Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

34 Az országgyűlés felsőházának 5. ülése ért, az egységesítés gondolata többé nem került le a napirendről; a magyar rendek egyértelműen állást foglaltak mellette és gyakorlatban érvényesítését kívánták. Az 1790 : XVI. te. 5. §-ában ígéret történik abban az irányban, hogy majd alkalmas időben alkotmányos módon a nemzet és a király egyetértéséve] létrejött megegyezés alakjában fog következni egy Coordination institutionis litterariae, amely ezt az egységesítést keresztül fogja vinni. A törvényes rendelkezés azonban egyre késett és mind a mai napig nem történt meg, illetve ebben a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban lépte át a megvalósulás határát. A mai viszontagságos idők a nemzeti lélek korszerű teljességét ós egységét kívánják és énnek megfelelően egy tervszerű, jól átgondolt és egységes nemzetnevelést. A viszontagságos idők hatása alatt kiérlelődött egy nemzetnevelési elgondolás, amelynek feladata az volna, hogy a mai nemzedéket képesítse a mostoha nemzeti sors elviselésére, rásegítse a nemzeti lét megőrzésére és egyúttal felkészítse arra, hogy le tudja rakni egy jobb jövő alapjait. Ebben az új nevelési eszmény sokoldalú: egyrészt a hit és tudás, a lelki és szellemi műveltség, a technikai és a testi kultúra szintézise, másrészt pedig nemzeti összetartásra és polgári kötelességtudásra kívánja nevelni a mai fiatalságot. Az a cél lebeg előtte, hogy egy új nemzedék álljon elő, amely nagy belső értékekkel, kiváló személyes tulajdonságokkal felszerelve alkalmas legyen hűséges összefogással nagy nemzeti célokat megvalósítani. JÍs itt a hűséges összefogás hangsúlyozottan értendő Vörösmarty értelmében, aki azt mondja Liszt Ferenchez intézett költeményében: »A gyenge és erős serényen tenni, tűrni egyesüljenek és a nemzet, mint egy férfi álljon, erőkarokkal győzni a viszályon.« A hűséges nemzeti összefogás, az egységes erőkifejtés képesítse a nemzetet a mai viszontagságos idők átélésére egy jobb jövő előkészítésére. Ez a nemzetnevelési eszmény él a nemzet vezetőinek lelkében és a kultuszminiszter úr, mint a nemzeti nevelés irányítója (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) ehhez keresi az eszközöket, illetőleg teszi meg az intézkedéseket. Közoktatásügyi történetünk rétegei alól kiemeli az újra időszerűvé vált eszmét,, a nevelés egységesítésének gondolatát és ennek ősi szervét, a tankerületi királyi főigazgatóságot; visszanyúl 150 évre és új életet ad a Ratio főigazgatói intézményének. Az ország egész területe ismét nyolc tankerületre tagozódik, ezeknek az élén állnak a tankerületi királyi főigazgatók, akiknek hatásköre kiterjed minden nevelő, oktató intézményre a kisdedóvóktól kezdve egészen fel a gimnáziumig. A főigazgató tisztje, mint a javaslat mondja, az, hogy tankerületében az összes iskolákra vonatkozóan »a közoktatásügyi igazgatás vezetője, a nevelés és oktatás irányítója legyen« és abban, hogy a tankerület élén egy vezető áll, adódik a lehetősége annak, hogy a tankerület minden iskolájának az irányításában, az igazgatásában, az oktató, a nevelőmunkájábaii ugyanazok a szempontok, azonos elvek érvényesüljenek, természetesen a különböző iskolatípusok, iskolafajok és fokozatok jellegének megfelelően. Vagyis a főigazgató valahogyan a tankerületnek a lelke, aki a lélek éltető működésének megfelelően az éltető szellemet su1935. évi május hó 22-én, szerdán. gárózza a központból a kerületre, aki megadja a közoktatásügyi igazgatásnak, az oktató, a nevelő tevékenységnek a tartalmat. Amint »A közoktatásügyi igazgatás újjászervezése« című imponáló kötetben mondja a miniszter úr: »Az új tanügyi hatóság, a tankerületi királyi főigazgató egyenes utódja lesz az 1777. évi Ratio főigazgatójának.« Egyenes utóda annyiban, hogy az egységesítés gondolatával jön, hozzátehetem azonban, hogy egyenes utóda időszerű köntösben, — tudniillik a szakszerűség köntösében — amely időszerűvé teszi ezt az intézményt és egyúttal hivatva arra. hogy megoldjon egy égető kérdést, az egyszerűsítés kérdését. A második alapelve a javaslat felépítésének és egyúttal indokolása a javaslatnak a szakszerűség. Ertem ezen a tanügyi fogalmazói személyzetnek, vagyis a tankerületben az igazgatást, az irányítást ellátó személyzetnek szakszerű képesítését, hozzáértését, szakavatottságát a reábízott feladatnak elvégzésére. A tan ügyi fogalmazói személyzetnek kettős feladata van: az egyik, az igazgatás, adminisztratív jellegű tevékenység, a másik pedig, az oktatás és a nevelés irányítása, pedagógiai tevékenység. Az alapképesítés az egész vonalon egyetemi. A kettős feladatnak megfelelően azonban a fogalmazói személyzetnek lesznek tanári képesítésű tagjai és lesznek jogi képesítésű tagjai; az előbbiek középiskolává vagy középiskolával egy tekintet alá eső iskolákra képesítő ',anári oklevéllel bírók, a jogi képesítésűek pedig jogi, államtudományi vagy közgazdaságtudományi oklevéllel bírók. A szakszerűség elvének és az 1933 :XVI. t. c. szellemének megfelelően azonban a tanári képesítésű tagok számára elő van írva elméleti és gyakorlati közigazgatási szakvizsgának a letétele, viszont a jogi képesítésűek részére elő van írva bizonyos számú, a közoktatási igazgatásban eltöltött gyakorlati év. A fogalmazói személyzet mindkét csoportjának tehát meglesz az a szakszerű képesítése, amely szükséges az igazgatás és a nevelő-oktató irányítás szakszerű végzésére Ezen a szakszerű képesítésen kívül a javaslat a szakszerűség érdekében beállít a tankerületek keretébe ket intézményt, nevezetesen rendszeresíti a tanulmányi felügyeletet és egy új intézményt hoz létre a közoktatási tanácsok formájában. A tanulmányi felügyelet egyaránt vonatkozik a népiskolákra és az óvodákra, azután külön a középfokú iskolákra fel egészen a gimnáziumig. Tanulmányi felügyelők vannak a középfokú iskoláknál; iskolakörzeti felügyelők vannak a népiskoláknál; az utóbbiak rendszeresen állandó helyettesekként működnek, az előbbiek küldetése viäzont időleges, egyes esetekre szóló. Mind a két csoportnak az a különleges arra valósága van, hogy az illető iskolafajra képesített, valóban működő és legalább tízévi gyakorlattal bíró igazgatók, tanárok és tanítók látják el ezt a felügyeletet. Ennek a tényleg működő tanítószemélyzetnek bekapcsolása a felügyeletbe kétségkívül igen nagy jelentőséggel fog járni az iskolai munka szempantjából. Tudniillik az iskolával eleven kapcsolatban levő felügyelőszemélyzet reálisabban tud ítéletet alkotni a tanítás és a nevelés eredményét gátló körülményekről; igazabb ítéletet tud formálni : az oktató személyzetről, annak egyéni értékéről, munkájáról, munkájának jelentőségéről; egy tényleg működő oktató személy nem könnyen esik egy mutatósán lefolytatott órának megvesztegető hatása alá, továbbá sokkal hatékonyabban tudja akár intelmekkel, akár irányítással be-