Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

Az országgyűlés felsőházának 25. ülé tika által helyesen megítélve, akkor ebből lo­gikusan kell következnie annak, hogy most a nyugodt, békességes időkben, amikor a föld­höz való hozzájutás kérdése nem forradalmi hangulatban kelttetett fel, hanem csafc^ kor­mányprogramm. volt, amely ezt aktuálissá tette, akkor annál inkább és annál biztosabban kell gondolni arra, hogy vájjon, ha most föl­det adunk, mi lesz annak a sorsa, aki ezt kapja és ml lesz a föld sorsa a maga termelő erejé­ben és termelési képességében. Es ha azt lá­tom, hogy ma még a gazdasági élet felett sötét felhők vannak, ha azt látom, hogy a pénzügyi kibontakozástól, a pénzügyi megalapozottság­tól még igen messze vagyunk, ha azt látom, hogy mindenütt az egész világon az értékmérő értéke ingadozóban van, ha azt látom, hogy a termelésnek egy szűk autarchikus forgalomra megszabva irányítások alatt kell történnie és ha észreveszem azt, hogy bármelyik termelési ág csak igen csekély százalékkal többet termel, mint amennyi értékesíthető és nemcsak £LZn cl többlet fog értékében veszni, hanem a többlet által az, egész termelés összesége elveszíti az értékét, — akkor bizony: mondom, igen t. Felső­ház, nagyon nehéz és nagy felelősséget vállal a kormány akkor, amikor egy új földbirtok­politikai javaslattal lép elő. Ezek után lássuk, mik a gazdaságpolitikai vonatkozásai ennek a birtokpolitikái törvény­javaslatnak. Elfogadom azt is,^ hogy az ezzel kapcsolatos pénzügyi vonatkozások is elsősor­ban számiba jönnek. Ha azt mérlegeljük, hogy ha valaki ma földje árának 30 %-át lefizeti, — s ennek helyességét én magam is elfogadom, mert hiszen a törvényjavaslat ezáltal igyek­szik biztosítani azt, hogy a föld olyan kézibe kerüljön, ahol mégis a valószínűség szerint a, termeléshez szükséges üzemi költségek bizto­sítva vannak s ezáltal^ a föld parlagonmara­dása megakadályozható — a 70%-os hátralék a bizonytalan termelés, a bizonytalan értékesí­tés, a bizonytalan pénzviszonyck mellett mit jelent? Akkor odajutunk, hogy nem is valami sorscsapás, hanem csak a sors véletlene kell, hogy az egyénnél beköszöntsön és máris elérte azt a határt, amelyekben ma védett gazdák vannak. Már pedig az előző kormányoknak éppúgy, mint ennek a kormánynak, legna­gyobb gondja az, hogy hogyan tudja a nálunk is éppúgy, mint az egész világon, gazdasági nehézségekbe került gazdákat ebből a nehéz fizetésképtelenségi védett helyzetből kivezetni. Amikor azt látjuk, hogy körülbelül 30— 35.000 embernek közérdekben való megmen­tése az állam fizetési készségét erősen igénybe­weszi is ugyanakkor teremtenek imás exiszten­eiákat, amelyek, kérdés, hogy nem fognak-e pár év múlva ugyancsak odajutni: ez bizony, igen meggondolandó és súlyos felelősség vál­lalását jelenti a kormánynak. Igen tisztelt Felsőház! Ennél a pontnál, ahol éppen azt fejtegetem, hogy milyen nehéz helyzetbe fognak kerülni az újonnan földhöz­jutottak, fölvetem azt a gondolatot, hogy éppen a biztonság 'szempontjából és talán még a függő helyzet szempontjából is, nem volna-e helyes, ha ezeknél behoznák a kötelező tűz- és jégbiztosítást. Ez az annuitással kapcsolatosan lenne (hozandó és azt hiszem nem jelentene na­gyobb terhet, viszont biztosítva volna az, hogy a telepítési alap a törlesztési részleteket meg­kapja, à közterheit és fizetni tudja még akkor is, ha a sors különböző csapásai érnék azokat a földterületeket. se 1936. évi május hó 