Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

486 Àz országgyűlés felsőházának 25. ü ki, mint képzett gazda. Ez az egész országra vonatkoztatva igen elenyésző szám, tehát ilyen iskolákat kell építeni legalább az Alföldön még egyet és a Dunántúlon ugyancsak egyet. Ez a három iskola fogja elsősorban szolgálni azt^ a célt, amelynek szolgálását ez a nagyon értékes kisbirtokos gazdatársadalom megér­demli. A telepítés új gazdatípus számára ad le­hetőséget. Ha tehát nem lesz meg ennek a ré­tegnek kellő gazdasági szakoktatás mellett a szükséges gazdasági ismerete, hozzáértése, ak­kor elbukik az egész telepítési gondolat. Ha meglesz a kellő hozzáértés és szakértelem, — mint ahogyan már az előbb is mondottam — 5—15 hold földből egész családok tudnak majd megélni. Sok eleven példát tudnék felsorolni. Emlí­tettem imár az én vidékemet is, az Alföldet és a Duna—Tisza közét, ahol szőlő- és gyümölcs­termelés van, ahol egy-két holdból 4—5 tagú család él meg egész éven át és teljesíti első­rangúan állampolgári kötelességét. Vagy ha nézzük a mi vidékünket, amelyet említettem, Arad-Csanád-Torontált, ahol a hagymatermelés dívik, ott is négy-ötezer család foglalkozik hagymatermeléssel 1—5 kat. holdon. Egész csa­ládok meg tudnak és meg fognak tudni belőle élni. Igaz, a vita első napján Károlyi ő nagymél­tósága szóvátette, hogy ezeken a kis parcellá­kon, két-három holdas földeken termelő hagy­makertészeket nagy katasztrófa érte, ami bi­zonyítja, hogy nem tudnak megélni ezekből a földekhői. Szabad legyen megemlítenem, hogy abban a,z időben egy rekordtermés volt Makó és környéke határában és az értékesítés még nem volt egy kézben, ez a nagy termés rásza­•badította^ a makói hagymakertészekre a galí­ciai zsidók hadát és ezek nagy alákínálást vit­tek véghez, aminek következtében az árak le­törtek, leestek és mindenki megélt belőle, csak a kertész nem, az nem kapott belőle semmit, majdnem potyán prédálta el egész áruját. Azóta azonban, amióta a kormány bele­nyúlt a hagymaértékesítésbe és egy kézből ér­tékesíti az egész hagymatermést, Makó és vi­dékén a hagymatermelés értéke a termelési költségen felül van. Ez is bizonyítja, hogy egységes értékesítés mellett igenis lehet segí­teni ezeken a kis törpebirtokosokon, kisgaz­dákon, legyenek hagymatermelők, paprika­termelők, gyümölcstermelők, vagy szőlőterme­lők, egészen mindegy. Nagyon ajánlom a kor­mány figyelmébe, hogy az értékesítésnél lehe­tőleg ezt a metódust, az egykéz politikáját kövesse azokon a vidékeken, ahol ilyen kis törpebirtokosok laknak. Különösen Kecskemét vidéke, szóval a Duna-Tisza közén levő szőlő- és gyümölcster­melő vidék részére szeretnék olyan képzett kertészeket és kívánnék olyan lehetőségeket adni, hogy maguk, azoknak a szőlő- és gyü­mölcstermelő törpe- és kisbirtokosoknak csa­ládjai megszerezzék a kellő szakismereteket a gyümölcstermelésre vonatkozóan. Kertész­iskolánkba tehát olyan részt kellene beállí­tani, amely az életre közvetlenül neveli a gyermekeket. Hiszen Kecskemétnek van egy kertészképző iskolája, amelyet a Duna-Tisza­közi Mezőgazdasági Kamara tart fenn. Azt hiszem, igen sokan ismerik ezt. Egyedül ebben a kertészeti intézetben évenként 40—42 tanuló vesz részt az előadásokon, tehát mindén má­sodik esztendőben 15—20 tanuló végzett kér­ése 1936. évi