Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

474 Az országgyűlés felsőházának 25. ülé javaslatnál és én nagy örömmel és ímegeiége- ) déssel vettem tudomásul a földmívelésügyi mi- j niszter úr hozzájárulását ahhoz, hogy r az együttes bizottság a 8. §-t úgy módosítsa^ amint az keresztül is vitetett, hogy ez a bizonytalanság és függő helyzet lehetőleg csökkentessék, mert ez bizonytalanságot jelentett az előző elgondolások szerint mindarra, a területre, amelyből a törvényjavaslat értelmében bizonyos területeket lehetett igénybe venni. Ez ma szintén megvan, osak egy sokkal kisebb földterületre redukálva, t. i. arra a földterületre, amelyet a miniszter úr három év alatt kijelölni tartozik. A bizonytalanság tehát most már lényegesen kevesebb területre all fenn. Mit jelent ez? Jelenti azt, hogy a termelés haladásának, a mezőgazdasági kultúra fejlődésének megmaradtak azok a területek, amelyek kijelölés alapján felszabadulitak a bizonytalanság alól. A függő helyzet bizonyos fokig továbbra is megmaradt, mert hiszen ja birtokos majd i három év alatt meg is tudja ugyan, hogy birtokának melyik részét fogják esetleg igénybe venni, de hogy mikor, azjt vele egyelőre nem fogják közölni, legfeljebb tanúsítványok alapján, maximum 12 évi^ időt adnak arra, hogy addig nem veszik igényibe. Ez a 12 év nem jelent mást, mint annak a birtokrésznek, — amely ki van jelölve, — hogy úgy mondjam bizonyos előkészítését az átadásra, úgyhogy természetszerűleg ezen idő alatt, ezen területen befektetésnek és a mezőgazdasági kultúrának továbbfejlesztése nem. fog bekövetkezni. Kétségtelenül áll az, hogy a 10. §. bizonyos jogsérlemmel jár. Hiszen, milyen birtokokról van szó. Amelyek már egyszer földbirtokpolitikai tevékenységnek eleget tettek és ez az eleget-tevés rájuk telekkönyvileg feljegyeztetett. E jogsérelem mellett legyen szabad rámmtatnom arra, hogy ez a birtokok értékére is bizonyos káros befolyással lesz a jövőben, ami egészen természetszerű, ihogy ha valaki ma jóváhagyással birtokot vesz és, nem tudja, hogy nem ismétlődik-e meg, hogy a jóváhagyás ellenére is úijablb leadásra lesz kötelezve, ezt az eshetőséget a vételárba be fogja kalkulálni. Egészen világos, hogy ez a pont a birtokok értékének nem emelkedését, hanem csökkenését fogja maga után vonni. Már pedig ez nem érdeke sem annak, aki a birtokot eladja, de merem állítani, hogy nem érdeke annak sem, aki azt megveszi; nem érdeke elsősorban a köznek, mert a magyar föld értékelése és értékének nivón tartása olyan nagy nemzeti érdek^ amelyet mindig szem előtt kell tartani. Itt kapcsolódom bele Endrey Antal igen igen t. felsőházi tag úrnak az elmondott beszédébe, ö egy arannyal kapcsolatos hasonlatot mondott. Legyen szabad azt mondanom, hogy mint minden hasonlat, ez is sántít. Nem azon fordul meg a kérdés, hogy ha a földet aranynak nevezzük és széttagoljuk, a kis arany darabkák is mind aranyak maradnak-e, hanem azon fo'rdul meg, hogy^ ha szétdaraboljuk a földet, megmarad-e értékében, és milyen hozadékot tud adni a magyar nemzet jövedelméhez, s a bból mennyi munkaalkalom fog teremtődni, mennyi munkáskéznek a megélhetése fog belőle származni. Nem állja meg a helyét a felsőházi tag úrnak az a gondolata sem, amikor azt mondja, hogy a 29. §-ban megállapított százszázalékos fizetés a föld értékének a csökkenését fogja