Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

478 Az országgyűlés felsőházának 25. ü és minden olyaji, akármilyen helyről jövő kijelentés és felszólalás, amely ezt a tényt kétségbe vonja, nem jelent mást, mint a imagyar keresztény gazdatársadalom, megtámadását, és ok nélküli beszennyezését. (Ügy van! Ügy van!) Es én ezt erről a helyről ismételten a leghatározottabban visszautasítom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) Igen t. Felsőház! Befejezem beszédemet. Amit mondani akartam, elmondtaan. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom; azért, mert a törvényjavaslat az adott viszonyok között még mindig egy lehetőség és egy biztonsági intézkedés abban a tekintetben, hogy távol a demagógiától, a magyar földbirtokpolitika helyes mederben folytatható legyen. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) # Elnök: Szólásra következik Ludány Miklós őméltósága. Ludány Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! Az előttünk fekvő telepítési törvényjavaslathoz, mint tiszántúli gazda, főleg a tiszántúli viszonyok szempontjából akarok hozzászólni. Én ezt a telepítési javaslatot tisztára a Tiszántúl szemüvegén át akarom nézni, ama Tiszántúlnak a szemüvegén, amely gazdasági szempontból súlyosabb helyzetbe került, mint a Dunántúl vagy a Budapesthez közelebb eső vidékek. Nem akarok kiterjeszkedni részletesen mindazokra az okokra, amelyek a Tiszántúlnak ezt a súlyosabb mezőgazdasági helyzetét okozzák, csak pár szóval megemlítek néhányat. Köztudomású, hogy országos viszonylatban mi adózunk a legsúlyosabban, mert nálunk álj lapították meg legmagasabban a kataszteri tiszta jövedelmet, bár a Tiszántúl vannak a legnagyobb szikes területek. Az országra eső ártéri kivetésekből 73% terheli a Tiszántúlt. Tarifális szempontból is sokkal hátrányosabb helyzetben vagyunk, mint az országnak Budapesthez vagy a nyugati határokhoz közelebb eső részei. Magában a gazdatársadalomban sem képviselünk olyan súlyt, s még ma sem kapjuk meg az exportból azt a részt, amely a Tiszántúlt jogosan megilletné. Végül a román megszállás okozta károk és az aszály- és hasonló károk következtében az eladósodás is jóval nagyobb a Tiszántúlon, mint az ország más részeiben. Jóllehet, ilyen súlyos helyzetben van a Tiszántúl mezőgazdasága — és amit most mondok, az már a telepítés kérdésével van összefüggésben —, aránylag mégis nagyobb mezőgazdasági munkástömeget kell eltartania, mint az ország más vidékeinek, bár a munkaalkalom kevesebb. Ennek következtében természetesen a tiszántúli mezőgazdasági munkásság helyzete is sokkal rosszabb. Nagyot romlott a mezőgazdasági munkásság helyzete az utóbbi évtizedekben a túlzottan véghezvitt vízszabályozásofc következtében. Eltűntek azok a híres kaszálók, amelyek egy hónapig, vagy hat hétig adtak kenyeret, eltűntek azok a híres nádasok, amelyek a gazdáknak egy második, téli aratást jelentettek és ma ezek a földek talán szikes legelőik, vagv kondicionális jellegű földek. Mintán én^ is azon a véleményen vagyok, bogy^ a telepítéssel parallel .megoldandó a munkáskérdés. ezzel a kérdéssel is foglalkozni óhajtok, annál inkább> mert ha a földbirtokreform annakidején azért nem sikerült, mert pénzügyileg nem volt alátámasztva, még sokkal kevésbé sikerülne.-a- telepítés a mezőgazdasági êse_ 1936. évi május hó 8-án, pénteken. munkáskérdés parallel megoldása nélkül. Méltóztassék tehát megengedni,, hogy röviden föglallkozhassam a mezőgazdasági munkásság helyzetével. Ez a legjobban megfigyelhető a Tiszántúlon. Azért, mert a Tiszántúlon már az 1900-as évek körül megindult a nagybirtok természetes elaprózódása annál az egyszerű oknál fogva, hogy ott 'nem voltaik ihitbizoniányok s nagybirtokosaink is elsősorban nem a dombos-hegyes vidékéken levő birtokaikat, hanem alföldi birtokailkat adták el — rendesen parcallázás útján —, úgyhogy most az ország másik részét inkább érintő telepítési javaslat gyakorlati következményei a Tiszántúlon már imikábib megfigyelhetők és az ottani megfigyeléseikből a következtetések nagyon is levonhatók. De sehol sem figyelhető meg ez jobban, mint saját vármegyémlben, Hajdú vármegyéiben. Hajdú vármegye 1876-ban alakult a régi hajdúkerület községeiből és városaiból, továbbá Szabolcs és Bihar egyes községeiből.. Ennek; a hajdúkerületnek városaiban és községeiben annakidején Bocskai István — mai terminológiával azt mondhatnók — a legideálisabb kisbirtokospolitikát követte, mert ingyen bocsátván át a földet hajdúinak, ott sem nagybirtok, sem pedig nincstelen nem volt és még a mai időkben sincs nagybirtok, bár a proletariátus már valamennyire szaporodik, viszont a többi vármegyétől átcsatolt községekben a birtokviszonyok az ország többi részénök viszonyaihoz hasonlóik voltak. Annakidején fel tudták venni a községek munkásságát, sőt idegenből is hoztak nyáron munkásokat. Az 1900-as évek körül, amikor megindult a parcellázási láz, Hajdú megyéből a nagyés középbirtkosok legnagyobb része jóformán eltűnt. Igaz, hogy ugyanakkor kiisgazdabirtokOk keletkeztek, de elég nagyszámú munkás maradt kereset nélkül. Az 1900-as években ez nem volt baj, mert a vállalíkozószellemű munkásság elment máshová munkaalkalmat keresni és ilyen munkaalkalom bőven kínálkozott az abban az Időben megindult vasút- és vízszabályozási munkálatoknál. S olyan jól kereshetett a munkásság, hogy igen tekintélyes része még aratásra sem jött haza. Teljesen megváltozott azonban a helyzet a háború utáni időben. A munkaalkalmak < eltűnvén, a munkásság sem odahaza, sem idegenben nem tudott elhelyezkedni. A munkásság egyre súlyosbodó helyzetét a legjobban mutatja az, hogy ma már ott tartunk, hogy a tiszántúli megyék a munkásellátás terén az önellátás elvére helyezkednek, és nemcsak a közmunkáknál, nemcsak a törvényhatósági munkáknál, hanem a magángazdaságokban is oda igyekeznek hatni, hogy elsősorban és lehetőleg a vármegye területéről alkalmazzanak munkásokat, még olyan esetben is, amikor az illető gazdaság évtizedeken keresztül a szomszéd megye területén fekvő faluból hozott munkásokat, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az sokkal közelebb volt, ami — nagyon természetes — a munkásság között igen sok esetben jogos felháborodást keltett. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.)" Hogy egy községben a munkásság számának mennyire megfelelő arányban kell állania a helyes birtokeloszlással, ezt legjobban lehet bizonyítani azzal, ha az én vármegyémből két százalékszámot idézek. Azt látjuk, hogy most is, mikor az ínségesek ellátásáról van szó, a.