Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-5
Az országgyűlés felsőházának 5. ülése folyásolni az ő pályatársait, mint esetleg egy olyan iskolalátogató, aki csak elvétve, időrőlidőre, nagy időközökben fordul meg az iskolában. A tanulmányi felügyelet kapcsán hálával kell megemlítenem, bogy a miniszter úr ő ' nagyméltósága ebből a szerepből nem kívánja kizárni a nem állami tanítószemélyzetet. (Gróf Széchenyi Aladár: Nagyon helyes!) Mint a részletes indokolásban mondja, ilyen megbízást fognak kapni a nem állami iskoláknak a tanítószemélyzetéből is igazgatók, tanárok és tanítók. Ez az intézkedés egyrészről a megbecsülésnek és a bizalomnak a jele, másrészről kétségkívül az a nagy előnye lesz, hogy az állami és nem állami tanítószemélyzet szellemi érintkezésben, kiegészítő kölcsönhatás viszonyában fog maradni. (Ügy van! Ügy van!) A másik jelentős mozzanat a javaslatban a szakszerűség szempontjából a közoktatásügyi tanácsok rendszeresítése. Néhány évtized óta működik az Országos Közoktatási Tanács, amelynek feladata, hogy a minisztériumnak légyen vélemény adó, tanácsadó szerve; figyelemmel kísérje az iskolai életet, a tanügyi és pedagógiai mozgalmakat, áramlatokat, elméleteket; és akár felhívásra, akár motu proprio tegyen javaslatokat és mondjon véleményt. Ennek az Országos Tanácsnak azonban eddig nem volt törvényes kerete. Most ez is be van állítva a törvény keretébe; létét és szervezetét a törvény szabályozza egy jelentős új mozzanattal, hogy míg tudniillik a múltban az elnöke a mindenkori kultuszminiszter volt,^ a javaslat szerint a miniszter előterjesztésére az államfő fogja kinevezni az elnököt, tehát nem a miniszter lesz. Előnye, hogy a tanács nagyobb önállóságot és nagyobb véleménynyilvánítási szabadságot fog kapni. Az én elgondolásom szerint ennek a tanácsnak a szerepe közoktatásügyi kérdésekben körülbelül olyan lesz, mint a közigazgatási bíróságé az állami élet más területein. Az Országos Tanács mellett minden tankerületben a főigazgató elnöklete alatt fog működni egy tankerületi közoktatásügyi tanács, hasonló jellegű megbízatással, illetőleg feladattal, mint amilyen az Országos Közoktatás Tanács jellege és feladata. Ezeknek a vidéki tanácsoknak, úgy vélem, igen nagy jelentőségük van. Nevezetesen a vidék is bele fog kapcsolódni a tanügyi kezdeményezésbe; hozzászólási lehetőséget kap; a vidéknek, különös igényei is szóhoz jutnak és figyelembevehetők lesznek. Azonkívül ezekben a vidéki tanácsokban találkozni, érintkezni fognak a különböző fokú és fajtájú iskolákban tanító tanárok és igazgatók, aminek az eredménye ismét az lesz, hogy felfogásbeli közeledést fog létrehozni a különböző iskolatípusú tanítószemélyzetek között, hozzásegíti őket ahhoz, hogy jobban tudjanak egymáshoz alkalmazkodni, kiemelkedjenek az egyes iskolafajoknak részleges, sokszor kicsinyes szempontjaiból, feladataiból, igényeiből és hozzászokjanak a nemzetnevelés nagyvonalú áttekintéséhez és annak önfeláldozó^ szolgálatához. Ezeknek a tanácsoknak a révén a tanügyi kezdeményezés és a tanügyi áttekintés, az iskolai perspektíva kétségkívül igen sokat fog nyerni. A harmadik alapelve a javaslatnak és egyúttal indokolása az egyszerűsítés, vagyis a tanügyi igazgatást könnyebbé, gyorsabbá és olcsóbbá tenni. Ebben a vonatkozásban a törvényjavaslat beleka,pesolódik az állami igazgatást átszervező nagy, átfogó munkába. Pótolni kívánja ez a javaslat az eddigi tanügyi igazga1935. évi május hó 22-én, szerdán. 