Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-25

470 Àz országgyűlés felsőházának £5. i ban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot elfogadhassam. Amint nagyon bölcsen méltóztatnak tudni, az 1920:XXXVI. te. nincs végrehajtva. E tekintetben nagy ellentétben állok a tegnap felszólalt Endrey Antal felsőházi tag úrral, aki azt állította, hogy ez a törvény már régen végre van hajtva. (Ellentmondások a jobboldalon.) Ez a törvény nincs végrehajtva a kisemberekkel szemben sem, akik annakidején meztelen földet kaptak, minden egyéb segítség nélkül, akik ennek következtében attól a földtől már jórészt meg is szöktek. Egy másik része műveletlenül heverteti azt a földet, csak minden harmadik-negyedik esztendőben felében, vagy harmadában termel rajta és nagyrészét már egyáltalában ki is telepítették abból a földből, amellyel annakidején boldogítani akartak. Ez a javaslat tehát nincs végrehajtva. De azonkívül, hogy a kisemberekkel szemben nincs végrehajtva, a birtokosokkal szemben sincs végrehajtva. A birtokosoktól annakidején elvették a földet és azok a birtokosok ma, 16 esztendő múlva sem kapták meg a föld ellenértékét, pedig a törvény azt mondja, hogyha az állam valakinek a földjét közérdekből kisajátítja, akkor köteles annak egész ellenértékét az illetőnek megadni. Ez pedig nem történt meg. Az ellenérték megfizetését én éppen olyan becsületbeli kötelességnek tartom az állam részéről, mint amilyen becsületbeli kötelesség például a hadikölcsönök valorizációja. (Ügy van! jobbfelőlj Nem tudom eléggé hangoztatni, hogy milyen fontos ez a körülmény, mert egy becsületbeli p kötellezettségnek az. elmulasztása, szántszándékos cnemteljesítése a magyar állam tekintélyét mélységesen alászállítja. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erre pedig nekünk nagyon kell vigyáznunk, mert Magyarországot ma már a Balkán-államok közé sorolják, hála a t. miniszterelnök úr politikai rendszerének. Vagy talán rosszul is mondottam: hiszen bennünket már a Balkán-államok mögé tesznek, mert nem volt még olyan Balkán-állam

1

, ahol hatvan egynéhány halottat szavaztattak volna le a kormányparti jelölt mellett és nem volt olyan képviselőválasztás, mint például a szigetvári választás volt, ahol egy néptanító a gyermekekkel akasztatja fel az ellenjelölt képét, akasztatja fel boldogult Ferenc József királyunk és a mostani törvényes király képeit. Ezek olyan dolgok, amilyenek a Balkánon még nem fordultak elő. {Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter: De Szigetváron sem fordult elő!) Ezért nekünk nagyon kell vigyáznunk arra, hogy az állam tekintélyét ne rontsuk le, ne romboljuk le. Arról nem is akarok beszélni, hogy az ilyen eljárásnak milyen kihatása van úgy belföldi, mint külföldi hitelünkre. Csak próbáljon ma a t. kormány belföldi kölcsönt felvenni a hadikölesönvalorizáció rendezetlen kérdése után! Nem vagyok tehát abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot magamévá tehessem. Mindaddig nein tehetek magamévá semmiféle birtokpolitikai javaslatot, ameddig ez az 1920. évi XXXVI. tcikk végérvényesen likvidálva nincs. Nem tartom szerencsés elgondolásnak azt, hogy a javaslat az 1933 : XXVII. tcikk értelmében felvehető kölcsönből 15 millió pengő tőkével és-'tíz esztendőn keresztül 2 millió hozzájárulással, további 10 esztendőn keresztül lése 1936. évi május hó 8-án, pénteken. legalább évi 2'5 millió pengő hozzájárulással kíván nagyon isok kisemberts tízezreket, százezrekéit földtulajdonhoz juttatni. Ilyen nagy cél eléréséhez az ilyen anyagi erők elégtelenek. Nem imondoim, vannak bizonyos esetek, — iha például nagyon kedvezők a helyi körülmények, vagy más okok forognak fenn — amikor a magyar népet földtulajdonhoz kell juttatni. Ilyen eset például a borsodmegyei Mezőkövesd nagyközség esete, lahol az egész községi határban nincsi nagybirtok, de van 5000 földnélküli és törpebirtokos, akiknek hárcwnnegyödrésze ott megélni nem képes. lAzt meg lehet érteni és természetes is, hogy ályen esetekben a népet el kell onnan vinni egy másik község határába; ennél az esetnél különösen nagyon kívánatos volna, hogy a nép földtulajdonhoz jusson azért, mert ez tisztességtudó, becsületes, szorgalmas, anonkás, vallásos nép, {ügy van! ügy van!) meiglérdemli azit, hogy földet kapjon és bizonyára meg is

