Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-29
Az országgyűlés felsőházának 29. ülése az eljárás gyorsaságáról, vagy olcsóságáról. Az az igazságügyi politifca, amely feláldozza az igazságszolgáltatás jóságát és megbízhatóságát akár a költségkérdéiseknek, akár .a gyorsaság kérdéséneik, előbb, vagy utóbb megboszszulja magát. Az anyagi .törvények, a perrendtartások, ' ezeknek , kezelése és alkalmazása, tehát a bírák működése elsősoriban garancia arra vonatkozólag, hogy jó-e az igazságszolgáltatás., vagy sem? A háború után a viszonyok kényszerítő hatása következtéiben kénytelenek voltunk perrendtartásunkból, az 1911. évi I. • te.-bői -"- amely külföldön is nagy hírnek örvend és elismertetik — több garanciális, lényeges részt feláldozni. Az ügyvédi kar mindig aggodalommal nézett az ilyen újítások elé, vonatkoztak légyen ezek az újítások akár szervezeti, akár eljárási kérdésekre, vagypedig magára, a fellebbezésre. Örömmel értesültem a képviselőházban lefolyt budget vitából arról, hogy az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága elhatározta azt, hogy a törvényszékeknél vissza akarja állítani a társasbírói intézményt és abból indul ki, hogy a járásbíróság legyen egyesbíró, a törvényszék pedig legyen társasbíróság. Az ügyvédi karnak régi hő óhaja az, hogy társasbíróság ítélkezzék a törvényszéken. Igaza van a miniszter úrnak, inert ha tanulmányozzuk a költségvetéshez írt indokolásokat, — de tapasztalatból is tudjuk ezt — akkor megállapíthatjuk, hogy az utóbbi időben sikerült a perek menetét megrövidíteni, mind az alsó fokon, mind pedig a felső fokokon. Az ügyvédi kar kezdettől fogva ellene volt annak, hogy a törvényszék, mint egyes bíró járjon el. Hiszen a kollégiumban három ember vesz* részt, három ember több oldalról nézi a dolgot és jobban látja meg az ügyet, mint egy ember. Ez kétségtelen. Annikor legelőször merült fel az az eszme, hogy a törvényszéknél az egyesbírói rendszert kell behozni, akkor az igazságügyminiszter egy nagy ankétot hívott össze, amelyen körülbelül 25—30-an vettünk részt. En a társasbíróság fenntartása mellett foglaltam állást és az mondtam, hogy ha egy ember nézete, ítélete, döntése, olyan csalhatatlan, akkor felesleges volt bennünket huszonötünket összehívni, amikor a miniszter 'maga is dönthetett volna ebben a kérdésben. (Derültség.) Azonban nemcsak a társasfoírói rendszert kell behozni a törvényszéknél, hanem nézetem szerint itt az ideje annak, — amire különben Náray-Szatoó t. barátom tegnapi 'beszédében rámutatott, — hogy foglalkozzunk az értékhatárokkal is. Az értékhatárok ma. rendkívül magasak és azok leszállítása feltétlenül szükséges. Ezt meg is lehet csinálni, hiszen a perek száma igen nagymértékben fogyott. Ma, — hála Istennek — mindennap közelebb és közelebb jutunk az igazságszolgáltatás terén a normális viszonyokhoz; nem indokolt tehát a jogibiztonság szempontjából a magas értékhatárok fenntartása. A jogszolgáltatás terén azt tapasztaljuk, hogy a jogegység nem óvatik meg mindig olyan mértékben, mint ahogyan az szükséges lenne. Ennek nézetem szerint főoka az, hogy az értékhatárok túlmagasak. Vannak perek, amelyek megállnak a járásbíróságnál, vannak olyanok, amelyeik megállnak a királyi törvényszéknél, így külön jogterületek képződnek, majdnem -minden bíróság külön jogterületnek tekinthető. Tudom, látom és tapaszta1936. évi június hó 20-án, szombaton. 