Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

Az országgyűlés felsőházának 25. ülé datársaink éppen azért 'boldogulnak ma is, e szomorú idők ellenére is a gazdaságban jobban, mint mi, mert akárhova mennek is, bizonyos fokig mindig megmaradnak kereskereskedőknek végtelenül fontosnak tartanám ezeknek a kereskedelmi ismereteknek az egyszerű falusi nép között is főleg a téli tanfolyamokon széles mederben való l

tanítását, mert méltóztassanak elhinni, nagyon sok gazda nem jutott volna bajba, ha tisztában lett Volna a váltó veszélyességével, a rövides hosszúlejáratú (kölcsönök közötti különbséggel; de hogy mást ne mondjak, jóformán fogalma sem volt arról, hogy milyen következményei lehetnek annak, amikor a részletre megrendelt mezőgazdiasági gépnek a kötlevelét aláírta. Végül eljutottam egy végtelenül kényes kérdéshez, a gépeknek a mezőgazdaságban való használatához. Előre kijelentem, hogy nem akarok a gépek használata mellett propagandát csinálni, sőt ellene beszélek, felfogásom szerint azonban számolni kell a rideg tényekkel és ezeknek kifejezést kell adni. Altalános közgazdasági elv, hogy a gépek használata a termelési költségeket leszállítja. A termelési költségek leszállítására elsősorban a mezőgazdáknak, a kisgazdáknak van szüksége. Mégis mit látunk? A közvélemény, a sajtó, de meg a hatóságok részéről is azt a kérelmet intézik hozzánk, hogy a rossz mezőgazdasági munkásviszonyokra való tekintettel lehetőleg ne használjunk gépeket. Méltóztassanak megengedni, hogy csak egész röviden azt mondjam erre, hogy a vidéken a részletek tengerében fuldokló gazda ma azt mondja: hát évekkel ezelőtt miért csináltak olyan nagy propagandát a gépeknek, miért adósítottak el minket a gépek miatt és általában miért tanítják a mezőgazdasági szakoktatásban a gépek hasznosságát. (Ügy van a jobboldalon.) A gépek használata tekintetében is igen szomorú helyzetben van a gazdatársadalom az iparral szemben. Ha az iparban feltalálnak egy gépet, azt mint a technikai haladásnak újabb lépését ünneplik és a bemutatók, amelyeken jelen van a sajtó, valósággal a technikának ünnepévé válnak, annak ellenére, hogy ugyanakkor számos munkáskéztől veszik el a kenyeret. És itt megint csapódik az ajtó a gazdára; ha a mezőgazdasági segédmunkásság az iparban elhelyezkedni nem tud, visszaözönlik a falvakba és ismét csak a mezőgazdasági munkásfeleslegeket szaporítja. Hiszen tudjuk: Németországban éppen azért csináltak új birtoktelepítést, hogy a gyárakban a gépek által kiszorított munkástömegeket el tudják helyezni és annak ellenére, hogy az iparban elhelyezett új gépek számos munkásnak veszik el a kenyerét, soha senkinek eszébe nem jutna az iparnak azt a tanácsot adni, hogy térjen vissza a háziiparhoz, vagy talán jót nevetnének rajta, ha azt a tanácsot adnák az iparnak, hogy használjon ósdi, divatja múlt gépeket, aminek az a főelőnye, hogy több embert foglalkoztatnak, mint a modern gépek. Távol áll tőlem, hogy a mezőgazdaságban a mezőgazdasági gépek használatának propagandát csináljak, sőt ellene beszélek. A magyar birtokos osztály átérzi mezőgazdasági társainak súlyos helyzetét és amint a múltban, úgy a jövőben is, ahol csak tudja és ameddig a maga anyagi helyzete megengedi, mindenkor munkáskezeket fog alkalmazni. Amikor azonban a mezőgazdaság meghozza ezt a nagy álse 1936. évi május hó 8-án, pénteken. 481 dozatot, mert hiszen a mezőgazdasági munkaadó, a ^ birtokososztály sokkal közvetlenebb érintkezésben, sokkal melegebb viszonyban áll munkásaival már ezért is, mint az iparos munkaadó, amikor a mezőgazdasági munkaadók meghozzák ezt a nagy áldozatot, akkor viszont elszomorító az, hogy a sajtóban és az ellentáborban^ is nagyon sokszor támadják a mezőgazdaságot a túlalacsony munkabérek miatt, aminek pedig talán egyik oka az, hogy körülbelül 50 százalékban természetben, termékekben fizetik ki a munkabéreket, a munkaadó nem tehet arról, hogy a termények ára olyan alacsony. Azt gondolom, hogyha már ezekben, a támadásokban részesül, a gazdaközönségnek nagyon jól esne, ha akár a földmivelésügyi minisztérium, akár az OMG-E, akár a kamara részéről, hogy úgymondjam az agrárolló mintájára olyan ollót készítenének, amellyel ki lehetne mutatni azt ,hogy mennyi az eltérés a munkaadó és a munkás jövedelme között minden termelési ágban. En meg vagyok győződve arról, hogy ha ezeket a kimutatásokat megcsinálják, akkor a táblákhoz, a grafikonokhoz nem kell magyarázó szöveg, mert akkor meg lehet látni, hogy hol nagyobb az olló eltérése, az eladósodott, mindennapi gondokban fulladozó mezőgazdasági munkaadók és munkásaik között-e, vagy pedig az ipari mágnások és az ipari munkások jövedelme között, vagy pedig a bankvezérek és tisztviselőik között. Meg vagyok róla győződve, hogy az ellentábor is elismeri azt, hogy ebből az összehasonlításból a magyar mezőgazdasági munkaadók nagy önzetlenséggel és dicsőségesen fognak kikerülni. Ezekkel a telepítési javaslathoz fűzött megjegyzéseimet be is fejezem és a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Beliczey Géza ő méltósága. Beliczey Géza: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Az itt elhangzott és az együttes bizottságban elhangzott értékes beszeaek után felszólalok, tisztelettel kérem egypár igen rövid percre a felsőház és a földmivelésügyi miniszter úr türelmét, mert különösen olyan kérdéseket óhajtok a földmivelésügyi kormányzat, általában a kormányzat figyelmébe ajánlani, amelyek különösen alkati vonatkozásban szoros összefüggésben állanak ezzel a törvényjavaslattal. Elsősorban az Alföld túlnagy közterheit akarom szóvátenni, azután a munkanélküliek kérdését és harmadsorban az adóhátralékok szaporodását. Mind a három kérdés szorosan Összefügg ezzel a javaslattal, különösen abban a tekintetben, hogy időszerű volt-e, helyes volt-e ennek a törvényjavaslatnak benyújtása. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a törvényjavaslat azt a célt, hogy a törpebirtokosokból életképes kisbirtokokat létesítsen, ezidőszerint nem szolgálhatja. Nem szolgálhatja pedig azért, mert annak a munkásnak, annak a kisbirtokosnak, annak a kisgazdának nem áll rendelkezésére ma a föld értékének 30%-a, vagy ha annyi rendelkezésére is áll, igen helyesen fejtette ki ezt a helyzetet Teleszky János ő nagyméltósága az együttes bizottságban, hogy 70% adósságot megint felvenni. erre a földre, ilyen földvásárlást csinálni, feltétlenül a tönkremenéssel egyenlő. Különösen minálunk az Alföfdön, ahol a szélsőséges időjárás és a magas közterhek következtében, még az a birtokos is, aki adósságmentes,