Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-28

518 Az országgyűlés felsőházának 28. ülés mert ilymódon képtelenekké válnak a városok közfeladataik teljesítésére. Hogy a városok a rendőrségi hozzájárulás viselésére ma már nem képesek, azt mutatja, hogy ezen a címen 26 millió pengő hátralék keletkezhetett a terhükre, márpedig ha a városok képesek lettek volna ezeket a terheket viselni, nem tételezhető fel, hogy a kormány nem hajtotta volna be ezeket az öszegeket. Azt a veszteséget sem viselhetik a városok, amelyet különösen a fázis-rendszer bevezetésével a forgalmiadó-részesedésben szenvedtek. Végre is az állam nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy őt csak az állami feladatok biztosítása érdekli, mert az Önkormányzati feladatok éppen olyan közfeladatok, mint az állami feladatok. A racionalizálás keresztülvitele és az alkalmazotti illetményeknek a létminimumra való leszállítása után a városok pénzügyi helyzete már csak a feladatkörök szűkítésével rendezhető, ha az állam nem tud feladataik ellátására kellő fedezetet nyújtani. Az üzemektől e téren sok nem várható. Ismerjük az 1930. évi XVIII. teikket, amely az üzempolitikának azt az elvét szabja meg, hogy az üzemek feladata elsősorban a szükségletek jobb és olcsóbb kielégítése és csak másodsorban, kiegészítőlég a háztartás segítése. Ma, amikor a szociális helyzet igen nagy mértékben követeli, hogy az üzemek ezt az első, szociális követelést teljesítsék, nagyon kevéssé lehet arra támaszkodni, hogy súlyosabb mértékben részt vehessenek a háztartások segítésében. De maga a belügyminiszter úr kifogásolta képviselőházi beszédében, amikor a Bszkrt. kérdésével foglalkozott, azt, hogy a főváros annakidején rendkívüli területhasználati szerződés címén 11 milliót vont el a Bszkrt.-tól és hogy ezzel idézte elő ennek a nagy üzemnek a válságát, amellyel most annyi bajunk van. Kétségtelen, hogy ez a kritika helyes, de ebből az következik, hogy a kérdés nem az üzemi oldalán oldható meg, hanem a háztartási oldalon kell a főváros pénzügyi helyzetét megoldani. Föltétlenül szükség van tehát arra, — és pedig elsősorban a fővárosnál — hogy hoszszabb időre szóló pénzügyi egyezmény jöjjön létre, — amint ezt a főváros részéről már 5—6 éve kívánjuk — amelyben a feladatok megosztását az állam és a főváros között meghatározzák és ezeknek a feladatoknak a megosztása szerint a fedezetek megosztása is megtörténjék. Eddig nem sikerült ezen a téren eredményt elérni. Mindig csak pillanatnyi segítségek történtek és csúsztunk, csúsztunk lejjebb, holott a gyökeres megoldásnak előbb-utóbb meg kell történnie. Ilyen gyökeres megoldás a városok és az állam között való pénzügyi -megegyezésre nem áll precedens nélkül, nemcsak a külföldön, de nálunk sem. Csak arra utalok, hogy annakidején, Hegedűs pénzügyminiszter úr idejében, egy ilyen egyezmény létesült, amely több évre biztosította a főváros pénzügyi egyensúlyát. Az önkormányzat tartalmának másik nem kevésbbé fontos része az önkormányzati szellem, amelynek abban kell megnyilvánulnia, hogy az önkormányzat letéteményeseinek saját feladataik ellátásában való közvetlen érdekeltségének, élettapasztalatának a bennük mindenesetre meglévő hozzáértésnek, a nem lebecsülendő erkölcsi felelősségnek és presztízsérdeknek az önkormányzati feladatok megoldásánál a legmesszebbmenőleg kell érvényesülniük. Nagyon sajnálatos ezért, hogy éppen a