Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

Az országgyűlés felsőházának 2í. ülése kérdéseket felmelíteni és a Felsőház bölcs belátására hízni, van-e igazság- ebben a kérdésben, amelyet ki fogok fejteni, igen vagy nemi? Nem fontosabb kérdés-e az első földreformnak likvidálása? {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Észszerü-e újabb földbirtokreformot megindítani, amikor a régi még befejezetlen és azok az óriási sebek, amelyeket a régi földreform ütött egyeseken, még meggyógyítva nincsenek! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tovább megyek. Nem szükségesebb-e az, hogy olyan intézkedésekkel jöjjön a kormány, amelyek a (miunkanélküliséget a mai viszonyok között a lehetőség szerint enyhítik, ha nem is tudják eliminálni? Hol van a nagyobb 'szociális probléma: az embereknek kenyeret adni, vagy pedig egyeseket jobjbléthez juttatni? Azt hiszem, fontosabb elsősorban kenyeret adni az embereknek, ha nincsen kenyerük, (ügy van! ügy van! a jobbldalon.) De kérdezem, nem fontosabb kérdés-e a gazda-adósságoknak és ezzel kapcsolatosan a «mezőgazdasági hiteleknek rendezése, ami lehetővé tenné, hogy intenzivebben gazdálkodjanak az egyes nagyibirtokok, s a munkanélküliséget evégből enyhitsék? Es a tagosítás kérdése? Hogy állunk a tagosítás kérdésével?| (Széchenyi Aladár gróf: Sehogyan sem!) Merem állítani, hogy nagyobb szociális tevékenységet fejtek ki akkor, ha anyagilag támogatok egy tagosítást és egy kisembernek akinek birtoka 45 parcellában van, három helyre összpontosítani a földjét, mint ha annak két hold földet adok ingyen vagy pedig ellenérték fejében, ((ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Méryen t Felsőház! Kövidesen meg akarom említeni a szakoktatás kérdését is, mert elmulaszthatatlannak tartom, egy földbirtokpolitikai teivékenységgelí kapcsolatban, hogy ne fordítsunk nagyobib gondot iá szakoktatásra. És itt a földmívelésügyi ;

minisziter ő exceileneiájának figyelmét nagyon felhívom a téli tanfolyamokra, amelyek aránylag legolcsóbb eszközei a szakoktatásnak és amelyek a földmívelő lakosság számárja a legkönnyebben'hozzáférhetők. Nem téli gazdasági iskolákat, nem akadémiákat és nem földimíves iskolákat kell felállítani, : ainielyeknek felállítása 50-100 vagy 200.000 vagy még több pengőibe kerül, hanem téli gazdasági szaktanfolyamokat. Egy téli ^gazdasá|gi tanfolyamnak fenntartása 2-3000 pengőbe kerül és sokkal inkább szolgálja a nép felvilágosítását, mint a töhbi iskola. A mélyen t. földmívelésügyi^ miniszter úr ő excelleneiája meg fogja bbcsátani, hogy bár ő excelleneiája engem a bizottságban figyelmeztetett és talán meg is rovott, amiért a deviza- és valutakérdést szóvátettem és jelezte, hogy ez; nem tartozik-e törvényjavaslat keretébe, én ezt újból szóbáhiozom. Koncedálom ugyan, hogy ez. nem tartozik a törvényjavaslat keretébe, de hangsúlyozom, hogy a terményértékesítés a legfontosabb kérdés, ez pedig a legszorosabb kapcsolatban van a mai viszonyok között a devizia- és valuta beszolgáltatás reformjával, amelyről én már három év óta hangoztatom, hogy kellőképen nincs imiegoldA

