Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés felsőházának 29. ülése 1 tok által vezetteti magát ezeknél a fontos közjogi lépéseknél. örvendetes az is, hogy a normálstátust végre elértük, ami azt jelenti, hogy a további apasztás egyelőre megszűnt. Remélem, mód fog arra adódni, hogy az évenkinti egyíz'ben való tömeges kinevezések helyett rátérjünk az esetenként való betöltés régi bevált módszerére. A jó igazságszolgáltatás másik fő követelménye — mint már említettem — a jó törvény; hozzá tehetném: a kevés, de jó törvény. Ismeretes íiZ IVA elvi álláspontom, amelyet egy 1930-ban a Kúria elnöki székéből megtartott évnyitó beszédemben elfoglaltam, és ez az, hogy véget kellene vetni a jogszabályok végtelen inflációjának, (Helyeslés.) és szakítani kellene azzal a felfogással, mintha a társadalom és a gazdasági élet nagy bajait pusztán törvényszakaszokkal orvosolni lehetne. Úgyszintén szakítani kellene a törvényhozó testület és különösen a képviselőház rendeltetésének azzal a beállításával, hogy az a szokásos szüneteket leszámítva, a hét minden köznapján új törvények gyártásával foglalkozzék. (Elénk helyeslés. ) Említett évnyitó beszédemben hivatkoztam a legnagyobb német költőnek Goethének arra a szellemes mondására, hogy ha az embernek minden törvényt végig kellene olvasnia, amelyet tudnia kell, akkor nem is érne rá azokat áthágni. Felemlítettem a német Reichsgericht, tehát a legfőbb német bíróság volt elnökének, a kitűnő dr. Simonsnak azt a feljajdulás át, hogy minden cselekvő és _ alkotó ember életét drótakadály médiára állja el a parancsoló és tiltó jogszabályok beláthatatlan tömege, amelyeken át a legbölcsebb ügyvéd és bíró is alig talál kivezető utat. Nagy örömömre szolgál, hogy az igen t. igazságügyminiszter úr ő excellenciája mindjárt állásának elfoglalása alkalmával lényegileg erre as álláspontra helyezkedett. Az igazságügyi tárca költségvetési vitájában ő excellenciája szemrehányást kapott azért, hogy a multévi költségvetés indokolásában felemlített összes reformgondolatokat a letelt költségvetési évben még nem valósította meg. Részemről a legmelegebb elismeréssel adózom ezért ő excellenciájának és igen kérem, hogy tartsa meg ezt a jó szokását továbbra is. Magam részéről semmiféle, tehát sem t a bírói szervezeti, sem a polgári és büntetőeljárási jog, sem az anyagi büntetőjog terén valami nagyobb, mélyrehatóbb reformnak nem látom sürgős szükségét, és megfelelőnek találnám, ha az igazságügyminisztérium kitűnő törvényelőkészítő osztálya ezeket, a kódexeket új szerkezetbe foglalná, megtartva mindenütt a régi szakasz-számokat és az időközben megváltozott, vagy elfelejtett törvényszakaszokat megfelelően pótolná. A gyakorlati életnek egy ilyen Öszeállításra volna szüksége, és nem arra, hogy ezeknek a nagy kódexeknek az anyagát és szakaszainak számait felforgassuk, egyáltalán néhány éven keresztül bizonyos nyugalmat kellene teremteni a jogi életben és csak a valóban végtelenül szükséges új rendelkezések számára kellene helyet biztosítani a törvénytárban. (Helyeslés.) A képviselőház költségvetési vitájában a magánjogi törvénykönyv megalkotását is megsürgette az egyik felszólalt képviselő úr. Legyen szabad kifejezést adnom annak a felfogásomnak, hogy ezt valóságos nemzeti csapásnak tekinteném. Nemcsak azért, mert szentségtörő )36. évi június hó 20-án, szombaton. 547 kezekkel mi magunk tépnők szét azt a még meglevő igen becses jogközösséget, amely bennünket a trianoni határon túl lévő véreinkkel összefűz, (Ügy van! Úgy van!) de azért is, mert egy kódex megalkotására a mainál alkalmatlanabb időt el sem tudok képzelni. (Ügy van! Ügy van!) Hogy mennyire igazam van, arra nézve csupán egy tényre hivatkozom, nevezetesen arra, hogy amikor 1928-ban ez a magánjogi törvényjavaslat meglepetésszerűen a parlament elé került, az még teljes híjával volt a legkisebb javaslatot is megillető indokolásnak, és amikor én erre a szokatlan jelenségre rámutattam, azt, a magyarázatot kaptam, hogy az indokolás nyomás alatt van. Azóta nyolc esztendő telt el és a javaslat indokolása — egy kis részlettől eltekintve — még mindig megjelenésre vár, és ezért szemrehányás senkit sem illet, mert valóban ezekben a zavaros időkben annyi más fontosabb, életbevágó kérdés elintézése vár minden egyes miniszterre és minisztériumra, hogy egy ilyen óriási tömegű jogszabály-komplexummal foglalkozni igazán senkinek sincsen ideje. És az sem veszedelem talán, ha éppen a mostani váltózó életviszonyok között több tere marad a bírói judiciumnak. ö excellenciája egyébként maga is példjáí adta annak, hogy mindenféle újabb kódexek nélkül is lehet üdvös dolgokat intézni. így például itt van a tagosítás kérdése, amelynek fennakadása szintén nem paragrafus hiányára volt visszavezethető. Ö excellenciája egyszerűen vette kezébe ezt a kérdést, megszerezte a hozzá való pénzt, és megindította ezt azi igém nagy jelentőségű munkát. (Ugy van! Ugy van!) Ugy tudom talán negyven községben indul meg most a tagosítás egyszerre, és ez óriási előnyére lesz lesz úgy a közgazdaságnak, mint a jogbiztonságnak. Érdekes a rabgazdaságok fejlődése is, amelyeknek szintén nagy szociális, egészségügyi és közgazdasági jelentőségük van. Ma harminc ltartóztatási intézet és törvényszéki fogház mellett összesen 7607 katasztrális holdon van ilyen rabgazdaság, amely gazdaság holdanként 65, illetve a munkáltatási költség levonásával 52 pengő tiszta jövedelmet hajtott. Ezeknél a raibgazdaságoknál börtönügyi tisztviselői minőségben 3 okleveles gazda, 3 szerződéses gazdatiszt, 4 okleveles gazdagyakoirnok foglalkozik, a felügyelő cselédség, a béresigazdák teendőit börtönőrök, fegyőrök, fogházőrök látják el. Vannak azután még szerződéses munkafelügyelők, kondások, tehenészek. A napszámos munkát irabok végzik, az aratást azonban nem rabokkal, hanem részes szabad munkásokkal végeztetik, Ezzel az egy-két igénytelen megjegyzéssel kívántam a költségvetsi vitában résztvenni és annak a felfogásomnak adni kifejezést, hogy amikor olyan nagy életbevágó kérdések várnak megoldásra és gyakorlati elrendezésre, mint a gazdasági élet fellendítése, mánt a munkátlanság megszüntetése, a diplomás ifjúság elhelyezése és az ügyvédi kar bajainak orvoslása, ezeknek a nagy kérdéseknek gyakorlati megoldására kell minden arra hivatott tényezőnek minden idejét és gondját fordítania, új kódexszel és a jog esztétikájával pedig boldogabb időben foglalkozzunk. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A felszólalók sorrendjében Ghyczy Elemér ö méltósága következik. Çrhyczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök Ur!