Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

42 Az országgyűlés felsőházának 5. ülést székhelyet, Székesfehérvárt, Budapestet, Sze­gedet és Debrecent megtartottam. Fehérvár és Szombathely mellett azért kel­lett a Dunántúlt három részre osztani és Pécsnek tankerületet adni, mert ott az egye­tem, amely annakidején, sajnos, Győrött hiába kopogtatott, hajlékot kapott és az egyetemi tanárok jelenléte lehetővé teszi a tankerületi tanács tökéletesebb kiépítését. E tekintetben Péccsel bizonyos kivételt tettünk, azért az ál­dozatért, amelyet az egyetem elhelyezése tekin­tetében hozott. Az a körülmény, hogy itt bizo­nyos egyezés látszik a vegyes dandár-székhely és a tankerületi székhely között, egészen ter­mészetes. Tudniillik a közlekedési viszonyo­kat vették ott is tekintetbe, tehát természet­szerűen arra a városra jutott a választás egé­szen véletlenül, mert a közlekedési viszonyok ott a legmegfelelőbbek. Szontagh ő méltósága általános politikai aggályokat fejezett ki és különösen amiatt aggodalmaskodott, hogy ez a kerettörvény esetleg módot fog adni a jövőben olyan intéz­kedésekre, amelyek talán a törvényhozás óha­jának én intencióinak nem felelnek meg. Meg­nyugtatom az igen t. felsőházi tag urat, hogy ez a kerettörvény semminemű olyan jogot nem ad a miniszter kezébe, amellyel a miniszter korábban ne rendelkezett volna. Az alapvető jogok a törvényben körül vannak írva és az, hogy a tantervet, hogy a szabadságidőt a mi­niszter állapítja meg, és több más hasonló do­log, eddig is a miniszter hatáskörébe tartozott. Ahogyan már több ízben mondottam, itt is és a másik Házban is: a mesélő törvények nem jók, mert nagyon sokat akarnak meghatározni és sokkal szűkebbre szorítják a saját hatályukat, úgyhogy a miniszter kénytelen azután esetleg még törvénysértő intézkedésekkel is áthágni őket, ha a gyakorlati élet lehetetlenné teszi a mozgást. Ezért van szükség bizonyos elasztici­tásra a törvényeknél és abban az általános helyeslésben, amellyel itt és a Képviselőházban is találkoztam, azt hiszem éppen annak van a legnagyobb része, hogy ez a törvény elasztikus, világos és érthető. Amikor ezért ia bizalomért köszönetet mondok, befejezésül méltóztassanak még csak azt megengedni, hogy a t. előadó úrnak itt el­hangzott előadását egyetlenegy mondattal ki­egészítsem, ami tulajdonképpen irányító szem : pont volt a törvény megalkotásánál és ami ugyan kiérezhető volt az ő előadásából, de amit most külön kiemelten is hangsúlyozni kívánok. A törvénynek, — mint ö f mondotta — három főcélja van: az egyszerűsítés, a szak­szerűvé tétel és a nevelés egységesítése. Mindez azonban csupán egy magasabbszerű célt szol­gál, — ahogyan én szoktam mondani — a nem­zet egységes és egészséges világnézetének ki­alakítását. Ennek az egységes világnézetnek lehetőségét és létezését a Képviselőházban a szociáldemokratapárt szónoka kétségbe vonta. 1935. évi május hó 22-én, szerdám. Kétségbevonta, mert szerinte ellentétben áll a felekezeti megosztottsággal és a nemzeti társa­dalom egyéb megosztottságával. Az én meg­győződésem szerint mindezek az erkölcsi ténye­zők nemcsak, hogy nem akadályozzák, hanem lehetővé teszik es elősegítik ennek az egységes nemzeti világnézetnek kialakítását, (Ügy van! Úgy van!) ami semmiképpen sem jelenthet uniformitást, nem jelentheti az egyéni gondo­lat-szabadság elnyomását, avagy teljes ki­egyenlítését, hanem jelenti egy erős és egész­séges nemzeti világszemléletnek az összes er­kölcsi erők összefogásával való kialakítását. Ennek a nagy nemzeti gondolatnak a jegyében kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Fel­teszem a kérdést, méltóztatnak-e a közoktatás­ügyi igazgatásról szóló törvényjavaslatot ál­talánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem! (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a közoktatásügyi igazgatísról szóló törvény­javaslatot általánosságban, a részletes tárgya­lás alapjául e. fogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét, azután a szokásos módon a szakaszok sorszámát felolvasni szíveskedjék. vitéz Görgey László (olvassa a törvényja­vaslat címét és az 1—22. §-okat, amelyeket a Felsőház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részletei­ben is letárgyaltatván, kérdem, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben elfogadni? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavasla­tot végszerkezetben is elfogadják, ezt felállás­sal jelezni. (Megtörténik.) Kimondom tehát a határozatot, hogy a. felsőház a törvényjavasla­tot a képviselőház szövegezése szerinti yég­szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. T. Felsőház! Mai ülésünk napirendje ezzel letárgyal tat van, legközelebbi ülésünk idejéről és napirendjéről a Felsőház^ t. tagjai a kellő időben és a szokott módon értesíttetni fognak. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíves­kedjék. Péchy Manó jegyző (olvassa az ülés jegyzö­könyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hite­lesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 29 perckor.) Hitelesítik : Baán Jenő s. Je. Agoraszta Tivadar s. h. naplóhitelesítő-bizottsági tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom