Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés felsőházának 29. ülése az eljárás gyorsaságáról, vagy olcsóságáról. Az az igazságügyi politifca, amely feláldozza az igazságszolgáltatás jóságát és megbízható­ságát akár a költségkérdéiseknek, akár .a gyor­saság kérdéséneik, előbb, vagy utóbb megbosz­szulja magát. Az anyagi .törvények, a perrend­tartások, ' ezeknek , kezelése és alkalmazása, tehát a bírák működése elsősoriban garancia arra vonatkozólag, hogy jó-e az igazságszol­gáltatás., vagy sem? A háború után a viszonyok kényszerítő hatása következtéiben kénytelenek voltunk perrendtartásunkból, az 1911. évi I. • te.-bői -"- amely külföldön is nagy hírnek ör­vend és elismertetik — több garanciális, lénye­ges részt feláldozni. Az ügyvédi kar mindig aggodalommal nézett az ilyen újítások elé, vo­natkoztak légyen ezek az újítások akár szerve­zeti, akár eljárási kérdésekre, vagypedig ma­gára, a fellebbezésre. Örömmel értesültem a képviselőházban le­folyt budget vitából arról, hogy az igazságügy­miniszter úr ő nagyméltósága elhatározta azt, hogy a törvényszékeknél vissza akarja állítani a társasbírói intézményt és abból indul ki, hogy a járásbíróság legyen egyesbíró, a törvény­szék pedig legyen társasbíróság. Az ügyvédi karnak régi hő óhaja az, hogy társasbíróság ítélkezzék a törvényszéken. Igaza van a mi­niszter úrnak, inert ha tanulmányozzuk a költ­ségvetéshez írt indokolásokat, — de tapaszta­latból is tudjuk ezt — akkor megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben sikerült a perek mene­tét megrövidíteni, mind az alsó fokon, mind pedig a felső fokokon. Az ügyvédi kar kezdet­től fogva ellene volt annak, hogy a törvény­szék, mint egyes bíró járjon el. Hiszen a kol­légiumban három ember vesz* részt, három ember több oldalról nézi a dolgot és jobban látja meg az ügyet, mint egy ember. Ez két­ségtelen. Annikor legelőször merült fel az az eszme, hogy a törvényszéknél az egyesbírói rend­szert kell behozni, akkor az igazságügyminisz­ter egy nagy ankétot hívott össze, amelyen körülbelül 25—30-an vettünk részt. En a tár­sasbíróság fenntartása mellett foglaltam állást és az mondtam, hogy ha egy ember nézete, ítélete, döntése, olyan csalhatatlan, akkor fe­lesleges volt bennünket huszonötünket össze­hívni, amikor a miniszter 'maga is dönthetett volna ebben a kérdésben. (Derültség.) Azonban nemcsak a társasfoírói rendszert kell behozni a törvényszéknél, hanem nézetem sze­rint itt az ideje annak, — amire különben Náray-Szatoó t. barátom tegnapi 'beszédében rámutatott, — hogy foglalkozzunk az értékha­tárokkal is. Az értékhatárok ma. rendkívül magasak és azok leszállítása feltétlenül szük­séges. Ezt meg is lehet csinálni, hiszen a perek száma igen nagymértékben fogyott. Ma, — hála Istennek — mindennap közelebb és köze­lebb jutunk az igazságszolgáltatás terén a normális viszonyokhoz; nem indokolt tehát a jogibiztonság szempontjából a magas értékha­tárok fenntartása. A jogszolgáltatás terén azt tapasztaljuk, hogy a jogegység nem óvatik meg mindig olyan mértékben, mint ahogyan az szükséges lenne. Ennek nézetem szerint főoka az, hogy az értékhatárok túlmagasak. Vannak perek, amelyek megállnak a járásbíróságnál, vannak olyanok, amelyeik megállnak a királyi tör­vényszéknél, így külön jogterületek képződ­nek, majdnem -minden bíróság külön jogterü­letnek tekinthető. Tudom, látom és tapaszta­1936. évi június hó 20-án, szombaton. 