Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

546 Az országgyűlés felsőházának 29. ülésé jön a padba és ezt a kijelentést teszi, akkor azt mondom, liogy polémiába lehet vele bocsátkozni, de ha egy ilyen magas köizifunkcionárins ilyen nyilatkozatot tesz, akkor (kénytelen vagyok a következőket jelenteni. Nem a koronázás teszi a királyt királlyá, hanem te]jes jogaiba helyezi őt. Soha Magyarország meg nem koronázott meg mást, csak királyt, még a szabadkirályválasztás idején Hunyadi Mátyást sem koronázta meg, hanem az alkotmányosság törvényes értelmében a magyar király lett megkoronázva. A genfi Népszövetség szintén kijelentette azt, hogy semmiféle tekintetben belügyekbe nem avatkozik, ez vonatkozott a pragmatika szankciókra. Volt egy uralkodónk, akiről soha senki máskép nem fog beszélni, mint királyról, legfeljebb egyes történelemtanárok — engedelmet kérek a kifejezésért — kalapos királynak

; nevezitek, de soha főhercegnek nem aposztrofálták azután sem. Szilágyi Dezső, egyike a magyar történelemiben szerepelt legnagyobb 'minisztereknek, 1900 november 6-á.n a képviselőházban szintén egy interpelláció alkalmával kijelentette, hogy van magyar királyi há,z, tehát van magyar király. Engedelmet kérek arra, hogy felolvassam naplómból Szilágyi Dezső 1900 november 6-án mondott képviselőházi beszédének ezt a részét (olvassa): T. Ház! Van királyi ház és pedig örökletes. Mikor 1687-iben Leopold leányági utódai is — 'mert tulajdonképpen mind a három ág őtőle származik — az örökösödési joggal felruháztattak, ez az örökletes magyar királyi iházat teremtette meg. Nagyon elhibázottnak tartanám az okoskodást egészen addig a pontig folytatni, bogy törvényünknek világos értelme, világos tétele, amely nagy következésekkel bír, eltagadtatik és itt a magyar képviselőházban azt hozzák fel, hogy itt nincs magyar királyi ház, hanem van osztrák császári ház, tehát semmi, ami a magyar királyra vonatkozólag törvényeinkben van rendelve, erre a házra nem alkalmazható.« Mélyen t, Felsőház! Kijelentem, hogy a magyar királyságiban van királyi ház és akkor van királyunk is. A költségvetésben nem látok a koronázott királyné őfelségének udvartartásáról illő gondoskodást, errenézve nincs semmiféle intézkedés. Mivel a mélyen t. kormány ezekben az ügyekben nem tesz semmit arravonatkozólag, hogy kijelentse, hogy az alkotmányosság, a törvényesség és a jogfolytonosság elve alapján ezt a dolgot előkészíteni akarja, hogy ezt úgy belföldön, mint külföldön is tudomásul vegyék, tehát mindaddig én semmiféle bizalommal a kormánnyal szemben nem viseltethetem, a felhatalmazási törvényjavaslatot és a költségvetést nem fogadom el. (Taps a> jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik Juhász Andor ő nagyméltósága. Juhász Andor: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőházi Az állami költségvetés parlamenti tárgyalása közben rendszerint szem elől tévesztjük, hogy itt tulajdonképpen _ egy rövid esztendei munkaprogrammról van mindig szó és a vita során az egyes kormányzati ágak tárcája körében elképzelhető összes tervek, eszmék és elgondolások tarka változatosságban felszínre kerülnek, amely eszmebőség azután kizárja, hogy az egyes felvetett gondolatok mélyreható megfontolásban és méltatásban részesüljenek. Errevaló tekintettel én nem óhajtok ezúttal az igazságügyitárca körében felmerült ilyen összes elgondolásokra kiterjeszkedni, 1936. évi június hó 20-án, szombaton. hanem csupán egy-két igénytelen megjegyzéssel akarok résztvenni a vitában. (Halljuk! Halljuk!) Az igazságszolgáltatás jósága két főpilléren nyugszik, az egyik a jó bíró, a másik a jó törvény. Ha a kettő között különbséget akarunk tenni, mindenesetre a jó bírón van a nagyobb súly, mert az még elképzelhető, hogy egy igazán jó bíró törvény vagy kitűnő törvény nélkül is megfelelő igazságot szolgáltat, példa rá a mi magánjogi ítélkezésünk, amely szintén tételes törvény nélkül folyik, de az elképzelhetetlen, hogy a legtökéletesebb törvény is pótolja a bíró tökéletlenségét. Az ítélőbíró! testület kialakulásában rendkívüli súlya van az első besorozásoknak, a joggyakornoki kinevezéseknek, vagy, ahogyan ma mondjuk: a joggyakorlatra való bocsátásnak, meH hiszen elvégre ezeknek a fiatalembereknek 90%-ából alakul ki azután a későbbi bírói * kar. A jelenlegi rendszer, amely az évenként egyszer való tömeges kinevezések álláspontján van, nehéz helyzetbe hozza a kinevezésre hivatott hatóságokat és ők az iskolai bizonyítvány kitűnőségére helyezik .már most a fősúlyt, amit tulajdonképpen nem ás lehet kifogásolni, mert hiszen egy kitűnő bizonyítvány mindenkor nagyobb garanciát rejt 'magában, miaat egy gyenge bizonyítvány. A kitűnő _ iskolai kalkulusok azonban csak az illető jelölt szorgalmáról és memóriájáról tesznek tanúságot, ellenben nem tájékoztatnak a jelentkezők jelleme, ítélőképessége és bölcsesége felől, már pedig a jó bíráskodáshoz böleseség és kemény gerinc kívántatik. Éppen ezért ezt a joggyakorlatra való bocsátást tulanjdoképpen olyan próbaszoilgálatI nak kell tekinteni egy-két esztendeig legalább, í szóval mindaddig, amíg az illető fiaitalember az iskolai bizonyítványon túl megkívánt képességeiről és jellembeli sajátosságairól is tanúságot tesz. Azt mindenesetre _ meg lehet állapítani, hogy a bírói pályára jelentkező fiatalemberek nagy tömege és az egyetemi oktatás folytonos I fejlődése nagy szelekcióra ad alkalmat és ^ a mai fiatal joggyakornoki generációt igazán igen magas szellemi és tudományos készültség jellemzi. A bírónak az életviszonyok minden ágával meg kell ismerkednie és ezért rendkívül helyeslem az igaZ'Ságügymiiniszter úr ő excellenciájának azt az elhatározását, hogy gondoskodni kíván ezeknek a bírójelölt-fiatalembereknek a mezőgazdasági, ipari éis kereskedelmi üzemekben való gyakorlatáról is. (Helyeslés.) Ugyancsak rendkívül örvendetesnek r találom, hogy a miniszter úr ő excellenciája a kultuszminiszter úrral egyetértve, a fiatalság egy részét külföldi tanulmányútra készül kiküldeni. (Helyeslés.) En csak arra kérem ezen a ponton az igazságügyminiszter urat, hogy a továbbképzésnek ezt az igen hathatós eszközét bizostítsa a kitűnő ííélőbírák számára is. A bírói testület arravalósága és ezzel kapcsolatosan az ítélkezés színvonala főképpen maguknak a bírói kinevezéseknek a sikerétől függ, és itt ennél a pontnál végtelenül hálás elismerésemet fejezem ki az igazságügyminiszter úrral szemben, aki ezeknél a kinevezéseknél köztudomásúan igen mereven elzárkózik minden illegitim befolyás elől és kizárólag a hivatalos javaslatok és az objektív szempon-