1 fogja azt hálálni. Eltekintve azonban az ilyen sporadikus esetektől, én az egész javaslat alapgondolatát a bérleti rendszerre építettem volna fel, amely éppenséggel nem zárja ki azt, hogy az a bérlet idővel, alkalmasabb időpontban tulajdonná váljék. i Felhívom a t. földmívelésügyi miniszter úr figyeLmét az Országos' Központi Hitelszövetkezet kebelében (működő égj általa ellenőrzött íöldbérlőszöivetkezetekre. A mi csonka országunkban 49 ilyen földbérlő szövetkezet működik, azt lehet mondani kifogástalanul. Ezt a körülmény bizonyítja azt, hogy a mai súlyos gazdasági viszonyok között ezek a földbérlő szövetkezetek a bérbeadó birtokossal szemben fizetési kötelezettségeiknek mindannyian eleget tettek, holott ngyon jól tudjuk, hogy vannak és voltak nagybérlők, akikr erre nem voltak képesek. Az Országos Központi Hitelszövetkezetnek — amelyet röviden Okh.-nak neveznek — ezek a falusi hitelszövetkezetei mint altruista intézmények állnak a bérbeadó földbirtokos' és a bérbevevő kisbirtokos tközött, ellátják a kisbirtokosokat (hitellel, különösen iái bérleti idő kezdetén, továbbá ellenőrzik az ő (gazdálkodásukat és a maguk résziéről garantálják a bérbeadó birtokosnak a megállapított bérösszeget. Ezeknél a földbérlő szövetkezeteknél azonban van egy részletkérdés, amely még megoldásra vár. Lehetővé kell tenni tudniillik azt, hogy a földnélküliek és a törpebirtokosok szintén résztvehessenek ezekben a szövetkezeti alakulatokban, mert minden bérleti tagnak mindjárt a bérlet kezdetén bizonyos összegeket kell lefizetnie és rendelkeznie kell legalább is egy fogatos erővel. Itt látom a szükségét annak, hogy az állam segítőkezével közbelépjen. Felvetem aat a gondolatot, — amelyre a t. miniszter úr figyelmét felhívom — hogy nem Volna-e lehetséges azoknak az összegeknek egy részéit, amelyeket ez a javaslat megállapít, átadni az Országos Központi Hitelszövetkezetnek azzal a feltétellel és kötelezettséggel, hogy a földnélküliekkel, a gazdasági cselédekkel és a törpebirtokosokkal alakítson olyan földbérlő szövetkezeteket, amilyeneket már alakított a vagyonosabb kisgazdaosztállyal. Ilyen módon a földnélkülieknek és a törpebirtokosoknak földhöz juttatása legalább némiképpen meg lenne oldva és ennek a javaslatnak lenne egy bizonyos kézzelfogható eredménye. A imagyar népnek ez bizonyára áldást is hozna, míg ellenkező esetben, ha a miniszter úr ragaszkodik ahhoz, hogy csak tulajdonba adja oda a föl-