Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-5
Az országgyűlés felsőházának 5. ülése Amikor végignéztem ezt a munkát, ez egy ötletet keltett bennem, amelyet nem hallgathatok el, (ha.íjuk! hátijuk!) mert ebben a munkában meggyőződésem szerint, a törvényalkotásra nézve megszívlelendőt ismertem fel, s azt gondolom, hogy új vagyok ennek a gondolatnak felvetésében. Eégebbi nem is lehetek, mert másfél évtized alatt a törvényjavaslatok szerkesztésében elégséges tapasztalatot szerezni csak úgy mellékesen nem lehet. Engem meglepett annak látása a mellékelt rajzokban: ami volt és ami lesz; tehát úgy gondolom, hogy minden olyan esetben, amikor a körülmények különösen .' a költségek megengedik, feltétlenül olyanféle módot kell erre alkalmaznunk, a törvények szövegezésében úgy, mint a természettudományi művekben, amelyek azonnal láthatóvá teszik szándékukat. Véleményem szerint ha ilyenféle törvényszerkesztési tervezetek jelennének meg, talán rendkívül sok meddő szónoklattól lehetne megkímélni a t. Házat és közönségét. Ezért kívántam én hangulatot kelteni e mellett a törvényértelmezési mód mellett, amelyet ő nagyméltósága e kiadványában megismertem. Egyéb mondanivalóm már az idő rövidségénél fogva sem lehet. Nagyon köszönöm ő nagyméltóságának és a t. Felsőháznak is, hogy alkalmat adott ennek a gondolatomnak megismertetésére. Mert annyi bizonyos, hogy ha valamit szemléltetni tudok, akkor nemcsak eszemmel, hanem szememmel részt veszek ítéletem megalkotásában. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban ' hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Hó m an Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságú elnök úr, igen t. felsőház! Méltóztassanak nekem megengedni, hogy az elhangzott, minden részletre kiterjedő os a törvényjavaslat lényegét tökéletesen megvilágító előadói jelentés után, amelyért külön hálás köszönetemet fejezem ki az előadó úr ő méltóságának, (Elénk éljenzés és taps.) az idő előrehaladottságára való tekintettel csak egészen röviden szólaljak fel és különösen azokat a konkrét kérdéseket tegyem felszólalásom tárgyává, amelyek itt felmerültek. Mindenekelőtt Ilosvay Lajos ő excelleneiájának nagyon köszönöm elismerését az iránt a dokumentációval felszerelt kötet iránt, amelyet a törvényjavaslattal egyidejűleg voltam bátor szétküldeni. Méltóztassék azonban megeugedni, hogy egy szavát helyreigazítsam; én nem természettudományi, hanem történettudományi módszert látok ebben a dokumentációban. (Derültség.) Ez az egy eltérés megvan köztünk. Bálint György ő méltóságának felszólalását illetően a gazdasági iskolák tekintetébon, — amint már többször megtettem mind a Képviselőházban, mind itt a Felsőházban a múlt országgyűlés idején — ismét kijelenthetem, hogy én a gazdasági oktatásra a legnagyobb súlyt kívánom helyezni, még pedig .nem csupán a szorosan vett gazdasági szakiskolákra; sőt elsősorban nem is ezeknek kérdése foglalkoztat, hanem a mezőgazdasági néprétegek gazdasági tömegnevelésének kérdése. Ennélfogva éppen azoknak az iskolatípusoknak tekintetében, amelyekről itt szólni méltóztatott: az önálló gazdasági iskola és a gazdasági irányú ismétlő iskola fejlesztése, valamint a népiskolában és a polgári iskolában a gazdasági stúdiumoknak intenzívebb előadása tekintetében igen nagy lépésekkel szeretnék elörehaFELSÖHAZI NAPLÓ I. 1935. évi május hó 22-én, szerdán, 41 ladni. Ebben az irányban már tettem is bizonyos intézkedéseket; pl. a polgári iskola gazdasági tanterve egészen új kivitelben most kerül kibocsátásra s ez módot fog adni az ifjúság nagy részének arra, hogy már a polgári iskolában bizonyos gazdasági beállítottságot szerezzen; hasonlóképpen az önálló gazdasági iskolák és ismétlő iskolák tanterve is revízió alatt áll. Ami ez iskolák tanítóinak, illetőleg tanárainak képzését illeti, ez valóban a legsúlyosabb problémája az egész gazdasági oktatásnak, de nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogy gondolni méltóztatik. Maga a szaktanárképzés a nevelésügyi, pedagógiai szempontoknak megfelelően a Műegyetem mezőgazdasági fakultásán meg van oldva az 1934. évi X. törvénnyel, de természetes, hogy ez a főiskola nem láthatja el az összes tanítók gazdasági szakképzését és különösen — amire célozni méltóztatott — a tanyai és falusi tanítók megtelelő irányú továbbképzését. Itt gyakorlati telepekre, gyakorlati intézményekre lesz szükség, ahol ők magukat gazdasági irányban kellőképpen kiképezhetik. Erre is lesz gondom. De itt viszont nem lehetek egyoldalúan Szegedre beállítva. Az ország különböző részeiben kell létesíteni ilyen intézményeket, ahol a tanítók továbbképzésben részesüljenek. A Szegeden gyakorlati ismereteket szerző tanító esetleg a Dunántúl végein nem nagyon boldogulna, mert egészen más gazdasági viszonyok közé kerülne. Nagyon szükségesnek tartom tehát a már munkában és hivatásban levő tanítók továbbképzését is az illető vidék gazdasági viszonyaihoz mért gyakorlati ismeretekben. Méltóztatott ezzel kapcsolatban a tanyai tanítók gyermekeinek neveléséről is szót ejteni. Tisztelettel bejelenthetem, hogy az elemi iskolai növendékek által évente fizetett egypengős beiratási díj feléből — amely gyermekenkint 50 fillér és amely a tanítói internátus-alapok céljaira megy — ezidén megkezdem Szegeden az állami tanítói internátus felépítését, amely az állami tanítók gyermekeit fogadja be és ideiglenesen a felekezeti tanítók gyermekeinek is hajlékul fog szolgálni, míg Pécsett a katolikus és Debrecenben a protestáns tanítói internátus felépülhet. Ebben a tekintetben tehát a gondoskodás megtörtént. Bedy Vince ő méltóságának felszólalását illetőleg el kell ismernem, hogy igen érzékeny pontot érintett, amikor a történeti jogokról beszélt. Ebben a javaslatomban éppen úgy, mint előző javaslataimban, mindig tekintettel voltam a történeti szempontokra és a történeti értékekre. Éppen ezért nagyon szerettem volna, ha néhány, arra kulturális tekintetben méltó város valóban főigazgatóság székhelyévé lett volna. Magam nagyon szerettem volna, ha Győr vagy Sopron, Eger, Kecskemét főigazgatósághoz juthattak volna. A közlekedési viszonyok, a városok helyzete kellett azonban, hogy irányadó legyen a kerületi székhelyek megválasztásánál, tekintettel kellett lennem arra, hogy az illető városból milyen könnyen közelíthető meg a kerülethez tartozó legtávolabbi falu. Ebben a tekintetben Győr és Sopron helyzete igen kedvezőtlen, mert — sajnos — ezek a városok ma az országhatáron vannak; ennélfogva Győr városától és Soprontól egy tankerület legszélső községe sokkal nehezebben közelíthető meg, mint a helyettük főigazgatói székhellyé lett, illetőleg leendő Szombathelytől. Ugyanis Szombathely kapta Győr helyett a főigazgatóságot, A meglévő négy 8
