Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

520 Az országgyűlés felsőházának 28. ülése 1936. évi június hő 19-én, pénteken. hogy belátása szerint szemünkről, fülünkről a leplet lehetőleg levenni méltóztassék. A belügyminiszter úr ő excellenciájának személye és tevékenysége ilránt a legnagyobb rokonszenvvel és nagyrabecsüléssel viseltetem. Nem akarok elcsépelt frázisokat használni, amikor ismétlem, hogy európai viszonylatban nálunk van a legnagyobb rend és csend. Nagy elismerést érdemel ő excellenciája azért, hogy az alkotmányunkkal és nemzeti érzésünkkel összeférhetetlen alakulatokkal szemben a kellő eréllyel lépett fel, továbbá, hogy a pártszervez­kedésekben elhangzott olyfajta óhajoknak, hogy az állama és vármegyei hatóságok is e szervezkedés keretébe bevonassanak, ellenállt. (Ügy van! a jobboldalon.) Az ország egészség­ügyével összefüggő minden tevékenységét a legnagyobb hálával és köszönettel nyugtázom. A pénzügyminiszter úr ő excellenciája igénytelen nézetem szerint az egyedül járható utat rója akkor» amikor teljes tevékenységével és erélye vei a pengő értékének leszállítását meg tudta akadályozni és a jövőben is meg­akadályozni akarja. Köszönettel konstatálom, hogy a földmíve­lésügy: miniszter úr ő excellenciája a tavalyi katasztrofális terméskároknak és az azokból kifolyólag egyes helyeken mutatkozott Ínség­nek emberfeletti munkával és iparkodással ele­jét tudta venni, amiért is remélem, hogy a jobb terméskilátások folytán az inségsujtotta v ; dékek lakóit ezen a veszedelmes időszakon át­mentenie sikerült. A gazdaadósságok rendezése — mint már mondtam — igen nagy haladást jelent. A tele­pítési törvénnyel mostani alakjában nem egye­zett meg teljesen a véleményem, amit e helyt rövid idővel ezelőtt már kifejten.' bátor vol­tam. Országunk gazdaközönségének sorsát és ebből kifolyólag országunk gazdasági viszo­nyainak javulását a lehető legnagyobb biza­lommal ő excellenciájának munkásságára bíz­zuk tovább is. A vallás- és közoktatásügyi tárca ügyeit irányító miniszter úr az egész országban osz­tatlan nagyrabecsülésben és szeretetben része­sül; itevekenysége iránt kivétel nélkül elisme­réssel vagyunk és működése hálára kötelez ben­nünket. A kereskedelemügyi, iparügyi és igaz­ságügyi tárcák vezetéséről szintén csak teljes elismeréssel szólhatunk. A honvédelmi tárca egy finom, érzékeny hangszerhez, hasonló, amelyhez hozzá nem értő • kritikával nyúlni nemi szabad. Ez a minisztérium egy mimosa pudioa, amely a nyilvánosság elől elzárkózik. Szerény nézetem szerint minden országban és így nálunk is a honvédelmi tárca a legfonto­sabbak közé tartozik, mert hiszen honvédel­münknek az uralkodó politikai káosz közepette szakadatlanul minden oldal felé résen kell állnia. Ezért nem tartom helyesnek, hogy ép­pen ennek a ifontos tárcának az élén már évek óta nem áll külön miniszter, aki ennek a tár­cának szentelhetné egész tehetségét, •munka­erejét és iparkodását. (Ügy van! jobbfelől.) Altalános és dióhéjba foglalt visszapillan­tásomat ezennel befejeztem és összefoglalólag annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy nézetem szerint kormányunk jó, reszort­minisztereinlk pedig egészen elsőrendű férfiak, akik a íközjónak fáradhatatlan munkásai. Elhangzott kijelentéseim után joggal kér­dezhetné valaki, hogy nem tévedtem-e, amikor az elnöki emelvényről lelógó és a felszólalások sorrendjét feltüntető