Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

464 Az országgyűlés felsőházának 2h. ülé akkor, amikor az 50 katasztrális holdon felüli birtokok mezőgazdasági ^területe 4,060-000 katasztrális hold. Ez azt bizonyítja, hogy még az 50( holdas birtokok sem ímaradlhatnának meig. Ezzel kapcsolatban érdekes, hogy a földnélküli munkások birtokszerzési viszonyai mennyire javultak az utolsó tíz esztendőben. Az 50 katasztrális holdon felül levő kategóriáknál a birtokosok mindig fogytak, például a 200 holdon felüli birtokosok száma 9*8 százalékkal kevesebb, mint volt, az 50 holdon aluli kategóriák pedig növekedtek, de nemcsak a földbirtokreform következtében és a 10—50 kat. hold közötti birtokostok: növekedő arány száma mutatja a legjobban, hogy a» egészséges, életképes birtok alakulása voltaképpen állandó folyamat. A tföldbirtokreformi 1,211.000 katasztrális hold földet igényelt, ezenkívül 1918-tól 1934-ig a parcellázás igényelt 400.000 holdat. Ez öszszesen 1,611.000 hold és ha méltóztassanak egy hiasbnlatot látni, hogy milyen nagy ez a terület: ez olyan nagy terület, mint 1920-baai volt a 200 holdon felüli birtokok mezőgazdasági területének 28 százaléka. Elég tetemes terület. Mindaz, amit itt elmondottam', nem elég ahhozi, hogy a földnélküli munkások boldogulását elősegítsük és ezért nagy megnyugvással hallbttam a pénzügyminiszter úr expozéjából, hogy a kormány imár az idén igen sok milliót szánt olyan közmunkákra, amelyek épen ennek a néprétegnek munkához való juttatását célozzák. Beszédem további során én is fogok utalni egy-két olyan munkára, amely a magyar mezőgazdasági réteg kívánsága is; egyúttal éppen ennek a szegény népnek a boldogulását is elősegíti. A kis-, közép- és nagybirtokok gazdasági állapotára jellemző, hogy az 1934-ben megalkotott adósvédelmi intézkedést nem mindenki vette igénybie, aki igénybe vehette volna. Rá tudnék mutatni, hogy egyes birtokkategóriákban körülbelül 30 százalék nem vette igénybe, mégis 78-000 védett gazda van Magyarországon. Ezeknek legnagyobb része nem önhibájából, hanem inkább a lehetetlen kamatanarchia és legalább is annyira a hitelező pénzintézetek könnyelműsége folytán, mint saját könnyelműsége miatt jutott ebbe a nehéz helyzetbe. iA továbbiakban elmondandóim igazolására ellenben megemlítem, hogy éppen a legszegényebb néposztály, amely leginkább segítésre, vezetésre, istápolásra szorul, a 10 holdon aluliak — nagyon érdekes — 60'3%-ban nem lettek védettek, míg a többi kategóriákban körülbelül csak 30%-a nem vette igénybe a (védettséget. Nagy elismeréssel adózom a kormánynak, hogy a 10 holdon aluliakat megmentette a túlterheltségtől és ezek; sorát kibővítette ia 20 Illőidig terjedő kategóriával. Mit látunk? Azt, hogy ebből a 78.000 védettből nem teljesítette a redukált tőke- és kamattörlesztéseket 30.000-nél több és hogy e,z nem a fizetési készségen, hanem a fizetési képességen múlik, erre beszélő bizonyíték az én vármegyém helyzete, vármegyéimben különösen az én gazdakörömnek a járásai Szabolcs vármegye Magyarországon a legnagyobb mértékben eladósodott vármegye. Utalni fogok rá a későbbiekben, hogy mik ennek a természetes okai. Szabolcs vármegyében la kataszteri tiszta jövedelem negyvenszeresén 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. túllevő