Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

552 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése mindem törvényszéknél időközileg, amikor fontosabb törvények hozattak, vagy rendeletek jelentek meg, egy előadást tartatni ahhoz értő férfiakkal a törvény szelleméről, indokolásáról, az elérni vélt célokról, mert így sokkal hamarább megy át a bíróság vérébe az a törvény, mintha azt a holt betűkből tanulja. Ez az eszme sem új, mert Balogh Jenő igazságügyminisztersége alatt, amikor a perrendtartásra vonatkozó törvényt meghozták, úgy a perrendtartásra, mint más lényegesebb törvényekre vonatkozólag tartattak ilyen előadások. Az előadásokat magas állású bírák, egyetemi tanárok és az ügyvédi karnak olyan tagjai tartották, akik akár az irodalom, akár pedig a gyakorlati élet terén beváltak és nagy tapasztalatokat szereztek. Gondoljunk a vidéki járásbíróságokra. Vannak olyan járásbíróságok, ahol mondjuk két bíró van; az egy ilk a polgári, a másik a büntető ügyekkel foglalkozik. Annak a bírónak nincs módjában ezeknek az új törvényeknek szellemét megtanulni. Egy törvényt helyesen csak akkor tudunk, ha kontradikció folytán, megbeszélés, megvitatás folytán hatolunk bele a tulajdonképpeni célokba, amelyeket a törvény maga elé kitűzött. Ez nem kerülne sok pénzbe és azt hiszem, hogy az igazságszolgáltatás javítását előmozdítaná. Az önképzést, a továbbtanulást, a törvényhozás alkotásaival való folytonos és állandó kapcsolatot nem kell lebecsülni, mert nemcsak a jó papnak kell élete fogytáig tanulnia, hanem (mindenkinek, aki kötelességét teljesíteni akarja, hiszen az élet rendkívüli módon változik. Örömmel állapítom meg, hogy az igazságszolgáltatás a lefolyt évben is zavartalan volt és közmegnyugvásra működött. Ez részint az igazságügyi kormányzatiiak, az igazságügyminiszter úrnak érdeme, részint pedig a bírák érdeme. A magvar bírói karról a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a képviselőházban is a budgetvita alkalmával. Méltóztassanak megengedni, hogy e helyről is hangozzék el egy szó, amely kiejezést akar adni annak, hogy a magyar bírói kar, mint alkotmányunknak egyik fő-fő biztosítéka az ország megelégedésére végezte nehéz, de nemes feladatát. A magyar bíró rendelkezik mindazokkal a kellékekkel, amely szükségesek, hogy kitűnő bíró legyen. Először független mind felfelé, mind lefelé minden támadással, minden, netáni nyomással szemben, másodszor erkölcsileg tiszta, puritán jellemű, gondolkozik, szorgalmas, foglalkozik az ügyekkel és nagy ambícióval látja el hivatali kötelességét. Amikor a bírói fegyelmi törvényt tárgyaltak, több oldalról aggályok merültek fel azirányban, hogy ez az új törvény nem fog-e kedvezőtlenül hatni a bírói függetlenségre, az igazságügyminiszter úr, nem fogja-e a suprema inspeetió jogát olyan irányban gyakorolni, amely megbénítaná a függetlenség érzetét. Örömmel kell megállapítanom, hogy e tekintetben az illető szkeptikusok csalódtak, mert a minisztérium részéről ilyen kísérletek nem történtek és meg vagyok győződve arról, hogy addig, amíg az igazságügyminiszter úr fog állani a reszort élén, nem is fognak történni. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Most méltóztassanak megengedni, hogy a 1936. évi június hó 20-án, szombaton. közigazgatás terére térjek át és itt hozzak fel egy-két dolgot. A közigazgatás terén az utóbbi időben sok minden történt. Évtizedek, — hogy ue mondjam — egy félszázad mulasztását pótolták a közigazgatási tisztviselők továbbképzése szempontjából. Már az 1883:1. t.-c. elrendelte, hogy országos gyakorlati közigazgatási vizsgát kell behozni; ez azonban csak 50 év múlva valósult meg. A belügyminiszter úr egy emlékiratot tett közzé, amelybe betekintettem. Ebben ő örömének ad kifejezést afelett, hogy a gyakorlati közigazgatási vizsga az életbeléptetése óta eltelt két esztendeje alatt teljesen bevált. Sajnálattal keli megállapítanom azt, hogy c gyakorlati vizsga vizsgáló-bizottságának öszszeállításánál az ügyvédi kart teljesen mellőzték. Ennek a vizsgáló-bizottságnak^ 118 tagja van. Ezek közül bírói és ügyvédi képesítéssel bír 17, a többi, vagyis 101 tag közigazgatási képesítéssel. Akik bírói és ügyvédi képesítéssel bírnak és tagjai a vizsgáló-bizottságnak, azok mind alkalmazásban vannak, mind tisztviselők, egyetlenegy aktiv bíró van a bizottságban, ügyvéd nincs. Ha az országos bírói és ügyvédi vizsgáló-bizottságban a törvény rendelkezésénél fogva a cenzorok fele ügyvéd és az elnökök fele a törvény rendelkezésénl fogva szintén ügyvéd, azt hiszem, hogy a közigazgatási gyakorlati vizsgánál is beváltak volna az ügyvéd-cenzorok. Igaz, hogy az, 1869 :IV. te. elválasztotta a közigazgatást az igazságszolgáltatástól, de ez alatt nem azt kell érteni, hogy a közigazgatási tisztviselő ne foglalkozzék joggal, nem azt kell érteni, hogy a közigazgatási tisztviselő az ő nehéz hivatásának gyakorlásába ne vigye bele a jogi gondolkozást, a jog tiszteletét, a jogi öntudatot és a jogérzetet. Ha abban a vizsgálóbizottságban kellőszámú ügyvéd lenne, ez semmiesetre sem ártana e vizsgálóbizottság színvonalának. Arra kérem tehát a belügyminiszter urat, hogy adandó alkalommal a vizsgálóbizottság összeállításánál ezekre a szempontokra is legyen tekintettel. A belügyminiszter úr nagy súlyt helyez a közigazgatási tisztviselők továbbképzésének kifejlesztésére és ebből a célból továbbképzőtanfol.vamot létesített Budapestein. Ez nagyon helyes intézkedés, nézetem szerint azonban a célt még jobban el lehetne érni, ha a továbbképzést decentralizálná úgy, hogy minden vármegye központiában lenne egy tanfolyam. A magasrangú törvényhatósági tisztviselők között mindig akadna egy pár, akik ezt, a továbbképző tanfolyamot vezetni tudnák, továbbá á vidéki városokban vannak magasállású bírák, vannak jogakadémiai tanárok, egyetemi tanárok és nagy prakszissal rendelkező ügyvédek, akiknek közreműködésére lehetne számítani. Ezt tehát nagyon önnyen meg lehetne valósítani. Sok szó esett imár itt, a képviselőházban is, de a sajtóban és általában a közéletben arról, hogy a jogi pályára lépő fiatalság ügyét fel kell karolni. A legnagyobb örömimel olvastam e tekintetben az igazságügyminiszter úr ő excellenclájának a képvielőházban tett nyilatkozatát, amely úgy szólt, hogy meglepő készültséget, készséget és szorgalmat tanúsít a mai fiatalság. (Ügy van] Ügy van!) Ezt természetesnek tartom, mert az igazságügyi reszortban senkit sem neveznek ki, akinek nincs kitűnő bizonyítványa. TTgy látszik azonban, hogy a kormány ezt az elvet nemcsak az igazság-