Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

476 Az országgyűlés felsőházának 25. ülése 1936. évi május hó 8-án, pénteken. akarom venni a magam igen tekintélyes részét, egészen helytálló azonban, az a megállapítás is, hogy a gazdatiszti működéshez nemcsak oklevél, nemcsak igen nagy szorgalom és a helyi viszonyok ismerete szükséges és ha a kettő* között kell választani, akkor a gyakorlati gazdák valószínűleg az utóbbit választják, mert azt mondják, hogy az az első, hogy a gazdaság üzemvezetése rentábilis legyen és nem az a fontos, hogy az a gazdatiszt az egyik vagy másik kérdés felett miképpen tud elmefuttatást, vagy vitatkozást rendezni. (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Felsőház! Kétségtelen tehát az, hogy ha a kisebb exisztenciák létesítése és megalapozottsága a gazdaságpolitikának áldozatába is kerül, ia nemzet egyetemében meg kell lenni az áldozatkészségnek. Mert ez sorakoztatja mindjobban a imögé a sorfal mögé az egyeseiket, amely a magántulajdon szentségét és a haza fogalmának megbecsülését elismeri. A nemzetpolitika szempontjából tehát igenis ezeknek az exiszteneiáknak a létrehozása, megtartása és fejlesztése fontos, szükséges és elkerülhetetlen. Ha azt nézem, hogy ezt miképpen lehet elérni, akkor merem állítani, hogy a törvényJavaslat módosított szövege, amely (különösen a házhelyvonatkozásokat emeli ki, megtalálta azt az utat és módott, amellyel ezt a kérdést a legjobban meg lehet oldani. A házbelykérdés és a házhelyeken építendő családi otthonok kérdésének megoldásával aránylag kevesebb áldozattal az emberek százezreit (hozhatjuk be a kapitalista rendszer elgondolásába és a haza szentséges fogalmának megismerésébe. Lehet-e okos és helyes eljárással exiszteneiákat teremtenünk anélkül, hogy értékeket rombolnánk le és anélkül, hogy a tulajdonbaadás mellett egyes {munkaalkalmak kiesését idéznénk elő. Mert igenis, ezeknek a házhelyeknek olyan kis területeknek szabad csak lenniök,^ amelyeken nem az ekeművelés, hanem az ásó-ikapaművelés lesz otthonossá, amelyek megtermik az illető életszükségletének egy részét és nem vonják el a családfőt attól a főfoglalkozástól, amit eddig is űzött és amivel kenyerét kereste, megteremti azt az otthont, lahol a családi tűzhely melege mellett megteremti környezetével azt a lehetőséget, ahol az ő gazdaságában szerzett, különöskép résziműveléssel szerzett terményeit raktározni tudja, tehát nem kénytelen azonnal piacra dobni, hanem háziállatjain keresztül jobban értékesítheti. (Helyeslés.) A házhelykérdés tehát az, amelyre a súlyt kell helyezni és nekem az eredményekről e tekintetben az én vármegyémből vannak tapasztalataim. Csanád vármegyében már a háború előtt voltak munkásházépítések és merem állítani, ezek nem lettek bolsevista falvak, ezek beolvadtak közigazgatásilag is, lelkületileg is abba a községibe, amely mellett épültek. Kétségtelen, vigyázni kell arra, hogy a házak ne legyenek olyan csoportokba építve, amelyek a közigazgatástól és a kultúrától messze esnek és ezáltal, hogy úgy mondjam, számkivetettek telepei, hanem okosan kiválasztott helyen legyenek megépítve, hogy ott legyenek a házhelyek, ahol a templom, az iskola, a községháza vagy annak kirendeltsége már megvan vagy könnyen megteremthető, ahol valláserkölcsre, a haza magasztos fogalmára lehet nevelni a népet és akkor ezek áldásai lesznek lannak a politikának, amelyet minden kormánynak inaugurálni és folytatni kell. Meg