Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

544 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése Felsőház az interpellációra a kormány nevében adott választ tudomásul vette. Gróf Apponyi Károly é méltósága a ház;szabályok 101. §-a alapján félreértett szavai értelmének helyreigazítására kért szót. Gróf Apponyi Károly ő méltóságát illeti a szó. Gróf Apponyi Károly: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház ! (Halijuk! Halljuk!) Ma közvetlenül az ülés megkezdése előtt a napisajtó útján értesültem arról, bogy tegnapi beszédem egy részét az igazságügymi' niszter úr ő exeellenciája félreértette. Az igaaságügyminiszter úr ő excellenciájának közbeszólását tegnap nem hallottam meg, hanem — mint említettem, — csak a mai sajtó révén értesültem róla és pedig annyira közvetlenül az ülés előtt, hogy a felszólalás ünnepélyességével össze nem • egyeztethető külsőmért kénytelen vagyok bocsánatot kérni. Az igazságügyminiszter úr tegnap a sajtó szerint a következőket felelte nekem. (Olvassa): »Az igazságszolgáltatás működése kifogástalan! Altalánosságban nem lehet ilyet mondani.« Teljesen egyetértek ő excellenciájávai abban, hogy kifogástalan. Azt hiszem, hogy a magyar igazságszolgáltatásnak és az önálló magyar biróságnak alig akadhat rajongóbb tisztelője iés bámulója, mint amilyen én vagyok, voltam és leszek. A tévedés ott van, amikor szórói-szóra a következőket mondottam, (Olvassa): »Rossz világot vet egy pártnak igazságszeretetére, főként, ha egy hatalmon lévő pártról van szó, ha visszaéléseket leleplezni akaró feljelentések, vagy vádak — legyenek azok helytállók, vagy nem^ — elhallgatással, elhalasztással» sőt lekiabálássai nyernek elintézést.« Azt hiszem, hogy ez a kifejezésem »lekiabálássai« már egyedül bizonyítja, hogy nem a bíróságot értettem, (Ügy van!) mert a bíróságnál lekiabálás nem létezik. En a következőket akartam mondani. Ha a képviselőházban valaki tárgyilagos vádakkal, leleplezésekkel állott elő, előfordult, hogy kikiabálták, hogy az interpellációjára hónapokon keresztül nem adtak feleletet — ez volt az, általam említett elhalasztás — és hogy a vádolt képviselő vagy nem fordult a bírósághoz, vagy olyan későn tette ezt, hogy az egyértelmű az elhail'lgatással. Ez volt inkriminált mondatomnak evidens értelme. Bocsánatot kérek ő excellenciájiától, valamint a magas Háztól, ha talán hiányos szövegezésem adott okot a félreértésre, mert ez sehogyan sem volt szándékomban. (Helyeslés és taps.) Elnök: Az igazságügyminiszter úr Ő nagyméltósága kíván szólni. Lázár Andor igazságügy miniszter: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! {Halljukl Halljukl) Köszönettel veszem tudomásul Apponyi Károly gróf ő méltóságának ezt a mai nyilatkozatát. Ugy látom, hogy tegnap csakugyan némi félreértés volt itt közöttünk, mert én úgy értelmeztem az ő megjegyzését, — talán nem jól hallottam — mintha a bírói eljárásra, avagy az igazságügyi hatóságoknál tett feljelentésekre vonatkoztatta volna azt. Minthogy mai nyilatkozata ebben a vonatkozásban teljesen korrekt, én, mint igazság;ügyminiszter — ismétlem

1 — ezt köszönettel veszem tudomásul. (Elénk helyeslés és taps.) Elnök: Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése alapján az 1936—37. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat 1936. évi június hó 20-án, szombaton. folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik gróf Vay Artúr ő méltósága. ] Gróf Vay Artúr: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Ellenzéki gondolkozású vagyok jelenleg, minden kétséget kizáróan, tie nem abban az értelemben, hogy mindenben és mindenkor kritikát gyakoroljak, kifogásokat emeljek, hanem csak olyan értelemben, hogy olyankor emelek kifogást, amikor az én elveimmel nem teljesen összeegyeztethető dolgokat látok, ha t. i. olyan aggályok merülnek fel, hogy az illető dolog nem a haza, a nemzet javát szolgálja, nem a nemzet boldogulását jelenti. Három év óta mondhatnám lesem a pillanatot, mikor volna lehetséges az, hogy valamely törvényjavaslatnál kijelenthessem, hogy ebben az értelemben fogom fel annak a törvényjavaslatnak egész mivoltát és hogy azt a törvényjavaslatot elfogadom. Sajnos, nem voltam ebben a helyzetben és nem tudtani ezt megtenni. A legutóbbi törvényjavaslatok — a telepítési és a hitbizományi törvényjavaslatok — eltekintve attól, hogy voltaképpen egy be onem fejezett törvényt előztek meg, nem jelentik a magyar nemzetnek, a magyar népnek az érdekét, hanem inkább a Nep.-nek az érdekeit képviselik. Hogy miért nem viseltetem bizalommal a kormány iránt, engedelmet kérek, hogy ezt a következőképpen okoljam xoeg. Magyarország agrárállam, és a magyar nemzetnek legelső érdeke, hogy gazdaságilag felviruljon, fellendüljön ez az ország. Nem elég az, hogy jó termés legyen, mert bár a jó r termést elsősorban a mindenható Úristen segítségével érhetjük el, de a jó Isten úgy teremtette az embert, hogy megadta neki az akaratot, hogy önmaga fölött rendelkezzék; nem elegendő az, hogy eső essék, vagy meleg legyen, vagy hogy ilyen jó idő legyen várható a gazdasági életben, hanem nekünk dolgoznunk is kell. (Ügy van! Ügy van!) A magyar gazda súlyos helyzetben van, azt lehetne mondani, kétségbeesett helyzetben. Azt hiszem, nem szerénytelenség, ha azt mondom, hogy a kormánynak első kötelessége a magyar gazdatársadalmon segíteni, hogy úgy mondjam, a hóna alá nyúlni. Hogyan lehetséges ez? Ugy, hogy lehetővé kellene tenni, hogy a magyar gazda az ő termését, terményeit és mindenét, ami gazdaság áh an terem, értékesíteni tudja. Ezt lehetővé lehet tenni elsősorban a külfölddel kötött gazdasági és^ kereskedelmi szerződésekkel, de olyan szerződésekkel, amelyekre az állam, nem fizet rá és amelyekből a gazdatársadalomnak haszna van. Fontos a gazdasági élet szempontjából az utak kiépítése. Nem volna szabad tűrni azt a helyzetet, hogy Magyarországon csak egy község is legyen, ahova út egyáltalán nem vezet. Fontos a vasúti hálózatnak teljes kiépítése^ és ahol ez, nem lehetséges, autó járatok bevezetése, elsősorban teherautók járatása. Teherautók pedig, ha nem is az egész évben, legalább a vidék jellege szerint aratás, vagy szüret után lennének üzembe állíthatók, ez akkor megszüntetné azt az óriási különbséget, amely ma birtok -és 'birtok között létezik. Az a ib irtok, amely vasút mentén fekszik, egészen másként tudja terményeit értékesíteni, mint egy másik birtok, amely 35—45 kilométernyire van a ^vasútvonaltól. Azt hiszem, hogy a vasutak és az utak kiépítése, a villanyvilágítás bevezetése ma nem luxus, hanem szükséges dolog és a kormánynak mindenesetre érdeke, hogy e szüksé-