főváros adminisztrációjában az 1934 : XII. te. a törvényhatósági tanácsot megszüntette. Ez az inÏ 1986. évi június hó 19-én, pénteken. tézmény szemben azokkal a kritikai megjegyzésekkeLamelyek az említett törvény indokolásában is szerepeltek, a maga működése alatt megtette mindazt, amit egy ilyen intézménytől a közérdek szempontjából meg lehet követelni. Csak arra utalok, hogy ha valaki összehasonlítaná azokat az előterjesztéseket, amelyek a törvényhatósági tanács elé kerültek rövid élete alatt és azokat a határozatokat, amelyeket meghozott, akkor fellíthatná a mérleget a tekintetben, hogy mit jelentett ez az önkormányzati szempontból, nézetem szerint, igen értékes testület. Az a gondolat is felvetődött, hogy szükség van az állam: beavatkozásra, különösen a sza' nálással kapcsolatban, azért, mert a pártok nem hajlandók népszerűtlen feladatokra vállalkozni. Azt hiszem, ez is túlzott állítás, legalább is nem vonatkozhatik minden pártra. Az előbb voltam bátor említeni, hogy én a kormányzópárt nevében szólalok fel, amely párt teljesen át van hatva attól, hogy igenis a felelősséget vállalnia kell, aminthogy a 17-es bizottságban ez a párt volt az egyedüli, amely« bizonyos javaslatokra vonatkozólag a felelősséget vállalta is. Mindenesetre a felelősség; vállalásának előfeltétele egy olyan intenzív önkormányzati élet, amelynek során az önkormányzat letéteményesei meggyőzhetik a közönséget, amelytől a megbízást kapták, arról, hogy amikor terheket rónak reájuk, akkorazok a terhek megokoltak és kellő ellenőrzés és kellő megvizsgálás után keletkeznek az adóztatási terhek. Még csak röviden a Nagy-Budapest problémáról szeretnék egy pár szót szólni, amiről a képviselőházban szintén szó esett. A belügyminiszter úr megállapította ennek a problémának fontosságát, azt mondotta azonban, hogy ez annyira komplikált, hogy sürgősen nem intézhető el. Az én tiszteletteljes nézetem^ az, hogy ez a kérdés halaszthatatlan. A felsőháznak azok a tagjai, akik ha csak az újságokból is figyelemmel kísérik ezt a témát, láthatják, hogy olyan helyzet alakult ki Budapest és a környék között, amely valóban tarthatatlan. Végre is a főváros és környéke nem állhatnak egymással szemben, mint ellenségek. A kérdés rendezésének azonban előfeltétele az, hogy a környék fejlődésének irányítása egységesen történjék, mert a legalább is városfejlesztési , vonatkozásban egységes irányítás fogja megteremteni azt a légkört, amely az egyéb itt felmerülő problémák kedvező megoldására alkalmas. Különösen fontos és sürgős ennek a kérdésnek <a rendezése azért is, mert a közel jövőben méltóztatnak majd a városrendezési törvény tervezetével foglalkozni és azt megelőzőleg el kell dönteni, hogy Budapest és környéke egységes irányítás alá kerüljöcn-e; ahhoz képest kell tudniillik Budapestnek a maga politikáját kialakítani. A magam részéről, akinek ebben a témakörben huszonötéves irodalmi multam van, azt vallom, hogy harmonikusan kell a problémát megoldani, hogy ne álljon tovább fenn ez a labilis helyzet, amely csakí kellemetlenségekkel jár, hiszen végre a főváros azt sem viselheti el, hogy az ő erejét az elburjánzó környéki településekkel egyszerűen ki-» szívják. Nem akatftam a t. Felsőház türelmét avá.ro&i problémák tárgyalásával bővebben igénye bevenni. Csak rá akartam mutatni az e pillanatban legfontosabb kérdésekre és különösen az önkormányzati munka szükségére és érté-