adósságok összege, amely után a törvény szerint még kamatot sem kell fizetni, a vármegye területén 26 millió pengő. Ebben a vármegyében évek óta tavaly volt az első normális termés emelkedő árak mellett, máris nemesak hogy befolytak laa összes adók, hanem egy járásbírósági területen, ahol az én gazdaköröm fekszik, ahol 1863 ivédett birtokos van, az elmaradt évek adóhátralékai is 30—40% -ban befolytak s a pézintézeteik szíves kimutatásai szerint az összes védett birtokosok 90%-ban eleget tettek kötelezettségüknek, sőt az Ofb.-földek hátralékai is befolytak 30—40%-ban. Azt hiszem, ez beszélő bizonyítéka annak, hogy nagyon elhibázott és káros dolog mindig esak a Igazda fizetési készségének kontójára írni az adó- és a kamathátralékokat. (Ügy van! a baloldalon.) Utoljára említem a gazdatársadalomi! egy értékes, de ebben a jogászországban — sajnos — kevéssé értékelt ^részét, az okleveles gazdákat. En nagyon átérzem és tudom, hogy az ő im/unkájukon nagyon sok múlik. Nekem telhát inkább az volna a vágyam, ha az akadémiai képzés idejét egy esztendővel meghosszabbítanák és olyan okleveles gazdákat nevelnének, akik mint intézők, nemcsak alkalmazottai lennének a rájuk bízott birtoknak, hanem a birtok köirül gazdálkodó népnek gazdasági téren vezetői, tanácsadói, különben szorgalmukkal és tudásukkal a mintamagyar gazdáknak példái lennének. Ugyanakkor méltánytalannak és igazságtalannak tartom, hogy az okleveles intézők nyugdíja még nincs törvénnyel rendezve, valamint mezőgazdasági szempontból fontosnak tartom, hogy azok, akik ezer kat. holdon felül gazdálkodnak, vagy maguk legyenek okleveles gazdák, vagy a törvény rendelje el, hogy okleveles gazdát tartani kötelesek legyenek. Nagyon helyesnek tartanám, ha olyan állami hivatalokban, amelyek gazdasági vonatkozású ügyekkel foglalkoznak, jobban respektálnák a gazdasági oklevelet és nemcsak jogvégzetteket, hanem a gazdasági végzettségűeket is lehetne alkalmazni, valamint azt is kívánatosnak tartanám, amit előttem- szólott igen t. tagtársam is hangoztatott, hogy a külföldre menő állami ösztöndíjasok közül mennél többen legyenek okleveles gazdák. A 'mezőgazdasági üzemek a szakszerű vezetés szempontjából, sajnos» nagyon káros összevisszaságot mutatnak. Méltán büszkék lehetünk a nyugateurópai színvonalon vezetett és álló, úgy a növénytermelés, mint az; állattenyésztés terén kiválóakat produkáló nagy uradalmakra, mert elsősorban nemesak hogy munkaalkalmat adnak bőven az egész vidék lakosságának, hanem mezőgazdasági kultúrájuk és szociális berendezkedésük révén példaképül is szolgálnak. Nemcsak, hogy kitűnő vetőmagvakkal és tenyészállatokkal hasznára vannak az egész egyetemes mezőgazdaságnak, hanem üdítő forrásként hatnak mindazokra, akik tudásukat, tapasztalatukat bővíteni akarják. Ezzel bizonyságot szolgáltattak minden gazda részére a jól vezetett, hivatását betölteni tudó és egy arányos birtokpolitika keretén belül fennálló nagyuradalomnak nemcsak létjogosultságára, hanem szükségességére is. Sajnos, nem mindenütt tapasztaljuk mi a 3.5 millió holdon gazdálkodó ezer holdon felüli birtokoknál úgy a szellemi vezetés, mint az anyagiak ellátása tekintetében a kellő és megkívánt mértéket. Több helyen tapasztalunk bizony a közérdeket is közelről