Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-25
Az országgyűlés felsőházának 25. ülése 1936. évi május hó 8-án, pénteken, gróf Széchenyi Bertalan, Beöthy László és báró Radvánszky Albert elnöklete alatt. Tárgyai: Jankovich Béla, mint a kir. és orsz. legfőbb fegyelmi bíróság tagja leteszi az esküt. — A telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : gr. Széchenyi Aladár, vitéz Purgly Emil, Ludány Miklós, Beliczey Géza, S. Bálint György. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt : Darányi Kálmán. (Az Ülés kezdődik d. e. 11 óra 4 perckor.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzökönyvének vezetéséire Kiss Ernő, a felszólalók jegyzésére pedig Szontagh Jenő jegyző urat 'kérem fel. T. Felsőház! A Királyi és Országos Legfőbb Fegyekni Bíróság tagjai közül még nem tettek esküt Jankovich Béla és Simontsits Elemér felsőházi tagtársaink. Jankovich Béla felsőházi tag úr jelen van, felkérem, tehát őt, hogy az eskü letétele végett a terem közepére jönni szíveskedjék. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, hogy az eskümintát felolvasni szíveskedjék. Szontagh Jenő jegypo {olvassa az eskümintát, Jankovich Béla leteszi az esküt) Elnök: Az eskü letétetett. Napirend szerint következik a földmívelésügyi, pénzügyi és igazságügyi bizottság együttes jelentése alapján a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szóisára következik gróf Széchenyi Aladár ő méltósága. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A tegnapi napon báró Prónay György igen t. barátom azzal kezdte felszólalását, hogy ő szenzációkat nem tud mondani. Nekem is azzal kell kezdenem, hogy szenzációval nem szolgálhatok, annál kevésbbé, mert éppen ő és Liptay László t. felsőházi tag urak a számból kivették a szót és nagyrészt elmondták azt, amit én tulajdonképpen el akartam mondani. Ilyen körülmények között nagyon rövidre szabhatom felszólalásomat, aminek, azt hiszem, at. miniszter úr inkább örülni fog. (Derültség.) Engedjék meg nekem azonban, hogy közbevetőleg — miután itt imiagunk között vagyunk — egy megjegyzést kockáztassak. Nekem na1KLSÖHÁZI NAPLÓ i. gyón feltűnt, — és azt hiszem másoknak is — hogy a t. Felsőháznak van egy tipikus szokása: tudniillik az, hogy a felsőházi tagok 90%--a az idekerülő törvényjavaslatokat végigkritizálja és a végén mégis elfogadja, (Ügy van! Derültség jobbfelől.) Ez nem logikus eljárás. Károlyi Gyula gróftól kezdve Pap Józsefen keresztül Liptay Lászlóig végigkritizálták a törvényjavaslatot, mégis elfogadták. Egy másik felsőházi tag úr, Endrey Antal a javaslatot agyondicsérte és azután el is fogadta. Ez konzekvens, logikus eljárás. Magunk között elmondhatjuk egymásnak ezeket a dolgokat. Talán jó lesz a jövőben nekünk ezt az Endrey Antal által mutatott példát követnünk és figyelembe vennünk. Igen t. Felsőház ! A mi együttes bizottságunk az előttünk lévő törvényjavaslatot alaposan megfésülte, kefélte és ilyen állapotban kerül majd vissza ez a javaslat a képviselőházhoz, ahol valószínűleg meg sem fogják ismerni. De ez nem nagy baj, sőt én ennek nagyon örvendek, mert most majd odakint az ország nagyközönsége azt fogja mondani: nohát végre ez a felsőház megemberelte magát és visszaküldött a képviselőháznak egy javaslatot. Ha nem küldenők vissza, akkor meg azt mondanák: mire való ez az egész felsőház 1 ? Hiszen ott csupa fejbólintó Jánosok vannak Összeválogatva. Ezért én ennek nagyon örvendek. Van ennek a javaslatnak egy másik, nagyon örvendetes módosítása is, az, hogy a javaslat erősebben fogja hangsúlyozni, hogy a kisembereknek kell házhelyeket és kerteket juttatni, szóval: hogy folytatni kell az 1920. évi XXXVI. tc.-nek a szociális nyugtalanság levezetésén kívül talán egyetlen igazán valóban bevált rendelkezését. Lojálisán elismerem, hogy a t. felsőházi tagok nagy része fáradozott e javaslat körül, tárgyalt a kormánnyal a módosításokat illetőleg, a bizottságban^ a módosításokat beterjesztették, szóval érdemes munkát végeztek, amiért köszönet és elismerés jár a földmívelésügyi miniszter úrnak is, aki kellő megértéssel ezeket a módosításokat elfogadta és magáévá tette. (Ügy van! Ügy van!) Mindennek ellenére azonban nem vagyok ab74