r

a- Évek óta hangoztatom, hogy a pengőstaJbilizációért folytatott küzdelemben az áldozatnak oroszlánrészét a mezőgazdák fizették meg. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Lojálisán elismerem, hogy a legutóbbi időben határozott javulást lehet konstatálni, de ez a javulás engem, mint mezőgazdát nemi elégít ki teljesen. 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. 459 Mélyen t» Felsőház! Amj az időszerűség kérdését illeti» itt két felfogás áll egymással szemben. Az egyik azt mondja; itt van a javaslat,, foglalkoznunk kell vele, tehát arról, hogy idöszerű-e vagy időszerűtlen, felesleges beszélni. Nem az a fontos szerintem, hpgy időszerű-e vagy időszerűtlen a dolog. Én máskép állítom be a kérdést. Azt mondom, szükségvolt-e ilyen javaslattal jönni, igen vagy nem, és akkor mindjárt máskép fest a kérdés. Az időszerűség tekintetében teljesen egy nézeten vagyok Teleszky János ő exeellenciájával, aki a bizottságban annak a nézetének adott kifejezést, hiogy a mezőgazdasági krízisben egy ilyen méretű földreformot^ csinálni tulajdonképpen sötét beugrás. (Huszár Tibor: Úgy van!) Mivel időszerűtlennek és szükségtelennek tartom ezt a javaslatot, önkéntelenül is felvetődik bennem a kérdés, igazságos intézkedés-e ez a törvényjavaslat és akkor megint levonva a mérleget, ez a következő: a háborúban elsősorban a nagybirtok hozta a legnagyobb áldozatot a rekvirálások és a maximálások révén, minden más foglalkozási ággal iszemíben. (Gróf Széchenyi Aladár: Ez igaz!) A földbirtokosság a földbirtökreformmal kapcsolatban is becsületesen és tisztességesen teljesítette a maga hazafiúi kötelességét, mert ezzel a forradalmat akarta liquidálni, ami sikerült is. Ezzel kapcsolatos a vagyonváltság-földek kérdése, amelyet az ezer holdon felüli birtokok adtak le, és amely vagyonváltság, állítom, tetemesen felülmúlt minden más vagyonváltságot, amelyet bármilyen foglalkozási ág adott, kivéve a háztulajdont, ahol a bérek 10 éven át maximálva voltak. : Mélyen t. Felsőház! Megint kénytelen vagyok felemlíteni a deviza- és valuta-gazdálkodást, amelynek hatását kiszámítani nem lehet, de amelyben a teher oroszlánrészét megint csak a mezőgazdasági export és ennek folytán elsősorban a nagybirtok viselte. És ha nézem azt, kik hozták ezen a téren a legnagyobb áldozatot, úgy azt kell mondanom, hogy a legnagyobb áldozatot a keresztény nagytőke hozta, mert ennek egyedüli exponense a nagybirtok és más ezen a téren áldozatot nem hozott, egyedül csak ez, A keresztény nagytőke szempontjából pedig ezt a javaslatot nem tartom szükségesnek» hanem elvetendőnek. De ettől elvonatkoztatva, igazságérzetemet is érinti a jelen javaslat 10. §-a, — lényegtelen dolog — amelynek rendelkezése a háború óta szerzett birtokokat újból más feltétel mellett akarja igénybe venni. Nem vagyok háborús birtoktulajdonos, és méltóztassanak elhinni, hogy mindig azon a nézeten voltam, hogy azoknak, akik a háború alatt vagy a konjunktúrában indokolatlanul sokat szereztek, áldozatot kell hozniök. De itt is disztingválni kell, mert az 1920 : XXXVI. t. c. alapján a földmívelésügyi miniszter minden egyes adásvételhez előzetesen hozzájárult és csak az ő beleegyezésével lehetett földbirtokot vásárolni. Bocsánatot kérek, igazságérzetemet a legközelebbről érinti az, hogy 1920-ban a kormány hozzájárult az adásvételekhez, megadta a piacetet, 1936-ban pedig ezt elveti. Nem tudom ezt elfogadni. De aggályaim vannak a javaslattal szemben annál az oknál fogva is, ímert ezt a javaslatot nemcsak földlbirtókpolitikai javaslatnak tartom, hanem politikai javaslatnak is. Teleszky ő excelleneiája azt mondotta a bizottságban — aa ő szavait citálom —, hogy iaat,, amit a kormány politikailag ebből a javaslatból kiaknáz-