maga után vonni. Van annyira józaneszű a mi közvéleményünk, hogy tudja, hogy nem az a se 1986. évi május hó 8-án, pénteken. fontos, hogy mennyit Ígérnek a földért, hanem az, hogy mennyit adnak érte. Ha ki kell fizetni százszázaléksán a becsértékét, ez irányítólag fog hatni a földárakra. Éppen ezért kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy azokban a bizonyos kedvezményekben, amelyekben egyes földhözjuttatottak részesülni fognak, erős^ demarkációs vonallal határolja el a kedvezmények mértékét, hogy éppen ezeknek együttes kifejezése által a föld értékének csökkenése és ennek káros kihatása elkerülhető legyen. Méltóztassanak megengedni, hogy egy pár szóval (rámutassak arra, hogyan nézem én a törvényjavaslatnak azt a megállapítását, amikor azt mondja, hogy az igényibevételnél 3000 holdból, a 10. §. szerint pedig 30.000 holdból, illetőleg, 10.000 korona kataszteri tiszta jövedetlemből indul ki. Legyen szabad azt mondanom, hogy én ennek teljesen ellene ivagyok. Egyrészt azért, mert egy birtoknak közérdekből való kisajátításánál talán nem is volna szabad, hogy ez a kérdési a primer szempontot játssza; másodsorban azért, mert egy gazdasági üzemnek a vezetésénél nem az a fontos közérdekből és közsizempointból, hogy mekkora a területe, 2999, vagy 3999 katasztrális hold-e, hanem az a fontos, hogy helyesen, okszerűen, a gazdasági és szociális élet követelményeinek megfelelően vezetik-e azt a gazdaságot. Ennek a 3000 és 30.000 holdas kritériumnak a megállapítását az indokolásban sem gazdaságpolitikailag, sem szociálpolitikailag nem látóim sehol sem alátámasztva. Ez egy szám, amelyet talán egyszer kiejtettek a szájon; és amelyhez ragaszkodnak, mint olyanhoz, amitől félnek eltérni. Pedig ez egy igen veszedelmes^ kérdés, mert ha ezi megfelelő alapos gazdasági, nemzetpolitikai,- szociálpolitikai indokokkal, érvelésekkel alá lenne támasztva, akkor én nyugodtabb volnék abban a tekintetben, hogy ez a kérdés nem fog a demagógia szárnyára kelni, de így félek, hogy ez a kérdés az a pont lesz, amely éppen a pártpolitikának és a politikának különböző vonatkozásaiban, de különösen a képviselőválasztásoknál egy olyan támadásnak lesz kitéve, hogy merem mondani igen sok energiájába kerül a leendő és a^ jövő kormányzatoknak, hogy ennél a pontnál meg tudjon állni azon az állásponton, amelyet ma jóhiszeműleg képvisel. Méltóztassanak elgondolni, hogy ott, abban a községben vagy abban a kerületben, ahol nem 3000 holdról lesz szó, hanem! csak 2900-iról, nem fogják-e a 3000 holdas vonalhoz, vagy határhoz való közelséget a legesélyesebben és legsürgősebben kihasználni arra, hogy ez a 3000 holdas határ szállíttassék le, hogy ennek a községnek a polgársága is bejusson az általuk mannát hullatónak hirdetett helyzetbe. r ' ! Itt van a 9. §-nak is egy megállapítása. A 9. §. az alkalmazottak létszámát állapítja meg és több évig felügyelet f alá^ helyezi a gazdaságot, ebből a szempontból, és ehhez fűzi a leadásnak bizonyos százalékos arányát. Nem akarok most azon vitatkozni, hogy ez a létszám megvan-e, nincs-e meg; én azt aïs elvi álláspontot foglalom el, hogy a mi törvénytárunkban ez az egyetlen eset, hogy valamelyik foglalkozási ágnál meghatározzák az alkalmazottak számát és gazdatiszti vonatkozású részében annak minősítését. Ha még egy szabad gazdálkodási rendszer-