551 lom, hogy a Kúria a jogegység fenntartása szempontjából igen értékes és nagyon ^ becses munkát végez a döntvény joggal és^ a jogegységi határozatok meghozatalával, mégis a gyakorlati életben azt tapasztaljuk, hogy a fellebbviteli jogorvoslatok ezirányban többet használnak a jogegységnek, mint a döntvények és a jogegységi határozatok. A képviselőházi budget-tárgyalás alkalmával az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága azt a kijelentést tette, hogy foglalkozni fog a fellebbviteli eljárás további egyszerűsítésével. Nagyon kívánatos és megnyugtató lett volna, ha tájékoztatta volna a jogkereső közönséget és az ügyvédeket is a tekintetben, hogy tulajdonképpen hogyan képzeli a jogorvoslati, a fellebbviteli eljárás további egyszerűsítését, amikor azt az egyszerűsítési törvényben már a lehető legnagyobb mértékben keresztülvitték? En őszintén beszélek, mélyen t. Felsőház, és mondhatom, hogy ez a terv nagy nyugtalanságot idézett elő ügyvédi körökben és ezért nagyon kérem a miniszter úr ő excelleneiáját, legyen szíves tájékoztasson bennünket a főbb irányelvekről. A. nagyközönség ezt szívesen veszi, ha hallja, hogy a jogorvoslatokat szűkítik, mert a nagyközönség nincs tájékozva; a hitelezők esetleg azt hiszik, hogy hamarább fogják látni pénzüket, ha azonban megtörténik az egyszerűsítés, ha ezt az életben keresztülviszik, akkor ocsúdnak majd fel és akkor látják, hogy ez bizony nagy áldozatokat követel és jobb lett volna, ha nem történik így. Általában véve a nézet az, hogy ha nem tudjuk visszaállítani a perrendtartást a maga ideális szépségében úgy, amint az eredetileg volt, akkor várjunk még tovább, míg az idők jobbak lesznek, — hiszen, hála Istennek, a javulás útján vagyunk — és tartsuk szem előtt azt, hogy quieta non movere. Juhász felsőházi tagtárs úr ő éxcellenciája rámutatott arra, hogy az igazságügyminiszter xír Ö éxcellenciája súlyt helyez arra, hogy a bírák szoros kontaktusban maradjanak az élettel és ismerjék meg a kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági élet kívánságait is. Érintkezésbe is lépett a miniszter úr a Tébe.-vel, a Gyosz.szal, és a Pénzintézeti Központtal a tekintetben, hogy az igazságszolgáltatás reszortjába tartozó fiatalemberek rövidebb-hosszabb időre ott működhessenek és kellő gazdasági gyakorlatot sajátíthassanak el. Teljesen helyeslem és osztom ezt a felfogást és nagyon sok jót várok ettől épúgy, mint attól is, ha a József Nádor Műegyetemen a bírák hallgatni fognak egyes könyvviteli és egyéb előadásokat. A gazdasági kérdéseknek az igazságszolgálj tatás praxisába való bevitele nem új jelegű kérj dés. Itt van az 1925 : VIII. te. Ez az ügyvédi jelöltekre vonatkozólag oly intézkedéseket tar; talmaz, hogy az a juris doctor, aki nagyobb ! "pénzintézetnél, vállalatnál, közlekedési vállaI latnál van alkalmazva, ahol ilyen gyakorlati I tapasztalatokra szert tehet, kívánhatja, hogy ! az ott eltöltött időből egy évet beszámítsanak ' neki a joggyakorlatba. Bátor vagyok azonban felhívni a miniszter , úr figyelmét arra, hogy itt sok visszaélés nyo! mára jutottunk. Alügyvédjelölt bejegyzések | történtek e szakasz alapján, úgy hogy a szankJ cl ók szigorítása ebben a kérdésben nagyon kíi vánatos lenne. En azonban a továbbképzés szempontjából a bíróságokra vonatkozólag enI nél nem állanék: meg, hanem felvetem; azt a I lkéirdést, nem lenne-e helyes és szükséges, ha 86*