kell emlékeznem arról, amit éppen Széchenyi gróf ő főméltósága, felsőházi tagtársam mondott, a haszonbérletek kérdéséről. Megvallom őszintén, én egészen másképp gondolkozom róla. Elsősorban is örömmel veszem tudomásul, hogy az előttünk fekvő javaslat az örökbérlet fogalmát nem statuálja. Ez nem á magyar mentalitáshoz illő, ez külföldi példa, az ezzel való próbálgatás a sötétbe való ugrásnak egyik igen nagy lépcsője lenne, de nem akarok hosszabban beszélni róla, örülök, hogy nincs napirenden. A feles haszonbérleti rendszer pedig a gazdasági termelés szempontjából a lehető legrosszabb. Aki feles gazdálkodást űzött, vagy látott, az tudja, hogy az összes metódusok között ez a legrosszabb, mert ott a talaj kihasználásától kezdve végig az egész vonalon, mindenütt csak az értékek csökkentése történik. A haszonbérleti gazdálkodás általában magában hordja azt a nagy tehertételt, hogy a haszonbérlő nem igyekszik a talajban és a gazdaság vonatkozásaiban tőkét gyűjteni, még tartani sem, hanem igyekszik azt kihasználni ós igyekszik annak jövedelmezősége révén hogy úgy mondjam, a tőkeértékeket csökkenteni, mert nincs hozzá érdeke. Igen jól tudjuk, hogy minden haszonbérlet, még a nagy haszonbérlet is bizonyos részében nem a jövedelmezőséget foglalja magában ,hanem a tőkeértékek csökkentését is. A kis haszonbérleteknél még inkább van ez és különösen azoknál a talajoknál, azoknál a fölldeknél lehet észrevenni, melyek a maguk termelőerejükben magasabban állanak, hogy mit jelent egy úgynevezett közép- vagy nagybirtoki kezelés és mit jelent egy kisgazdaság, mert hiszen a gyomok milliói burjánoznak és gyökeresednek meg, olyanynyira, hogy sokszor tíz esztendő, kis haszonbérleteknél másik tíz esztendő is kell ahhoz, hogy ezeket a talajokat megint vissza lehessen vezetni eredeti termőerejükhöz. Igen t. Felsőház! Pár szóval meg akarok emlékezni a juttatottak kérdéséről. Kétségtelen, hogy az, akinek ma pénze van, meggyőződésem szerint jobban teszi, ha ebbe az akcióba nem sorakozik be, hanem ami pénze van, azon annyi földet vesz. (Ügy van! a baloldalon.) Ha valakinek van 10.000 pengője és abból földet vesz, jobban fog járni, mintha 10.000 pengővel a mostani törvényjavaslat értelmében nagyobb földhöz fog jutni, mert rajtamaradnak a terhek és az adósságok. De meg kell választani a juttatottak at is, mert nem mindegy, hogy Péter, vagy Pál kapja-e esetleg azt a földet, amelyet a nemzet a közérdekből való kisajátítás alapján áldozatkészséggel ad át neki. Vigyázni kell az illető jellembeli tulajdonságaira, és ismerni kell gazdasági természetű vonatkozásait is és ezek kiválogatására, őszintén megvallva, a gazdasági albizottságokat tartanám helyeseknek és jóknak, akik a főbírók és a községi jegyzők bevonásával mégiscsak jobban ismerhetik az egyesek mineműségét és minőségét, mintha a párttitkárok javasolják az illetőket. Ami a függő helyzetet illeti, függő helyzet kétségtelenül van. Már említetem, hogy függő helyzet teremtődik és megmarad, ha lecsökkentett mértékben is, a föld leadására, kötelezettnél is és függő helyzet teremtődik azoknál, akik földet remélnek kapni, vagy kapták már. Akik kaptak, azoknak fizetéskötelezettségi és más hasonló vonatkozásban. Akik pedig igénylők, azoknál amiatt, hogy vájjon fognak-e kapni, vagy nem. Minden törvényalkotásnak vannak bizonyos függő helyzetei, csak az a kérdés, hogy azokkal a kormány miképpeû és, az a kérdés, hogy pártpolitikamente-