Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-24
Az országgyűlés felsőházának &%. ülése is foglalkozott ezzel a (kérdéssel, a 'képviselőház foiottságában és plénumában vagy hetven felszólalás volt és végre itt a felsőházi bizottsági ülésben és most is, a plenáris ülésben vagy 20—25 felszólalás történt Ezek után tehát valami szenzációt tmondani nagyon nehéz, mert majdnem mindig bizonyos ismétlések állnak elő, esetleg eredetibb gondolatcsoportosításban. Azt hiszem tehát, mélyen t. Felsőház, tőlem: se várják azt, hogy én itt szenzációkat mondjak. (Elénk derültség.) Nem fogok szenzációt mondani, hanem mivel a javaslatot a jelenlegi formájában is aggályosnak tartom, mivei úgy látom és úgy érzem, hogy többen vagyunk olyanok, akik ezt a javaslatot aggályosnak tartjuk (Ügy van! ügy van! jobb felől.), ennek folytán kifejezésre akarom juttatni aggályaimat. Talán egyesek azt fogják mondani az én szereplésemre, hogy az hangulatrontó. Az egyhangúság megrontásának ódiumát azonban magamra vállalom. Mindenekelőtt egy .teoretikus kérdéssel akarok foglalkozni; azért nevezem teoretikus kérdésnek, mert, nézetem szerint, ennek nagyon nagy jelentősége nincs. Mivel azonban a földmívelésügyi miniszter ő excellenciája is foglalkozott ezzel a kérdéssel képviselőházi beszédében, mivel az indokolás is foglalkozik ezzel a kérdéssel és Károlyi Gyula gróf ő excellenciája szintén fogalkozott vele, ennek folytán én is szükségesnek tartom, hogy errevonatkozólag elmondjam! szerény véleményemet. Ez pedig arra a kérdésre vonatkozik, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat földibirtokpolitikai javaslat-e vagy pedig földreform. A javaslat indokolásának 33-ik oldalán errevonatkozólag a következőket olvassuk (olvassa): „Nem határidőhöz kötött újabb földreform kezdeményezését jelenti, hanem kellő pénzügyi megalapozással lehetővé kívánja tenni egy állandóan ható, következetes ibirtopolitikai tevékenység megindítását és fenntartását, amelynek egyetlen törekvése az ország népsűrűségének emelkedésével, iparának és közlekedésének fejlődésével összhangban olyan birtokmegoszlást segítsen elő, amely a vezetésre hivatott nagy- és középbirtokolk, önálló kisbirtokok százezreit hozza érdekközösségbe". Azt mondja tehát az indokolás 1 , hogy ez a javaslat nem újabb földreform. A f oldaná velésügyi miniszter úr ő excellenciája a képviselőházban mondott beszédében szintén ennek a véleményének adott kifejezést. Nem ugyan a. saját szavaival, hanem egy idézet alakjában szembeállítja a telepítést a földreformmal, s idézi egy egyetemi tanár definícióját ebben a felszólalásában. A birtokmegoszlás helyesbítésének eszköze a telepítés, amely tervszerű belenyúlás a birtokviszonyodba. A fennálló viszonyok között kívánatosnak imtutatkoziik a kisbirtokok szaporítása, elsősorban természetesen életképes kisbirtokok létesítését célozza a tervezet. A földreform ezzel szemben egy időbelileg koncentráltabb és erősebb eszközökkel dolgozó alakja a birtokpolitikának, aimiely a tulajdoni viszonyok érintése által az egész közgazdaságba bizonytalanságot visz be. Már csak ezért is időhöz kötött. Tehát azt mondja, hogy a földreform erősebb hatalmi eszközökkel küzd és bizonytalanságot visz a közgazdasági életbe. Ugyanennek a véleményének ad kifejezést Karolyi Gyula gróf ő excellenciája is beszédében, amelynek errevonatkozó része a következőkép hangzik (olvassa): »Nem tudom, hogy elméletileg és tudományosan történt-e határozott 1936. évi május hó 7-én } csütörtökön. 