Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-5
36 Az országgyűlés felsőházának 5. ülése meny architektúráját, feltárják az alkotó gé7 niuszát és a munkának a belső értékét. Külön kívánok azonban szólni a javaslat 5. fejezetéről: az egyházi hatóság alatt álló iskolák igazgatásáról és felügyeletéről Ennek a javaslatnak közoktatásügyünk történetében igen nagy jelentősége és egy egészen különös érdekessége van. A jelentősége a javaslatnak az, hogy a kultuszminiszter úr pótolja a múlt törvényhozásnak egy mulasztását, tudniillik beteljesíti az 1790. XVI. te. 5. §-ának igéretét, hozza a coordinatio institutionis litterariae-t, vagyis a magyar közoktatásügyet harmonizálja, egyenetlenségeit eltünteti. Azonkívül az ő történetírói felelősségérzete itt igazságot is oszt, tudniillik az egyenlő elbánás elvének alapján azt a kedvezményt, amely az 1934:XI. tc.-ben egyházi hatóságok alatt álló középiskolákra vonatkozólag foglaltatik, kiterjeszti valamennyi egyházi hatóságnak minden fokú és fajtájú iskolájára. Van azonban egy érdekessége is a törvényjavaslatnak. A tudományok történetében nem ritka eset az, hogy egy-egy kérdés sokáig, néha századokon át vajúdik, azután jön egy éleslátású tudós, aki a fogalmaknak disztinkciójával a kérdés megoldását szinte gyerekjáték gyanánt adja az ember kezébe. Ez történik itt is. Nem tudom, hogy van-e rá a jogtörténetben hasonló eset. Az igazgatás és a felügyelet gondos különválasztásában megadódik a lehetőség az egyházi hatóság alatt álló iskolák és az állam jogviszonyának rendezésére. Ennek az 5. fejezetnek a 8. §-a szól az egyházi hatóság alatt álló iskolák igazgatásáról, azután a 9. § kimondja az állami felügyeletet ezekre az iskolákra vonatkozóan. A 8. § 1. bekezdése kijelenti azt, hogy az egyházi hatóságok az alájuk tartozó iskolákat, leszámítva a főiskolákat, de beleértve az előkészítő és az ismétlő tanfolyamokat, — saját szabályaik szerint igazgatnak, vagyis egyházi hatóság alatt álló mindenfajta iskola igazgatási autonómiát kap. Ehhez hozzájárulnak pontosan felsorolt kedvezmények, — így nevezem, talán helyes kifejezés — tudniillik bizonyos feltételek mellett megadódik a tantervmegállapítás joga az egyházi hatóságok számára, a tankönyvek, a térképek, a segéd : könyvek approbálásának joga; az érettségi és képesítő vizsgákra az egyházi hatóság küld elnököt, és fegyelmi szabályzatot állít össze az egyházi hatóság a saját tanszemélyzete számára, végül vagy az egyházi hatóság, vagy az iskola fenntartója megállapíthatja az iskolákban szedhető díjakat és azok szedésének módját. Azt gondolom, hogy ezek a kedvezmények elég jelentősek az egyházi hatóság alatt álló iskolák szempontjából. A fejezetnek második része kimondja az állami főfelügyeletet ezekre az iskolákra, megállapítja gyakorlásának szabályait is és kijelenti, hogy az állam a tankerületi királyi főigazgató útján gyakorolja ezt a főfelügyeletet. A gyakorlásnak módozatai pontosan megvannak állapítva; statisztika- és jelentés-kérés; iskolalátogatás, a jogszabályok megtartásának ellenőrzése, a felszerelés és elhelyezés, a tanulmányi előmenetel megvizsgálása céljából; azután pontos előírása annak, hogy ha valamiben hiány vagy fogyatékosság mutatkozik, hogyan kell eljárni az iskolalátogatónak, illetőleg a tankerületi királyi főigazgatóságnak. Mélyen t. Felsőház! A nagynevű Fináczy Ernő az 1715, illetve 1723. évben látja ennek az állami, akkor királyi felügyeleti jognak az első megvillanását a magyar történelemben, Ez a jog azóta meglehetősen kifejlődött. En1935. évi május hó 22-én, szerdán. nek a felügyeletnek a gyakorlása előtt a magyar iskolák — a katolikus és a protestáns, a szerzetesi és a világi iskolák — egyformán jó munkát végeztek, akár a nemzeti művelődés, akár pedig speciálisan az oktatás és nevelés szempontjából. Egészen bizonyos azonban az is, hogy a katolikus iskolák, amelyek felett megvolt az állami felügyelet, ennek a felügyeletnek kárát nem vallották, sőt fejlettségük és virágzásuk fokát jórészben ennek köszönhetik.' Felelősségtudattal merem kijelenteni azt, hogy a szerzetesi iskolák általánosan elismert fejlettségi és virágzási foka egyéb tényezők mellett az állammal való szoros kapcsolatnak is köszönhető. (Ügy van! Ügy van!) Én örömmel fogadom el azokat a kedvezményeket, amelyek ebben a javaslatban adódnak az egyházi hatóság alatt álló iskoláknak. Azonban az állam részéről érthetőnek és az egyházak szempontjából előnyösnek tartom az állami felügyeletet. Az állam szempontjából érthető, hogy az állam őrködni kíván a jogszabályok betartása felett, őrködni kíván a nevelésben a nemzeti szellem és a nemzeti egység érvényesítése és szolgálata felett (Helyeslés.) és őrködni kíván afelett, hogy az iskolákban a korszerű tudományos és didaktikai színvonal meglegyen. Viszont az egyházi iskolák szempontjából azt gondolom, hogy az egyházi hatóságok alatt álló iskolák az állami iskolákkal állják a versenyt, akár az elhelyezés, akár a felszerelés, akár a tanulmányi, vagy a nevelői hatás szempontjából nézzük is a kérdést és nincs okuk félni az objektív kritikától. Biztosra veszem azt, hogy ez a főfelügyelet az állam részéről, mint jóindulatú és tárgyilagos ellenőrzés és irányítás, ezeknek az iskoláknak nem kárára, hanem javára fog válni; fejlődésüknek nem gátja, hanem elősegítője lesz. Ezekben iparkodtam a törvényjavaslat alapgondolatait kiemelni. Ha sikerült méltóképpen megismertetnem a mélyen t. Felsőházzal ezt a nagyszerű jogi alkotást, akkor a jól végzett munka tudatában fejezhetem be szavaimat. Szerény véleményem szerint ez a törvényjavaslat a miniszter úr ö nagyméltósága életének főműve, amely nevének dicsőséget szerez és helyét a magyar közoktatásügy nagy törvényalkotói között jelöli meg. (Helyeslés.) őszinte hódolatomat kell kifejeznem azért a finom érzékéért, amellyel eltalálta a pszichológiai pillanatot olyan problémák felvetéséve és megnyugtató megoldására, amelyek eddig a biztos kudarc fenyegtő réme miatt érinthetetleneknek látszottak. Ez a finom pszichológiai tapintat az ő történeti érzékének, az ő nagy történeti áttekintésének a következménye, (Úgy van! Úgy van!) Hogy mennyiben fog sikerülnie elgondolását valóra váltani, az jórészt attól függ, hogy kik fognak az új tankerületek élére kerülni. A Ratio Educationis főigazgatói előkelő nevek viselői voltak és a magyar közéletben előkelő állásokat töltöttek be. Én azt gondolom, hogy a magyar közéletben, főképpen a tanárvilágban lehet találni neveket, akik méltó munkatársai lesznek a kultuszminiszter úr ő nagyméltóságának; akik át fogják érteni az ő elgondolását, tudnak y ele azonosulni s legjobb erőiket fogják belevinni a munkába, hogy az ő eszméit valóra váltsák. Adja Isten, hogy az eszmének valóraválása koronázza be munkáját és sikerét. A mélyen t. Felsőháznak úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlom a javaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.)