május hó 8-án, pénteken. tészként kerül ki az életbe. Már félévvel előre le vannak kötve, annyira kapósak ennek az iskolának tanítványai. Ezt az iskolatípust kell tehát a gyümölcstermelő kertésztársadalom érdekében favorizálni, ilyen iskolákat kell lé­tesíteni, vagy a fővárosban, vagy másutt lé­tesített kertészeti tanintézeteink bizonyos ré­szét ilyen irányban át kell alakítani. Hogy mindez itt valóra válhassék, ahhoz szükségünk volna olyan mezőgazdasági törvé­nyekre is, amelyek a mezőgazdaság érdekeit, termelési irányát, értékesítését és minden olyan dolgot, amely a mezőgazdaság boldogu­lását elősegíti, felöleljenek. Ilyen mezőgazda­sági ej lesztési törvényt kell alkotni. .. Legyen szabad megemlítenem, hogy a kép­viselőházban Kállay Miklós ő nagyméltósága a telepítési törvényjavaslatnál szóvátette, bí­rálat alá vonta a mezőgazdaság és a mező­gazdasági munkás nehéz helyzetét és, hogy ő ott határozati javaslatot terjesztett be a mezőgazdaságfejlesztési törvényről. Én nagy tisztelettel üdvözlöm ő nagyméltóságát. Még támogatására sietett Éber Antal, a Kereske­delmi és Iparkamarai igen t. elnöke is, meg kell azonban jegyeznem, hogy ezt a mezőgaz­daságfejlesztési törvényt mi, a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara gazdái kértük és maga a Kamara igazgatója, Gesztelyi-Nagy László már évekkel ezelőtt követelte és fel­hívta erre a kormány figyelmét. Legyen sza­bad egy pár idézetet elmondanom az ő »Mező­gazdasági politikánk új útjai és eszközei« című munkájából, amelyet ő akkor megírt ós ezt azért említem meg, mert ugyanannak az érdekeltségnek képviselője, Éber Antal, az ő érdekeltségi körébe tartozó ipari érdekeltség­nek, a szeszkartelnek lapja élesen megtá­madta Gesztelyit e miatt a munkája miatt s veszélyt látott abban, ha a mezőgazdaság szá­mára egy ilyen törvényt hoznak, mert ez sze­rinte veszélyeztetné az ipari érdekeltség jö­vőjét. Gesztelyi munkájából röviden csak ennyit olvasok fel (olvassa): »Ha megnézzük törvény­tárunkat 1867 óta, f szomorúan kell látnunk, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének, a birtokos­osztály erősítésének az érdekében törvényialko­tásunk is meglehetősen fukar volt, amivel szemben a liberális korszakban született egyes törvényeink, mint például a kereskedelmi törj vény, továbbá a büntető törvény a virtuskodó falusi legényeket sokkal nagyobb büntetéssel sújtja, mint az úgynevezett intellektuális bű­nöket, káros ügynököket, csődbe, bankbukásba vivő rosszindulatú egyéneket«. S még egy pár sort legyen szabad felolvas­nom (olvassa): »Sajnos, törvénytárunkban olyan törvény nem is igen van, amely a mező­gazdaságnak támogatást nyújtana s amely a termelésiben volna segítségére a gazdatársada­lomnak, amely új termelési ágak, vagy bizo­nyos újítások bevezetését anyagi támogatásban is részesítené, vagy az értékesítés terén szabna irányt vagy adna támogatást, mint ahogy pél­dául az iparfejlesztési törvényben ezt az iparra vonatkozóan megtalálhatjuk. Mindezek alapján bátran megmondhatjuk, hogy szükség van a mezőgazdaság különböző életjelenségeivel fog­lalkozó s abban a mezőgazdaságfejlesztő tör­vényre«. Ha ezt a törvényt, amelyet Darányi föld­mivelésügyi miniszter úr Ő nagyméltósága már a múlt évi költségvetési vita során meg is

Next

/
Oldalképek
Tartalom