Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

466 Az országgyűlés felsőházának 24. ülése 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. tüntetni, ahelyett, hogy a piacnál menő porté­kának volna a legolcsóbb szállítója és ezzel ál­lana a közgazdaság* [rendelkezésére. A szekér fuvar méltánytalan ©s túlzott megszüntetése 'megint csak a kis ember éknek okozna kárt. A kormánynak elhatározott szán­déka — és ebben egyetért vele az egész magyar közvélemény —, hogy a ikisgazdaüzemeket nem­zeti «zempontból szaporítani kell. Csakhogy organikusan kell a kisjgíazdaüzemek verseny­képességét növelni. Olyan politikai atmoszférát kell teremteni, amely mellett az általános javu­lás keretein belül speciálisan a kisgazdaüzemek versenyképesek lesznek. Óriási anyagi kárt szenvednek a kisgazdák évről-évre először is egyszerűen rossz munkájuk folytán, (másodszor pedig, mert mindent kicsinyben vesznek és ki­csinyben adnak el. Arra, hogy gazdaságilag szervezkedjen, ma még kevéshbé hajítandó a tömeg ahhoz, hogy a közös beszerzés és a kö­zös értékesítés terén jobb eredményt érjen el, még sokáig kell majd nevelni, tanítani és egész felfogását módosítani. Ez a munka annál gyor­sabban fog sikerre vezetni, minél hamarább fogjuk őket megtanítani a saját, otthonukban, a saját portájukon hasznot hozó munkára, (Az itt elért sikerhez fog igazodni hajlamosságuk minden egyéb haladást jelentő eszmével szem­ben is, .mint például (hitelszövetkezetek létesí­tése stb. Háborúban és^ békében a magánélet és a közélet száz és száz (megnyilvánulásaiban látjuk, hogy mi minden függ az embertől, hi­szen az isteni gondviselésen, kívül igazán min­den az emberen niúlik. Annál inkább így van ez a földkérdésnél,, a földkérdés megoldásánál kell tehát a legelső s orb an .ós a legintenzívebben azzal törődni, akin minden múlik, tehát az emberrel. A 'kormányzatnak oda kell hatnia, hogy olyan irányú munka folyjék, hogy azt a kisgazdát mentől jobb munkára, mentől na­gyobb tudással képezze ki. Bocsánatot kérek, ha itt ugyanezen a na­pion megismétlem, mint keletmagyarországi, szabolcsi középbirtokos, aki nem is vagyok ok­leveles gazda, azt, amit előttem szólott igen t. felsőházi tagtársam, Groffits Károly magyar­óvári gazdasági akadémiai tanár úr felhozott. Én ezt nem ma mondom először s azt amit mondok, ázi életíből veszem. Ne méltóztassék szerénytelenségnek venni, de én egy hatéves mimikára tekintek vissza, amellyel sikerült egy vármegye területén belül körülbelül 80.000 hallgatót összegyűjteni gazdasági téli tan­folyamokra. Én tehát ennek a munkának ta­pasztalatai alapján beszélek s ezért, ha meg­ismétlem a mondottakiati, talán az ügynek fo­gok használni, mert a miniszter úr és a köz­vélemény is látni fogja fogja,, hogy mégis csak kell valami igaznak lennie abban, amit a felső­háziban egy ülésnapon egy nyugatmagyaror­szági gazdasági akadémiai tanár és egy kelet­magyarországi hirtokos ember elmond- Azért tehát méltóztassanak megengedni, ha körül­belül ugyanazokat fogom mondani, de. mégis valami kis változtatással. Ezek után tehát, amiket mondottam, ön­magától következik, hogy nekünk a fejlődést vertikális irányba kell terelnünk, mert nem oszthatunk mindenkinek földet, hanem volta­képpen az volna a cél, hogy mentől kisebb te­rület minél jb'b'ban megdolgozva adjon meg­élhetést egy családnak és meg vagyok róla győ­ződve, mélyen t. Felsőház, hoey nagyon teore­tikusan és nagyon indokolatlanul