táblának jobb szélén és nem a balszélén iratkoztam fel. Nem tévedtem! Aki mélyen t. felsőházi tagtársaim közül két évvel ezelőtt és tavaly ilyenkor annyi türelem­mel és elnézéssel volt irántam, hogy ajbudget­tárgyalása alkalmából elmondott igénytelen beszédeimet végighallgatni méltóztatott, az em­lékezni fog rá, hogy két évvel ezelőtt a /költ­ségvetési törvényjavaslatot megszavaztam, ta­valy pedig kijelentettem, hogy szívesen meg­szavaznám a törvényjavaslatot, de nem sza­vazhatom meg, mert az appropriációs törvény­javaslattal junktimban került ide, ezt az utób­bit pedig megszavazni nem akartam. S ime, ezidén a törvényjavaslat ellen szólalok fel. Pedig saját meggyőződésem nem változott meg. Tehát megváltozott valami -más, még pedig — őszintén kijelentem — megváltozott a kormány tevékenységének módszereiben való 'bizalmam. Kontra állásfoglalásomnak két lényeges oka van, amely okokat meg fogom magya­rázni és indokolni fogom. (Halljuk a középen.) Csekélységemmel egyetemben többen és többszörösen hangoztattuk, hogy miután a felsőházban pártszervezetnek és pártfegyelem­nek helye nincsen, ez itt se nem szokásos, se nem kötelező, azért itt csak az egyéni felfogá­sok és elgondolások nyilvánulhatnak meg. Ez nem egészen így van és ha magam is hangoz­tattam ezt, némiképpen tévedtem, hiszen vég­eredményben nem a saját erőmből állok itt ezen a helyen, hanem engem az 1926. évi törvénnyel megreformált felsőházba az ezt megelőző fő­rendiház örökös tagjai választottak meg épp­úgy, mint a képviselőt választókerülete küldi az országgyűlésbe. Választóimmal szemben te­hát bizonyos felelősségérzetem van. Már most a képviselő beszámolóútja köz­ben orientálja tevékenységéről választóit és p maga is orientálódik választóinak hangulatáról és kívánságairól. Ez a módszer nekem nem áll rendelkezésemre, ennélfogva én ezt az alkalmat használom fel, amidőn az egész év eseményei­ről Összefoglalólag és kidomborítva véleményt adhatok, hogy választóimmal szemben kijelent­sem, hogy mi az én nézetem és elgondolásom s ezzel provokálom helyeslésüket vagy rosszalá­sukat. Ha helyeslésükben részesülök, akkor kö­telességemet megtettem és felelősségemnek megfeleltem. Ha rosszalásukat provokálom ki, akkor nekem ebből a konzekvenciákat le kell vonnom. Kontra felszólalásomnak második oka az, Jiog Tr tradicionális szokás szerint a költségve­tés tárgyalása közben a költségvetés elfogadása vagy el nem fogadása egyértelmű a kormány iránt érzett bizalom, illetőleg bizalmatlanság kifejezésével. Ennek a bizalomnak a nyilvání­tására más országokban más módszerek van­nak, mert tudjuk, hogy az egyikben az államfő időnként népszavazás útján győződik meg az országban mralkodó hangulatról, más parla­mentáris országokban a kormány bizonyos idő­közökben felveti a bizalmi kérdést. Nálunk tu­lajdonképpen csak egy mód van a bizalom vagy bizalmatlanság nyilvánítására, az tudniillik, hogy régi szokás szerint a költségvetési tör­vényjavaslatra igennel vagy nemmel szava­zunk. Fájó szívvel vágom fejszémet a bizalom kérdésének fájába, mert kormányelnökünk be­teg, helyettese iránt pedig a legnagyobb rokon­szenvvel viseltetem. Őszinte és meleg rokon­szenvvel kísérem a kormányelnök úr egészségi állapotának javulásáról beszámoló híreket és szívem mélyéből kívánok neki mielőbbi gyógyu­lást és kívánom munkaképességének teljes el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom