Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-25
Az országgyűlés felsőházának 25. ülése sen, a pártpolitika minden vonatkozásának távoltartásával gyakorolják-e. Ha igen, akkor talán sokszor a nemzet érdekében való is, ha •azonban a döntés pártpolitikai túltengés szempontjából mérlegelődnek, akkor azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel nem tettünk jót, hanem rávittük a magyar közéletet &gy olyan lejtőre, amelyen igen nehéz lesz a megállás. Kétségtelen az, hogy bármilyen módon legyen lis a jelen törvényjavaslat végrehajtva, fog maradni egy csomó nem is kisszámú olyan, jelenleg földdel foglalkozó egyén, akinek a magyar föld a mai szociális életstandardot, a megélhetést nem fogja nyújtani. Azt hiszem, egyik legnagyobb nemzeti problémánk az, hogy miiképpen oldjuk meg azt a kérdést, hogy a népsűrűséggel kapcsolatosan minden magyar polgárnak meglegyen a maga kereseti és megélhetési lehetősége. Ez a le-nehezebb kérdések egyike. Es amíg más megoldást nem lehet találni, nincs más, mint az iparosítás kérdésének felvetése, hogy ezzel levezessünk bizonyos mennyiségű, addig földdel és földmunkával foglalkozó egyént. Ez kétféleképpen is hathat: egyrészt az illető elhelyezése, tehát az egyén megélhetésének biztosítása szempontjaiból, másrészt pedig abból a szempontból, hogy az ilető mint fogyasztó hatna a mezőgazdasággal folalkozókra. Ebben a vonatkozásban £1Z ti I szerény elgondolásom, hogy elsősorban is olyan ipari üzemeknek létesítése, felkarolása és továbbfejlesztése szükséges, amelynek a mezőgazdasági vonatkozásokkal szoros összefüggésben álanak. Egy példát legyen szabad itt elmondanom. A cukorgyárak, amelyeknek, amint méltóztatnak tudni, sokmilliós befektetésük van, hathétig, a legritkább esetben hét hétig dolgoznak egy esztendőben. (Ügy van!) Tehát hat, maximálisan hét hét alatt kell nekik nregkeresniök — meg is keresik busásan (Széchenyi Aladár gróf: Busásan!) — a maguk tőkéjének kamatát és tmég ennek tetejébe polgári hasznát. Ki fizeti ezt 1 ? Megfizeti az a gazdatársadalom, amely a nyersanyagot termeli. Ez a hat hétig dolgozó üzem több mint tíz hónap alatti összes rezsiköltségét és összes forgalmi öltségét ez alatt a hat (hét alatt keresi meg. Ha ezek a gyárak például konzervgyárakká is átalakulnának, mit jelentene ez? Jelentené a gyáraknak foglalkoztatását, jelentené a konzervhez szükséges nyersanyagok termelését, jelentené a gyári üzemköltségeknek arányosabb szétosztását. Tudom azt is, hogy ezt könnyű mondani és hogy ezt megösinálni bizonyos külkereskedelmi és külpolitikai vonatkozásokban nehéz, de végeredményben azért, mert nehézségek vannak, mert ott talán néha majdnem leküzdhetetlen akadályokba ütközünk, de törekvésünknek és haladásunknak ezt a célját nem mellőzhetjük és nem nélkülözhetjük. Ezek és hasonló elgondolások azok, amelyekkel szerény nézetem szerint különösen a mezőgazdaságban, de általában az iparosodással le tudnánk vezetni legalább egyelőre azokat a munkafeleslegeket, amelyek ma mindenütt jelentkeznek és amelyeknek nemcsak pénzügyi és gazdasági rossz következményei vannak, hanem pszichikai vonatkozásukban is olyan talajt adnak, amely a legerősebb alapjait képezheti a nálunk úgyis — sajnos — nagyon sok helyen is nagymértékű demagógiának. Avval fejezem be beszédemet, igen t. Felsőiház, hogy kétségtelen, hogy a törvényjavaslat az előbbi törvénytervezetekkel szemben FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1936. évi május hó 8-án, pénteken. 477 •megmentette azt, ami az adott pillanatban menthető volt. Elmondottam gazdaságpolitikai gondolathozzáfűzéseim et. Hogy politika is van ebben a javaslatban, az egészen bizonyos. (Széchenyi Aladár gróf: Ügy van!) Ha e politikával a kormány jó politikát fog követni, iákkor természetszerűleg nem lesz káros, (Mozgás a jobboldalon.) de ha valamelyik ponton a javaslatban lefektetett hatalmat úgy fogja felhasználni, hogy a nemzet egyetemleges^ érdekét nem fogja mindig legelsősorban nézni, bizony lehetnek rossz következményei is. Arra nézve, hogy milyen elgondolások élnék még most is e javaslattal kapcsolatos politikai vonatkozásokban, néhány sort leszek bátor felolvasni. Ezt én nem hivatalosan tudom, mert tegnap hangzott el a képviselőházban, nem volt még alkalmam a Naplót megnézni és ezt nem is a kormányhoz közel álló lap hozta, hanem egy komoly lap tudósítása a parlament tegnapi üléséről. (Mozgás és derültség.) Azt mondja Matolcsy (felolvass'a): »A kormány szerencsétlen gazdasági politikája miatt fenyegeti ez a veszély Magyarországot. Kivitelünk 40—50 százaléka német kézbe került és az exportunk megvonása nyomban térdrekényszeríthet bennünket. Ha menekülni akarunk a veszélyből, egyedüli lehetőség a radikális földbirtokreform, mely megmenti a földet a magyarság számára. Örült politika az, amely lehetetlenné teszi, hogy a magyarság jogigényt szerezzen a magyar földekre, ugyanakkor, amikor köztudomású, hogy összes szomszédaink igényt tartanak a, magyar birtokokra. Evente legalább 150—200.00(01 holdat kellene igénybe venni, bármilyen súlyos^ következményekkel járna is. A nagytőke és nagybirtok hozzon annyi •áldozatot, hogy folyamatosan kapja meg a vagyonát és vonuljon át más vagyontárgyakra, adja át a földjét a magyar nép megvédése érdekében.« Mélyen t. Felsőház! Lehet, hogy itt rosszul adták vissza a képviselő úr beszédének ezt a részét, mert megvallom, ahogyan itt olvasható, nem ás érthető. Egyik szavával t. i. azt mondja, hogy ha megvonatik a német export, ezzel térdrekényszerítenek minket. A másik mondatban ebből azt a, következtetést levonni, hogy a népnek kell odaadni a földet, nem értem, nincs logikus összefüggés, mert bárkinek a kezén is legyen a föld, a termést értékesíteni kell és akárkinek a nevén történik is ez, ilyen esetben egyaránt térdrekényszeríthetik az országot. A hangsúly azonban nem is ezen van, a hangsúly azon van, amikor azt mondja — állítólag — hogy a radikális földbirtokreform az egyedüli lehetőség, amely megmenti a földet a magyarság számára az idegenek aspirációitól akkor, ha a radikális birtokreformot ő maga is helyesli és ő maga, a birtokát felosztja. (Széchenyi Aladár gróf: Demagógia!) Ebben van a legnagyobb demagógia (Ügy van! Ügy van!) és olyan vádaskodás a imagyar fÖldbirtokososztály' ellen, amelyet én erről a helyről a leghatározottabban visszautasítok. (Élénk helyeslés ) A magyar földbirtokos társadalmi osztály, amint ezt már előttem felszólaló t. felsőházi tagtársaim ki is fejtették, a múltban is mindig teljesítette ha,zafias kötelezettségét és pedig nemcsak abban az arányban, amilyen arányiban ennek az osztálynak tagjai — mondjuk — vagyonuk szerint részesek voltak, hanem kivették részüket a kötelességteljesítésből lelkületük szerint, magyarságuk egész érzése szerint (ügy van! Ügy van!) 75
