőt, egy írástudó és egy nagy számoló megállapította, hogy 15 év alatt 243 javaslatot terjesztett elő a kamara a különféle igazságügyi hatóságokhoz és miniszterekhez e programmpontok megvalósítása iránt. A szegényvédelemre is vagyok bátor felhívni a miniszter úr ő excellenciája figyelmét. A legnagyobb visszaélések történnek ezen a téren, olyan emberek kapnak jogosultságot szegényvédelemre, akik nincsenek arra rászorulva és másodszor; aki már kapott szegényvédelmi jogo't), az fantasztikus összegű pereket tesz folyamatba és ezáltal az alperest kényszeríti, hogy nagy költségeket fizessen a saját ügyvédjének. A szegényjoggal kapcsolatban meg kell említenem azt, hogy az ügyvédi kar még mindig minden ellenszolgáltatás nélkül viszi a szegényvédelmi dolgokat. Már pedig nagy teher ez >az ügyvédi 'karon. Tavaly a "budapesti kamaránál kirendeltek polgári ügyben 2335, büntető ügyben 2120 ügyvédet, összesen tehát 4500 szegényjogos pert folytattak le ingyen. És hogy mennyire nőtt ezeknek a száma, a legjobban mutatja az, hogy, mondjuk, 20 évvel ezelőtt — 1914. évről szól ez a statisztika — polgári ügyben csak 644 kirendelés volt Budapesten, tehát a kirendelés négyszeresére emelkedett. Bizonyos az, hogy annak, aki jogokat gyakorol, kötelességeket kell teljesítenie, de az is bizonyos, hogy az aki dolgozik, méltán követelheti az ellenértéket. Ha a doktor receptet ír és azt patikába viszik, még senkinek sem jutott eszébe azt kívánni, hogy a doktor fizesse meg a patikában adott gyógyszer árát. Az ügyvédellenes hangulatról is meg kell emlékeznem. Van ügyvédellenes hangulat és ennek nagyrészt az az oka, hogy a törvényhozás több alkotásából és több kormányrendeletből ügyvédellenes tendencia és szellem árad az ügyvédséggel szemben. E tekintetben utalok az 1921 : XVII. tc.-re és megállapítom azt, hogy a törvénykezés egyszerűsítésének igen sok intézkedése, továbbá azok a rendeletek, amelyek a kényszeregyességi eljárást szabályozzák, kapcsolatban az Országos Hitelvédő Egylettel, valóban nem ügyvédbaráti felfogásból indulnak ki. Igazságtalan lennék azonban, a történelmi hűséget nem tartanám szem előtt, ha nem jelenteném ki, hogy a mostani igazságügyminiszter igenis iparkodott az ügyvédválság helyzetén, amennyire lehet, segíteni. Neki köszönhetjüik a izaigirászati törvényt, amely az ügyvédek érdekében hozatott,^ neki köszönhetjük az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet reorganizációjáról szóló törvényt, amely [biztosította énnek az intézetnek 1936. évi június hó 20-án, szombaton. tovább való íenntarthatását. Neki köszönhetjük azt, hogy megtiltották az. ingatlanközvetítőknek, hogy beadvány óikat és szerződéseket szerkeszthessenek és neki köszönhetünk olyan rendeleteket, amelyek a leletezés terén az ügyvédeknek könnyebbségeket adtak. Amikor hálás köszönettel nyugtatom ezeket a dolgokat, •aikkar azt mondom nagyméltóságú miniszter úr, hogy ez csak az első lépéis és arra kérjük, legyen kegyes a mi programmunkat mentől előbb megvalósítani. Áttérve ia kodifikációra, örömmel értesültem arról, hogy a miniszter úr szeme eldtt lebeg az, h.ogy a büntetőtörvényeket, tehát a büntetőtörvénykönyvön kívüli törvényeket is mind egy egységes kódexbe akarja ^összefoglalni és ugyanezt akarja tenni a polgári peres eljárásra vonatkozóan is- Ezt örömmel veszi tudomásul a jogkereső köizönség és az ügyvédi fear is. A perenkívüli ügyekre vonatkozóan azonban van egy megjegyzésem. A perenkívüli eljárást szabályozó törvényeknek egységbe való foglalása nem elégséges. Általában véve egy pereníkívüli eljárást kellene statuálni, hogy tudjuk, hogy tulajdonképpen mi is az a perenkívüli eljárás. Ha ma azt olvassuk, hogy egy ügy perenkívüli eljárásra utasíttat!k, én nem tudom megmondani, hogy melyik eljárás szerint fogjuk kezelni azt az; ügyet, már pedig a hitbizoimányok rendezéséiről szóló törvényben sok polgári magánjogi természetű dologra vonatkozóan az áll, hogy a .törvényszékhez tartozik és a perenkívüli eljárás szabályai szerint kell eljárni. En úgy gondolom nagyméltóságú miniszter úr, hogy kell egy normál perenkívüli eljárást statuálni, amelyben főleg lkét dologgal kell foglalkozni. Először megfelelő garanciák kellenek, másodszor me-g^ kell mondani, hogy van-e a perenkívüli eljárásnak egyáltalán jogereje, vagy nincs, fenn lehet-e tartani a mai állapotot, amely szerint nincs jogereje a perenkívüli eljárásnak. Ha ez a normál eljárás elkészülne, ebbe kellene azután a speciális perenkívüli eljárási típusokat behelyezni. A belügyminiszter úr helyes nyomon jár, amikor szintén egységesíteni kívánja a köiz'igazgatás terén mutatkozó nagyon divergens jogszabályokat. Már az 1901. évi XX. törvénycikk 'elrendelte ezt. Reméljük, hogy mtost ez meg fog valósulni és igazán köszönettel fogunk adózni a belügyminiszter úrnalk, ha a közigazgatási eljárási jog kilátásba helyezett szabályozását is meg fogja csinálni, mert ma úgy vagyunk ezzel, hogy van egy törvényünk, amely a fellebbezési eljárást -szabályozza, az alsó fokon pedig a sötétbe való ugrással állunk szemben. Végezetül még a részvényjoggal kívánok egészen röviden foglalkozni. Sokan nincsenek megelégedve a kereskedelmi törvénynek azzal a részével, amely a részvény jogot szabályozza. Ha az ember vizsgálja, hogy miért nincsenek megelégedve, akkor meg kell állapítania, hogy sokan azért nincsenek megelégedve, mert nem jó a részvényeknek a kurzusa, másodszor pedig azért, mert dividendát nem fizetnek a részvénytársaságok, vagy nem fizetnek elég dividendát, Ezért kell alkotni oiyan törvényt, amely rákényszeríti a részvénytársaságot arra, hogy hogy ezeken, a bajokon segítsen. Jogszabályokkal gazdasági életet, gazdasági fellendülést előidézni egyáltalában nem lehet. De én azt állítom, hogy az 1875. évi kereskedelmi törvény és az a gyakorlat, amelyet a