8-án, pénteken, 473 Ha tovább nézem az előttünk fekvő tör­vényjavaslatot és figyelmemet azoknak az igen tisztelt felszólaló uraknak elmondottjára fordí­tom, akik arról beszéltek és elméletileg is ki­fejtették, hogy elvileg is mi a földbirtokpoli­tika kritériuma és mi a földbirtokreform krité­riuma, akkor én erre azt felelem: az a helyei megállapítás, hogy a földbirtokreform akkor kezdődik, amikor kényszereszközöket alkalmaz­nak a földbirtokpolitika keresztülvitelére. Ezek után, hogy felvetettem ezt a kérdést, felelek is mindjárt rá: ez a törvényjavaslat a 4—7. §-ok'ban földbirtokpolitikai törvényjavas­lat, a 8—10. ^-okiban azonban átváltozik föld­hirtokreforimmá. Ha azt nézem, hogy a 4—7.. §-ok alapján milyen földbirtokterületek, imdlyen földbirtoktestek állanak rendelkezésre, akkor meg kell állapítanom, hogy az ott felsoroltak a pénzintézetek kezén levő földbirtokokkal egyetemben körülbelül 500.000 katasztrális hol­dat tesznek ki, tehát bőséges alkalmat nyújta­nak arra, hogy Magyarországon a megfelelő földbirtokpolíitikai tevékenység állandóan hosz­szú évekig kifejthető legyen. Különösen áll ez akkor, iha a védett gazdákat, ia közép- és nagy­birtokosokat a maguk íkívánságára és a maguk javára ki akarjuk szabadítani a mai lehetet­len helyzetből és át akarjuk menteni őket az egészséges gazdasági exisztenciák közé, mert hiszen ímentől inkább fogjuk, e kérdés megoldá­sát, mentől inkább fogjuk a mi hitelpolitikán­kat a meglévő adottságok közé most Ihelyesen beállítani. Annál több • föld fog 'rendelkezésre állni az elővásárlási jotg alapján, amelyet a kormánynak mindig módja van a maga helyes céljaira okosan és jól felhasználni. Helyeslenii és üdvözlöm a kormánynak azt az elhatározását, hogy a hitelszerveket, külö­nösképpen a mezőgazdasági hitelszerveket fúzionáltatja, mert hízom abban, hogy ez a fúzió nemcsak technikai művelet lesz, hanem remélhetőleg kitermelődik benne a most any­nyira nélkülözött ' 'mezőgazdasági hitelpoliti­kánk, amelynek hiánya egyik oka annak, hogy ma a mezőgazdaság sorvad ós hogy ma a munkaalkalmak teremtését sem tudja úgy ke­resztülvinni, amint szeretné. Hiszen méltóz­tassék a gyakorlati életet nézni, ma tehermen­tes ingatlanokra nem lehet kölcsönt kapni. Hiába gondolj ci MZ illető birtokos, hogy befek­tetésekkel a maga gazdasági üzemét előbbre tudná vinni, képtelen rá, mert nem kap hozzá megfelelő tőkét. Ezekhez a földekhez, _ amelyeket itt a 4—7. §-ban felsorolt a törvényjavaslat, mindenesetre hozzá kell számítani mé_g a közületek földterü­leteit is, hiszen & közületeknek, különösen a városoknak, községeknek földbirtokai erre szinte kínálkoznak és nagyrészben már szolgál­ják is a földbirtokpolitikai tevékenységet. Csak hét ilyen várost említek meg, amelynek földterülete van. Debrecennek van 94.000 ka­tasztrális holdja., Szegednek 69.000, Kecskemét­nek 51.000, Sopronnak 15.000, Nagykőrösnek 11.000, Budapestnek 14.000, Tompa-Kelebiának 16.000 katarsztrális holdja. Méltóztassék elgon­dolni hogy ha ezek a földek megfelelő irányí­tás alá kerülnek és a földbirtokpolitikai célok hatályosabb keresztülvitelére használtatnak fel, milyen nagy megoldást lehet találni éppen ott a városok közelében, ahol, amint majd később ki fogom fejteni, főképpen alkalmas területek vannak arra, hogy kisebb exisztenciák vegyék a gazdasági üzemet a kezükbe. Szerény felfogásom szerint a 8. és a 10. §. az, ahol a földbirtokreform kezdődik ennél a

Next

/
Oldalképek
Tartalom