35 tásnak néhány fogyatékosságát. Nevezetesen eddig a különböző iskolatípusok szerint 7 fajtájú, számszer int 12 középfokú közoktatásügyi szerv működött, főigazgatóságok és felügyelőségek. Ezek a szervek éppúgy, mint á nekik alárendelt különböző típusú iskolák egymás között önálló, független életet éltek. Minden oldallagos kapcsolat híján, egymásközt felmerült kérdésekiben akárhányszor a minisztériumhoz kellett közvetlenül fordulniok és csak azon keresztül találtak egymással érintkezést. Ennek következménye volt az, hogy a központi szervnek amúgyis megszaporodott adminisztratív teendői még jobban megnövekedtek és a minisztériumban magasrangú tisztviselők akárhányszor alsóbbrendű személyi, vagy adminisztratív munkát voltak kénytelenek intézni s így a központi szerv, a minisztérium, a központi idegrendszer éltető és irányító szerepének betöltésében gátolva volt. A javaslat elgondolása szerint a jövőben csak egyf ajtajú középfokú közoktatásügyi szerv lesz, a tankerületi főigazgató, még pedig számszerint 8, tehát kevesebb, mint amennyi 1935 január 1-én volt és ezeknek a kebelében helyet talál minden iskola az, óvodától egészen a gimnáziumig. A főigazgatói hivatalban adódik tehát az érintkezési pont, a közvetlen öszszeköttetés mindenfajta iskola számára. Az adminisztratív ügyek magy része a főigazgatóság kebelében el lesz intézhető a nélkül, hogy a minisztériumhoz kellene fordulni. A minisztérium tehát adminisztratív munkájától nagyrészben mentesülni fog. Azonkívül az új tanügyi hatóságok minden változatában csak kettős fokozatú, vagyis csak egy fellebbezés adódik; a középfokú iskolák igazgatói a jövőben hatóság gyanánt fognak szerepelni és tőlük is csak egy fellebbezés lehet a tankerületi királyi főigazgatóhoz. Mélyen t. Felsőház! Az egyszerűsítésről nem kívánok többet szólni. E helyett legyen szabad felhívnom a Felsőház figyelmét arra a hangtalan, de ékes beszédre, amelynek címe: »A közoktatásügyi igazgatás újjászervezése.« Ertem ez alatt azt a nyomdatechnikailag is szép kötetet, amelyet a miniszter úr a törvényhozás minden tagjának megküldött Ebben a kötetben vannak összefoglalva a javaslatot előkészítő tanulmányok, előmunkálatok, azután grafikonokkal, szemléltető képekkel és statisztikai táblákkal illusztrálva a javaslat indokolása. Aki némi fáradságot vesz magának és kis figyelemmel végiglapozza a könyvet s végigfut tekintetével ezeken a rajzokon, annak számára egyszerre megvilágosodik, hoigy a tanügyi igazgatás szempontjából mit jelenthez a törvényjavaslat a jövő számára. A jól végzett munka iránt tartozó kötelesség indít arra, hogy ebben az összefüggésben az elismerés és nagyrabecsülés érzésével emlékezzem meg arról a két derék tisztviselőről, akiknek : . tehetsége, munkája, szorgalma és ügyessége tárul fel és kelt tiszteletet ebben a könyvben. Gondolok dr. Koósa Kálmán és dr. Mártonffy Károly miniszteri osztálytanácsos urakra, (Éljenzés.) akik a javaslatot szakszerűen és egészen^ újszerűen indokolták s példát adtak egy törvényjavaslat szabatos, szemléltető, úgyszólván minden nehézséget kizáró indokolására. A három alapelv feltárásávai igyekeztem megmutatni ennék a javaslatnak az elgondolását. Nem fogok kitérni részletekre, mert hiszen ezek az alapelvek feltárják az egész épít
