Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

458 Az országgyűlés felsőházának H. ülése 1986. évi május hó 7-én, csütörtökön. meghaladja — arra, hogy az Örökösödési illetéket természetben rójiák le a mezőgazdasági (birtokok után. Ez is egy természetbeni lerovás. A vagyonváltság-törvényben pedig, amely kiegészítője volt az 1920 : XXXVI. t. c-nek, az ezer holdon felüli földbirtokosok kénytelenek voltak természetben leróni a földjüket. Mindazon momentumok tehát, amelyek az 1920 : XXXVI. t. c.^ben bent voltak, .amely momentumok lújszerűek voltak, amelyek nem voltak összeegyeztethetők az orthodox tulajdonjogi felfogással, megtalálhatók ebiben a törvényjavaslatban is, tehát semmi ok nincs arra, hogy azt mondjuk, hogy az egyik: földbirtokpolitikai törvény, a másik pedig a földbirtokrefonmi. Az én felfogásom szerint mind a kettő földibirtokreform. Konicedálom, hogy a korimiánynak minden körülmények között szüksége van arra, hogy észszerű és indokolt földbirtokpolitikai tevékenységet fejtsen ki. Az én felfogásom szerint mit jelent ez a földbirtokpolitikai tevékenység? Ez a földbirtokpolitikai tevékenység jelenti egyrészről a földbirtokforgalom ellenőrzését és felügyeletét, másrészről bizonyos intézkedéseket arranézve, hogy az adott viszonyok között a forgalom tárgyát képező földbirtok a neimn zeti és szociális szempontból legmegfelelőbb ember kezeihez jusson. Természetesen ehhez szükséges anyagi támogatás is. Gondoskodni kell a kormánynak a földbirtokpolitikai tevékenység keretein belül arról, hogy erre a célra a «megfelelő anyagi esközöket előteremtse. Ezt nevezem, én földibirtokpolitikai tevékenységnek. Minden olyan intézkedés, amely belenyúl a magánjogba, amely a tulajdon szentségét érinti, amely kényszerintézkedéseket tartalmaz, lehet, hogy az adott viszonyok között indokolva van, de ez már nem földbirtokpolitikai tevékenység, hanem az én szerény jogi meggyőződésem szerint már földbirtokrefrom. (Ügy van! Ügy van!) Ha szembeállítom ezt a két tevékenységet, azt a tevékenységet, amelyet én általában földbirtokpolitikai tevékenységnek minősítek és azt a másik tevékenységet, amely a földbirtokreform-törvény alapján meginduló tevékenység, akkor okvetlenül felvetődik előttem a kérdés, hogy szükség van-e újabb földbirtokreforimira, igen-e vagy nem? (Felkiáltások a középen; Nem!), nem lehetne-e a szociális kérdéseket földbirtokpolitikai tevékenység keretén belül megoldani? Bár nem akarom untatni a t. Felsőházat sok statisztikai adattal, de kénytelen vagyok egypár statisztikai adatra rámutatni és azokból levonni a inragam részéről azt a következtetést, hogy a földbirtokpolitikai tevékenységre szükség van, de ezt a földbirtokpolitikai tevékenységet minden olyan újabb földbirtokreform nélkül, amely a tulajdonjogot közelről érinti, el lehet végezni, mert olyan intézkedésekre, amelyek hatalmi eszközökkel nyúlnak bele a tulajdonjogba és amelyek kényszerintézkedéseket tartalmaznak, szükség nincs. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Nem hiszem, hogy ezeket a statisztikai adatokat megtudnák cáfolni, mert ezeket hivatalos összeállításból vettem. Némi eltérések lehetnek, de a nagy kép világos lesz előttünk. Ezek a statisztikai adatok a következők : Az a földterület, amely vagyonváltság címén rendelkezésére áll^ a kormánynak, körülbelül 30.000 hold. A pénzintézetek kezén levő birtokok területe 30—50.000 holdra tehető. Es itt bocsánatot kérek, ha ezt külön kategóriának veszem és nem veszem egybe a többi magántulajdonban levő birtokkal, mert a pénzintézetek többnyire a krizis folytán, kényszerhelyzetből kifolyóan jutottak ezekhez a birtokokhoz. A pénzintézeteknek nem az a feladatuk, hogy 50—100 és 500 holdakon gazdálkodjanak, hanem a pénzintézeteknek az a feladatuk, hogy a mezőgazdaság részére hitelt nyújtsanak. (Helyeslés.) Ha ezeket a területeket átveszi a kormány, semmiféle sérelem nem éri a pénzintézeteket, ha a föld ellenértékét megkapják. (Ügy van! Ügy van!) Rendelkezésünkre áll ezen a címen 30—50.000 hold. Helyeslem a törvényhozásnak azt az intézkedését, mely szerint lehetővé akarja tenni, hogy a földbirtokos osztály adóhátralékait természetben ráhassa le. Ezt az intézkedést helyeslem, de azzal a másik intézkedéssel szemben, amely ezt kötelezővé akarja tenni, a legnagyobb aggályom van s aggályomat a részletes vita folyamán valószínűleg ki is fogom fejteni. E címen körülbelül 15 millió pengő van felvéve. Ezt az összeget én csekélynek tartom s ha a földmívelésügyi miniszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértŐleg felemelhette volna, azt melegen üdvözöltem volna. A 15 milliónak az ellenértéke körülbelül 30.000 hold. De itt van az eladósodott közép- és nagybirtokok nagy tömege. Hogy mennyi, arra statisztikai adatok vannak. Az igen eladósodottak körülbelül 6—700.000 holdat tesznek ki, de feltétlenül bizonyos, hogy ennek a kérdésnek likvidálása alkalmával jó néhány százezer hold fog felszabadulni. (Gróf Széchenyi Aladár Egészen biztos!) Itt van még az a (földmennyiség, amely évről-évre szabadforgalom tárgyát fogja képezni s amelyet a kormánynak az elővásárlás révén mindig joga van átvenni. Nem akarok demagógiát csinálni, nem nagy titok azonban, amikor azt mondom, hogy a kormánynak rendelkezésére fog állani ennek a célnak az elérésére legalább 5—600.000 hold. Mivel a kormánynak rendelkezésére fog állani már ez az 5—600.000 hold, mivel ez a földbirtokpolitikai tevékenység nem máról holnapra akarja SL kérdést megoldani, hanem 25 esztendő alatt és ha időközben a hitbizományi földek egyrésze is felszabadul s e réven még bizonyos mennyiség a szabadforgalom tárgyát fogja képezni, ily körülmények között ki az a bölcs, aki előre meg tudja nekem mondani, hogy 30 év alajtt nem mindenütt ott fognak-e a földek felszabadulni, ahol az egészséges szociális földbirtokpolitikai tevékenységre szükség van? Ha ezeket a számokat szembeállítoimt, akkor azt mondonv hogy én a kormány földbirtokpolitikai tevékenységét a legmelegebben üdvözlőim, mert szociális szempontból is szükség van arra azonban kényszerintézkedésekre nincs szükség. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy mennyire így van a dolog, arra bizonyság az, hogy a szabadpareellázások a konjunkturális években nem tettek ki többet 15—20.000 holdnál, természetesen az utóbbi években ez a szám ©sokként. Felfogásom szerint egy radikális, a tulajdonjogot és a tulajdonjog szentségét érintő törvény nélkül is bő anyag van arra, hogy a kormány áldásos birtokpolitikai tevékenységet fejtsen ki. (Úgy van! a jobbközépen.)\ De itt egy másik momentum is közrejátszik és ez a momentum az, hogy nincsenek-e szükségesebb problémák, amelyeket előbb kell (megoldani, mint ezt a kérdést. (Ügy van! Ügy van! a jobbközépen. — Egy hang a jobbközépen: De mennyire!) Itt röviden, dióhéjban akarom a következő