457 , definíció és megvan-e az elhatároló vonal a földreform és a földbirtokpolitika fogalmai között, de gyakorlati szempontból én a 'különbséget a két fogalom között a következőképpen látom és merem definiálni: a földreform imandig hatalmi eszközzel, gyors ütemben, nagymértékben keresztül vitt változás a földbirtokelosztásiban. Monthatnám^ hogy mindig forradalmi mentalitásnak az eredménye és mindig politikai célokat szolgál, s politikai jelszavak vezetik. Eredménye mindig ímegrázikódás. A földbirtokpolitika ellenben tulajdonképpen a kormányoknak az a kötelessége, hogy a változó gazdasági és szociális viszonyok természetes fejlődését szemmeltartva, azoknak megfelelően lépjen fel irányítólag és vezetőleg.« Mélyen t Felsőház! Itt van tehát három definíció és én ezzel a három definícióval szemben «más állásponton vagyok. A földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája ne vegye tőlem rossznéven, ha azt mondom, hogy az egyetemeken dívó definíciók, szerintem, bizonyos fokig bizonytalanok; mert még jogászkoromból nagyon jól emlékszem arra, hogyha egy definíciót az ember a vizsgán Mariska tanárnál elmondott szórói-szóira, imégls megbukott, ha a definició Földes definíciója volt {Derültség.) Az tehát, hogy az egyetemen ilyet tanítanak, még nem jelenti azt, hogy ez a definíció helyes. Ebben a kérdésben az én álláspontom a következő: Általában mit értünk reform alatt? Ha azt mondom »sajtóreform«, vagy »biztosítási reform«, akkor ezalatt általában azt értem, hogy az a fennálló sajtójognak, a vonatkozó összes jogszabályoknak, vagy ' a biztosítási ügyre vonatkozó összes jogszabályoknak im/egváltoztatása. Mihelyt tehát általában megváltoztatásról van szó, akkor igenis mondhatom, hogy ezt a kérdést megreformálom. Általában így fest a dolog. De ettől elvonatkoztatva, mit tart a közvélemény? A közvélemény ebben a tekintetben — azt hiszem — inkább az én álláspontomon van; azt fogja mondani, hogy ez nem földbirtokpolitikai törvény, hanem, a földbirtokpolitikai törvénynek egy bizonyos olyan neme, amelyet földrefocnminak nevezünk. Ha tehát az 1920 : XXXVI. te. földreform, akkor, szerény véleményem szerint, ez is földreform, mert ugyanazok az ismérvek, amelyek az 1920 : XXXVI. te--ben megvannak, megvannak ebiben a törvényben is. Csak egy bizonyos különbség van. Ott beszéltek megváltásáról, itt beszélnek átengedési kötelezettségről. Ott volt kényszerbérlet, itt is fenn van tartva a kényszerbérlet Az elővásárlási jogot, amelyet az 1920 : XXXVI. te. hozott be, ez a törvény még az erdőre is kiterjeszti. A imiegtagadási joggal szemben, amelyet az 1920 : XXXVI. te. behozott s amit az 1928 : XLV. törvénycikk 6. §-a bizonyos fokig korlátozott azáltal, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája a megtagadási jogot csak akkor gyakorolhatja, ha erre a célra az imént idézett törvény 6. §-a értelmében megalakított országos bizottságot meghallgatja, a novellának ezt az intézkedését ez a törvényjavaslat eltörli, a jogállapot tehát e tekintetben újból az lesz, mint az 1920 : XXXVI. te. alapj án. Az 1920: XXXVI. t c.-kel kapcsolatban volt a vagyonváltság-földeknek természetbeni lerovása. Itt is mit látunk? Azt, hogy a pénzügyminiszter a földmívelésügyi iminiszter hozzájárulásával kötelezheti a földbirtokosokat bizonyos kategórián felül — t. i. ha a birtok kataszteri tiszta jövedelme az 5000 koronát