odavetett szám wo a 15 katasztrális hold, mert hogyha a gazdasági szakoktatás és tanácsadás el fog terjedni, és eredményes munkát fog végezni, akkor ennél a területnél sokkal kisebb terüle­ten fog boldogulást és megélhetést találni egy család. (S. Bálint György: Ugy van! Teljesen igaza vau!) Hogy a nemzetnek tágabb látókörű, jobban dolgozó gazdákat neveljünk* a gazdasági tudást kell a íföldet művelő milliók • közkincsévé tenni. így nevelünk magunknak községi, já­rási, vármegyei és országos viszonylatban olyan gazdanemzedéket, amely igazán hivatva lesz arra, hogy a gazdatársadalmat jó irányban helyesen vezesse. Az utóbbi évek nyomorú­ságos viszonyai a kisgazdáknál, miután ná­luk a belterjesebb gazdálkodás nem pénz­befektetést, de főleg több és jobb munkát igé­nyel, olyan lelki hajlamiot váltott ki, amely éppen a belterjes irány követésére serkenti őket. Ezt a lelki hajlamot,, a nyomorúságiból fakadt ezt a Ibelső vágyat kell-nekünk most közérdekből kihasználni, mint alkalmas pilla­natot a, szakoktatás felkarolására, a gazdasági tanácsadás megszervezésére. Az iskolai tanítás e tekintetben nem célra­vezető, mert annyi pénz nincs, hogy nagyszámú iskfolát fel lehetne állítani, de meg nem is ér­nénk el velük ezt a célt, mert nékünk nemcsak á fiatalságot kell tanítani, ami a jövőt jelenti, hanem ia ma gazdálkodók, a ma birtokban levő és mindenféle korú férfiak és nők mun­káját kell javítani. A leghíresebb német szak­férfiak egyike, Areboe tanár is azt mondja, hogy »mit ér a tanítás, ha nem követi azt az állandó tanácsadás«. Ezért kell nekünk meg­szerveznünk a gazdasági tanácsadást, és talán itt térnek el a mi lítjaink, már t. i. az előttem felszólalt uraké' és aa enyém, ment a gazdasági tanácsadás megszervezésé^ az, élet tanított meg engem, megtanított bizonyos dolgokra, amelyeket itt elmlondani kötelességemnek érzek. A gazdasági tanácsadást 1903-ban Ameri­kában kezdték, amikor Texasban a gyapotter­melő gazdákat rovarkárok miatt óriási káro­sodás érte. Ott az állam kiküldött szakem­bereket és ezeken keresztül igyekezett a gaz­dákat meggyőzni, hogy úgy gazdálkodjanak, ahogyan kell. Dániában az elterjedt szövet­kezetek útján, — aholis a kisembernek élet­szükséglete az, hogy bent legyen a szövetke­zetben — a szövetkezet útján Wirtschafts­konsulent hat arra a gazdára, mert kiteszik a szövetkezetből, ha nem lígy dolgozik, ahogy kellene. Svájcban Európa egyik leghíresebb tanára, Laur professzor megszervezte az egész országra szétterjedőén a Bauernsekretärek útján az állatok törzskönyvezését és főleg a számtartások vezetését.^ Angliában szintén elterjesztették a gazdasági tanácsadást, Né­metországban, ahol 700 gazdasági iskola van, nemcsak hogy megszervezték a tanácsadást és minta gazdaságokkal és kísérleti körzetek­kel támasztják alá, hanam Németországban még a hitelintézetek egyrésze is nagyobb ösz­szegben ad hitelt annak a gazdának, aki meg­fogadja az intézet gazdasági tanácsadójának az utasítását. Most, legújabban halljuk, hogy Németországban a mezőgazdasági munkáso­kat épúgy képesíteni akarják, mint az ipari munkásokat. Meg van róla a tervezet és hama­rosan meg fogják csinálni. Azt akarják, hogy két esztendeig tanonckodjék a gyermek, min­den béres mellé két tanoncot felvehet az arra kijelölt gazdaság, amikor két esztendeig már tanonckodott, segéd lesz belőle és ha már jól tud dolgozni, akkor lesz belőle gazdasági mun-

Next

/
Oldalképek
Tartalom