Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

40 Az országgyűlés felsőházának 5. ülés* teljesen új alapokra fektette, az elsők között választotta ki Győrt főigazgatósági székhelyül és ezt nem tette megokolás nélkül. Győr városa kultúrközpont volt már akkor, amikor a körű lőttünk fekvő naggyá és virágzóvá fejlődő városok még alig-alig bírtak városi jelleggel. Az Árpádok kora óta volt Győrben székesegyház, amelynek iskoláiban az elemi oktatáson kívül a hét szabad művészetet és a teológiai tudományokat is tanították. A XVI. században az országban kevés város dicsekedett azzal, hogy keretiskolája van, amely Győrnek volt, amelyben a hadsereg kötelékébe tartozók gyermekei nyerték oktatásukat. Ugyancsak ettől az időtől fogva jóhírre szerttevő protestáns iskola működött Győrött; négy vármegye tanulóifjúsága sereglett össze a kultúra elsajátítására. Amikor a székesegyházi iskolák keretei már kezdtek szétmállani, akkor a XVI. század legelején, ennek keretében Győrött a középfokú oktatást a jezsuiták jeles gimnáziuma vette át, amely ma is fennáll a bencések vezetése alatt. Ebből az iskolából fejlődött ki a jeles akadémia, amely először filozófiát, teológiát, később jogot tanított. Ilyen keretek közé méltán illeszthette bele Mária Terézia a főigazgatósági székelyét. Amikor a Ratio Edueationis felállította a nemzeti elemi főiskolákat, vagy általános néven a nemzeti főiskolákat, ebből Győrött ismét két jeles iskola sarjadt ki, az egyik a nemzeti rajziskola, amelyet nemcsak a tanulóifjúság, nemcsak, az iparosság tagjai, hanem az urak is látogattak. Olyan magas színvonalon állott ez az iskola, hogy az ország első hasonló iskolájával, a budaival, minden tekintetben felvette a versenyt. A második iskola, amely ebből a nemzeti elemi főiskolából kisarjadt, a tanítóképzőintézet volt. Ennek értékét méltányolják azok, akik tudják, hogy még a XVIII. század végén is elemi oktatásunk, legalább falun, nem szakképzett emberek, hanem sokszor facér mesterlegények kezében volt, akik a betűvetésen és olvasáson kívül maguk sem tudtak sem mi mást. Azóta Győr kulturális szempontból nem süllyedt alá. Az alsófokú, középfokú és szakiskolák — azt gondolom és el merem mondani — minden vidéki város iskoláival kiállják a versenyt. Azóta sok idő telt el. Először elvesztettük akadémiánkat, most elvesztettük főigazgatóságunkat. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nem most!) Valamikor azt a hírt terjesztették el, hogy főigazgatósági székhely Győrött nem lehet, mert csak ott lehet főigazgatóság, ahol dandárparancsnokság van. (Derültség.) Sajnos, dandárparancsnokságot nem sikerült kapni, még pedig állítólag azzal a megokolással, hogy ez stratégiailag lehetetlen. Mélyen t. Felsőház! Ehhez nem értek, stratégiát nem tanultam, nem is mernék hozzászólni, csak egyet tudok, azt, hogy száz esztendőn keresztül Győrött lakott az ország generalisszimusza, a magyar hadak országos főkapitánya, pedig akkor egy százados háború dúlt, a török háború Magyarországon. De elfogadom azt, hogy akkor mások voltak az idők, mások voltak a stratégia szabályai és ma is mások. Ismétlem, ehhez nem szólhatok hozzá, de mi győriek azt gondoltuk, hogy régi történelmi emlékeinknél fogva és bizonyos, — ha szabad ezt a szót mondanom — szerzett törté neti jogunknál fogva számot tarthatunk mi is a főigazgatói székhelyre. Elismerem és valló.21, hogy természetesen ő nagyméltóságának, a miniszter úrnak jogához tartozik a tankerületek körülhatárolása és a székhelyek megállapítása, 1935. évi május hó 22-én, szerdán. I nem is szeretnék jogába beavatkozni, de azt I gondoltuk, hogy ha a kultuszbudget nyolc főigazgatóság terhét megbírja, talán a kilencedik alatt sem roskadna össze és akkor szomszédaink is megkaphatták volna ezt a kitüntetést és minket, győrieket sem ért volna ez a deklasszifikálás, ez a szinte büntetésszámba menő veszteség. • Ne vegye rossznéven ő nagyméltósága, hogy a győri keserűségnek hangot adtam. Nem is csak a lokálpatriotizmus beszél belőlem, hanem azt merem mondani, hogy egy kis történeti igazság is áll a hátam mögött. (Úgy van! Ügy van!) Ö nagyméltósága történelemtudós, a törénetírás mestere, bizonyára elfogadja tehát az a régi elvet, hogy a történelem az élet mestere. Ha pedig ez így van, akkor mi csak keserűséget meríthetünk belőle, mert akkor kár volt valamikor a győri püspököknek Itáliából hozatniok a mestereket a győri iskolába, abban az időben, amikor az országban még kevés kiváló mestert találhattunk; kár volt a győri iskolák mestereinek és tanulóinak vérüket ontaniok a kulturális központért, mint tették az 1577. évi győri csatában, ahol nemcsak az iskola mesterei, hanem tanulói közül is igen számosan elestek; kár volt Győrnek annyi — majdnem teljes — anyagi pusztulást, sok keserűséget eltűrnie, nemcsak a török hadaktól, hanem még a császári hadaktól is, ha az ősi Győrnek történeti emlékeire, kulturális érdemeire ilyen hamar ráborult a feledés fátyola. A törvényjavaslatot belső értékeinél fogva mind általánosságban, mind részleteiben készségesen elfogadom. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Ilosvay Lajos ő nagyméltósága. Ilosvay Lajos: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. felsőház! Az utóbbi időben az a szerencsétlenség üldöz engem, hogy ha a miniszter úr ő nagyméltóságával összekerülök, mindig az utolsó vagyok és akkor nekünk szaladnunk kell, (Derültség.) mert már mindenki bőségesen jóllakott a szónoklatokkal. Nagyon sajnálom különben, hogy nem visszamenőleg a harmadik szónokunkkal, az előadó úrral egymás mellett szólalhattam fel, annál az egyszerű oknál fogva, mert én különösen hangsúlyozni akartam, hogy semmiféle Házban, legyen az alsó- vagy felsőház, nem gyakran hallunk szebb előadói munkát,, mint amilyen az előadó úr beszéde volt. Ez általában véve olyan minta előadómunka volt, hogy eszerint kellene átalakítani minden beszédet az alsó- és felsőházban egyaránt. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés.) Örömmel hozzájárulok az előadó úrnak a miniszter úr ő nagyméltósága iránt nyilvánított köszönetéhez is, mert hiszen felszólalásom mostani alapja tulajdonképpen az a különösen értékes lenyomat, amellyel ő nagyméltósága engem is megtisztelt és amelyből én láttam azokat az átalakulásokat, amelyek be fognak következni, ha a miniszter úr által most benyújtott törvényjavaslat törvényerőre emelkedik. Nálunk vannak elvek, halljuk példának okáért elég gyakran, hogy ordo est anima rerum. Ezt tanítják az iskolákban is. a sok növendék kikerül azután az életbe, de gyakorlatban a rend nem található. Éppen most hallottuk, hogy körülbelül 150 esztendeje mindig azt a rendet keressük, amely szerint igazodnia kell az iskolai igazgatásnak és amely még valószínűleg csak most jutott ahhoz, hogy a helyes utat megtalálja.