551 lom, hogy a Kúria a jogegység fenntartása szempontjából igen értékes és nagyon ^ becses munkát végez a döntvény joggal és^ a jogegy­ségi határozatok meghozatalával, mégis a gya­korlati életben azt tapasztaljuk, hogy a fellebb­viteli jogorvoslatok ezirányban többet hasz­nálnak a jogegységnek, mint a döntvények és a jogegységi határozatok. A képviselőházi budget-tárgyalás alkalmá­val az igazságügyminiszter úr ő nagyméltó­sága azt a kijelentést tette, hogy foglalkozni fog a fellebbviteli eljárás további egyszerűsí­tésével. Nagyon kívánatos és megnyugtató lett volna, ha tájékoztatta volna a jogkereső kö­zönséget és az ügyvédeket is a tekintetben, hogy tulajdonképpen hogyan képzeli a jog­orvoslati, a fellebbviteli eljárás további egy­szerűsítését, amikor azt az egyszerűsítési tör­vényben már a lehető legnagyobb mértékben keresztülvitték? En őszintén beszélek, mélyen t. Felsőház, és mondhatom, hogy ez a terv nagy nyugtalanságot idézett elő ügyvédi körök­ben és ezért nagyon kérem a miniszter úr ő excelleneiáját, legyen szíves tájékoztasson ben­nünket a főbb irányelvekről. A. nagyközönség ezt szívesen veszi, ha hallja, hogy a jogorvos­latokat szűkítik, mert a nagyközönség nincs tájékozva; a hitelezők esetleg azt hiszik, hogy hamarább fogják látni pénzüket, ha azonban megtörténik az egyszerűsítés, ha ezt az élet­ben keresztülviszik, akkor ocsúdnak majd fel és akkor látják, hogy ez bizony nagy áldozato­kat követel és jobb lett volna, ha nem történik így. Általában véve a nézet az, hogy ha nem tudjuk visszaállítani a perrendtartást a maga ideális szépségében úgy, amint az eredetileg volt, akkor várjunk még tovább, míg az idők jobbak lesznek, — hiszen, hála Istennek, a ja­vulás útján vagyunk — és tartsuk szem előtt azt, hogy quieta non movere. Juhász felsőházi tagtárs úr ő éxcellenciája rámutatott arra, hogy az igazságügyminiszter xír Ö éxcellenciája súlyt helyez arra, hogy a bí­rák szoros kontaktusban maradjanak az élet­tel és ismerjék meg a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági élet kívánságait is. Érintkezésbe is lépett a miniszter úr a Tébe.-vel, a Gyosz.­szal, és a Pénzintézeti Központtal a tekintet­ben, hogy az igazságszolgáltatás reszortjába tartozó fiatalemberek rövidebb-hosszabb időre ott működhessenek és kellő gazdasági gyakor­latot sajátíthassanak el. Teljesen helyeslem és osztom ezt a felfogást és nagyon sok jót várok ettől épúgy, mint attól is, ha a József Nádor Műegyetemen a bírák hallgatni fognak egyes könyvviteli és egyéb előadásokat. A gazdasági kérdéseknek az igazságszolgál­j tatás praxisába való bevitele nem új jelegű kér­j dés. Itt van az 1925 : VIII. te. Ez az ügyvéd­i jelöltekre vonatkozólag oly intézkedéseket tar­; talmaz, hogy az a juris doctor, aki nagyobb ! "pénzintézetnél, vállalatnál, közlekedési válla­I latnál van alkalmazva, ahol ilyen gyakorlati I tapasztalatokra szert tehet, kívánhatja, hogy ! az ott eltöltött időből egy évet beszámítsanak ' neki a joggyakorlatba. Bátor vagyok azonban felhívni a miniszter , úr figyelmét arra, hogy itt sok visszaélés nyo­! mára jutottunk. Alügyvédjelölt bejegyzések | történtek e szakasz alapján, úgy hogy a szank­J cl ók szigorítása ebben a kérdésben nagyon kí­i vánatos lenne. En azonban a továbbképzés szempontjából a bíróságokra vonatkozólag en­I nél nem állanék: meg, hanem felvetem; azt a I lkéirdést, nem lenne-e helyes és szükséges, ha 86*

Next

/
Oldalképek
Tartalom