Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

Az országgyűlés felsőházának 2U. ülése érintő olyan állapotot, amely a tulajdonosnak szegénységet és a vidéki munkásainak munkanélküliséget jelent. Nem akaróik most az okokról be&zélni, csak megállapítom, amit érzek, hogy a magyar ^ mezőgazdaságnak a pénztelencége nagy általánosságban terhes örökség. Ez az öröklött baj a középbirtokoknál még fokozottabb mértékben jelentkezik, de ez sem egyformán az ország minden vidékén, hanem leginkább talán a Tiszántúlon. A háború alatt »Hinterland« volt, azután a román megszállás és rablás, a több éven át megismétlődő elemi károk, amelyekről érdekes, hogy a statisztikai hivatal kimutatásai és gyönyörű grafikonjai szerint a tízéves átlagban a Tiszántúlon kétszer olyan mennyiségben jelentkeztek, mint a Dunántúlon — nagyon viszszavetették ezt az országrészt. Legnagyobb baja a Tiszántúlnak, hogy elvesztette természetes piacát. Mindez^ magyarázza a Tiszántúl nyomorult helyzetét és ebben egy keleti vármegyéét: Szabolcsét, ahol az eladósodottság nagyrészben jelentkezik. Méltóztassanak nekem megengedni, bár nem tartozik szorosan ide. hogy felemlítsem, lelkiismeretem szavára hallgatok, amikor minden alkalmat felhasználok, — így ezt az alkalmat is, amikor először van szerencsém a felsőházban felszólalni, — hogy megmondjam: évtizedek sorozatára visszamenően a kormányoknak mindig mostohagyermeke volt a Tiszántúl. {Ügy van! a középen.) Nagy megnyugvással látom, hogy az utóbbi esztendőkben mintha éreznénk azt, hogy észrevették a mi bajainkat és. talán tudnák azt, amit mi érzünk, hogy van egy tiszántúli probléma, amelynek vannak gazdasági, tarifális, közegészségügyi és kulturális vonatkozásai. A f pénztelenségből folyó bajok odakényszerítették a nagy- és középbirtokokat, hogy az extenzív gazdálkodás feté terelődjenek és az építkezéssel, tatarozással és napszámmunkákkal járó készpénzkiadásokat a minimális mértékig redukálják. Enne a több éve tartó pénztelenségnek a következménye a gazdasági üzemekre a .. lassú lezüllést, a tulajdonosok pénztelenségét, a vidék munkakereső népének pedig munkanélküli nyomorúságát jelentett. A mezőgazdasági kisüzemek gazdálkodás szempontjából már ha nem is országrészenként, de vidékenkint szintén nagyon nagy összevisszaságot mutatnak és az a 8'5 millió katasztrális holdat kitevő^ száz holdon aluli gazdaságoknál bizony kevés helyen találunk olyan állapotokat, amelyekre közérdekből is, meg magyar mivoltunkra való tekintetből is büszkék lehetnénk, de vannak ilyenek. Például a növénytermelés terén Kecskemét, Kalocsa, Kiskőrös, Makó, Szeged: az állattenyésztés terén pedig Jászberény, Tolnatamási, Tolna, Somogy; de bizony nagy átlagban nagyon sok kívánni valót hagynak hátra és különösen nagyon rosszul megy a igazdálkodás a 20 holdon aluli gazdáknál, akik pedig 4 millió holdnál nagvobb területen gazdálkodnak. Mélyen t. Felsőház! A mezőgazdasági kisüzemeknek az utolsó években annyira rosszul ment, hogy nem hogy meghozták volna ezek az üzemek a beléjük fektetett tőkének a kamatát, és nem hogy jövedelemmel jártak volna, de amint azt Juhász tanár úr Keszthelyen és Keztyüs ta,nár úr Debrecenben, továbbá Prack tanár úr, a földmivelésügyi minisztérium számtartási osztályának a főnöke kimutatták, az ilyen kisgazdaüzemek 6—7%-os veszteség gel zárultak és csak 1934-iben értek el oda egyes gazdák, hogy 2%-os hozamot mutathattak ki 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. 465 Ezeknek a kisgazdáknak a számtartásai csak egyharmad részükben zárultak plusszal» mert kétharmad részük veszteséggel zárult, ugyanannyira, hogy nemcsak, hogy a »befektetett tőke nem^ térült vissza, hanem még a normálisan számított munkabéreket sem keresték meg. Azt is kimutatták, hogy ezeknél a kisgazdaságoknál a készpénzkiadások egyharmada, sőt nagyon sok esetben a fel© ment el adóra és kamatra. Természetes, hogy a nagy tömeg meg sem közelíti ezeknek a, számtartást vezető gazdáknak az eredményét, hiszen az a kisgazda, aki számtartást vezet, eo ipso jobban igyekvő, jobban gazdálkodó emiber. A miniszter úr ő nagyméltósága a törvényjavaslatban gondoskodik felügyeletről és ellenőrzésről. Azokkal kapcsolatban, amiket elmondottam, azzal a kéréssel fordulok ő excellenciájához, hogy a végrehajtási utasításban, vagy a végrehajtás során találja meg a módját annak, hogy a földhöz juttatottak közül szelektálva olyanok, akik erre alkalmasak, a földmivelésügyi minisztérium által vezetett számtartásban résztvenni kötelesek legyenek, mert legjobb meggyőződésem szerint, ebből a számtartási adatokból, nemcsak a felügyelőhatóság, hanem maga a, miniszter úr is nagyon értékes tapasztalatokat fog szerezni. Mélyen t. Felsőház! A magyar mezőgazdaságnak vannak régi 'kívánságai, amelyek öszszefüggnek azokkal, amiket elmondottam. Ilyen például az Alföld vízellátásának kérdése. Emellett az egész Kelet-Magyarországnak régi kívánsága a Tisza hajózhatóvá tétele. A Tisza hajózhatóvá tétele nemcsak megélénkítené nálunk az egész gazdasági életet, hanem nagyon hosszú ideig, mondjuk 10 évig munkaalkalmat juttatna nagyon sok embernek. Körülbelül 12—13 millió pengővel lehetővé volna téve, hogy Szolnoktól, fel egészen a cseh határig hajózható legyen a Tisza. Érdekes dolog, hogy a Tisza szabályozásának az lett a következménye, hogy az átvágások és a szabályozások folytán a víz gyorsabban megy le, mint annak előtte és ezéirt a kisvízállás most sokkal tovább tart, mint tartott a régi világban, tehát nehéz a hajózhatás. Hiszen» azelőtt, mikor a szabályo zás még nem végezte el a maga munkáját, las sabban folyt a Tisza, tovább tartott a nagy vízállás és minthogy a vasút sem volt annyira kiépítve, a Tiszán élénk hajózás folyt. Ennék bi zonyíteka az, hogy Tokajban még mindig oti áll a mostani híd mellett a parton egy régi épület, amelyet a tokajiak agenciának hívnak, ez a dunai gőzhajótársaságnak volt az agentúrája. Érdemes volt ott egy agentúrát létesíteni a vízen menő fuvarok miatt. 1846-ban írja Széchenyi István, miután először felhajózott a Tiszán, hogy »a vizibajok tmegszütetésének sorrendje a szabályozással járó ármentesítés és az azt követő lecsapolás, amiket az öntözésnek ikell betetőznie«. Tïgy tudom, hogy a Tiszával kapcsolatos védekezés, ha van is még egy-két munka, nagyjából befejezést nyert, most tehát értékesítsük a Tiszát. Éppen úgy van ez a Körösökkel. TTgy tudom, hogy a Körösöknél körülbelül 5—6 millió befektetéssel olyan munkákat lehetne végezni, amelyek a hajózhatóvátételt lehetővé tennék, sőt a medrek betöltésével az öntözést is megkönnyrtenék. Panaszunk van a tarifa miatt, nekünk kieletmagyarországiaknak különösen. A Máv. legnagyobb dicsőségére abban látja a legnagyobb lmunkat, Ihogy igyekszik a deficitet el-