Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

Az országgyűlés felsőházának 2U- ülése birtoké. Közismert azonban az is — és ezt a magyaróvári gazdasági akadémia a múlt év­ben megtartott tenyészállatvásárral kapcsola­tos mezőgazdasági kiállításon számszerűleg is igazolta, — hogy ha a szaktudást sikerül a kis­gazdák termelésénél érvényre juttatni, illetve a kisgazdaságok termelését megfelelően irányí­tani, úgy nagyon lényegesen lehet a kisgazda­ságok jövedelmezőségét fokozni. A törpe- és kisbirtokok jövedelmezőségét fokozni lehet továbá azáltal is, hogy a szövet­kezeti együttműködés megszervezésével biztosít­hatjuk a kisgazda-termények legkedvezőbb ér­tékesítését és gondoskodunk a közszükségleti cikkek olcsó beszerzéséről. A keszthelyi gazdasági akadémia üzemtani tanszéke a kisgazdák értékesítési problémáit vizsgálva, megállapította, hogy az 1930/31. ter­melési évben megvizsgált 140 kisbirtok 20%-kai olcsóbban adta el terményeit, mint az egységes árut nagy tömegben eladó nagybirtok és a szükséges iparcikkeket 26%-kai drágábban vá­sárolta. Vagyis a kisbirtok drágább eszközök­kel termelt és olcsóbb áron értékesített, mint a nagybirtok. Ha tehát altruisztikus alapon meg­szervezzük a kisgazdák terményeinek szövetke­zeti értékesítését és szükségleteik beszerzését, könnyen lehetne emelni a törpe- és 1 kisgazda­ságok jövedelmezőségét, ami egyenlő értékű volna olyan földreformmal, amely az összes törpe- és kisgazdaságok jobb boldogulását elő­mozdítja. Ebből az következtethető, hogy a törpe- és kisbirtok megsegítésének nem egye­düli módja az újabb földhözjuttatás, mert mező­gazdasági kultúránk fokozottabb kiépítésével, s kisgazdáink termelésének szakszerű irányítá­sával és a szövetkezeti tömörülésben rejlő erők felhasználásával ugyanazt az eredményt érhet­jük el, mint újabb földosztással, és ezáltal ja­víthatunk a törpe- és kisgazdaságok helyzetén. Mélyen t. Felsőház! TJj birtokpolitikánk megvalósításánál törpe- és kisgazdaságaink jobb boldogulását biztosító ezeknek a lehetősé­ségeknek a .kihasználására már azért is nagy gondot kell fordítanunk, imtert az erre a célra fordított 'befektetéseiknek hasznát látná min­den birtokos, tehát azok a kisgazdák is, akik nem tudnak több földet szerezni, vagy már nam! jut nekik. A törvényjavaslat hatását Ilyen módon ki lehetne terjeszteni az összes törpé­ié® kisgazdaságokra és ezáltal annak főleg szo­ciális jelentőségét lényegesen lehetne fokozni. A javaslatnak azok a paragrafusai, ame­lyek előnyöket biztosítanak a szakembereket nagyobb iszámban alkalmazó birtokosoknak, va­lamint azoknak a földigénylőknek, akik szak­tudással rendelkeznek, kétségtelenül kedvezően fogják befolyásolná a mezőgazdaságunk terme­lésének fejlődését. A tervezett telepítési tanács (megszervezése, telepfelügyelők alkalmazása, imintagazdaságok és szövetkezetek létesítése pe­dig a termelés jövedelmezőségét fogja előmoz­dítani az^ egész vonalon. Nem tehetem tehát magáimévá azok véleményét, akik lekicsinylik a javaslat jelentőségét, mert számításuk sze­rint a javaslat 25 év alatt csak néhány száza­lékkal fogja növelni a kisgazdák kezén lévő szántóföldi terület nagyságát. Véleményem sze­rint ennél az eredménynél sokkal számottevőb­hek a javaslatnak vázolt várható indirekt eredményei és azok hatása nemcsak néhány ezer kisgazdára, hanem az összes (birtokosokra, a törpe- és kisgazdákra egyaránt kiterjed. Minden talpalatnyi magyar földnek leggaz­daságosabb kihasználása érdekében, különösen megcsonkítottságunk óta, a szaktudás térhódí­FELSÖHÁZI NAPLÓ I, 1986. évi május hó 7-én, csütörtökön. 453 tásának biztosítását és ezzel kapcsolatban a törpe- és kisgazdaságok termelésének irányítá­sát olyan fontosnak tartami hogy szerény né­zetem szerint célravezető volna a javaslat vég­rehajtását azzal megkezdeni, hogy a jövedel­(miező gazdálkodáshoz elengedhetetlenül szüksé­ges a szaktudást, az üzemi kalkulációra való készséget, továbbá az együttműködésre való hajlandóságot imdntegy beleneveljük falusi né­pünkbe és addig is, amíg ez kielégítő miértek­ben megtörténhetik, kisgazdáink termelésének irányítását arra alkalimias szerv létesítésével megkezdjük. Hazánkban a szaktudás hivatásos terjesz­tői ezidőszerint kizárólag a gazdasági szakis­kolák. Gazdasági szakiskolákkal, különösen az alsó fokon nem rendelkezünk kellő számban. és tekintettel arra, hogy azok tervbevett szapo­rítását az ország pénzügyi helyzete, sajnos a kívánt mértékben nem teszi lehetővé, a gazdatanácsadás megszervezése útján kell a szaktudást a magyar falvak minden zugába a legrövidebb időn belül eljuttatni. A tanács­adásban már is résztvevő mintegy száz gazda­sági tanáron kívül a szaktudás terjesztői az okleveles gazdák, számszerint körülbelül hat­ezren és ezek közül elsősorban a nép között élő okleveles gazdatisztek, számszerint körül­belül kétezren. Igaz ugyan, hogy a gazdatisz­tek főfeladata földesuraik érdekét szolgálni, azok azonban, akik a gazdatisztek munkáját jól ismerik, meggyőződhettek arról, hogy a falu népe között élő gazdatisztek szaktudása, direkt, vagy indirekt, érvényre jut, a szom­szédos kisgazdaságokban is. Még akkor is, ha a gazdatiszt nem közlékeny, és nem ad direkt tanácsot, akkor is széles körben érvényesül az ő tudása, mert munkáját a kisgazdák megfi­gyelik és utánozzák, különösen akkor, ha an­nak nyomán megfelelő eredmény is mutat­kozik. Nemcsak a magyar mezőgazdaság fejlesz­tése és a szaktudás terjesztése körül sok érde­met szerzett gazdatiszti társadalom érdekében, hanem főleg azért, mert a kisgazdatársadalom termelésének irányításánál és azok szövetke­zeteinek megszervezésénél a jövőben a gazda­tisztekre rendkívül fontos szerep vár, a gazda­tisztek jövőjével, a javaslattal kapcsolatban foglalkozni kell. Foglalkozni kell ezzel inár csak azért is, mert ha a gazdatiszti jsors még 1 mostohábbá válik, úgy mezőgazdasági kultú­ránk nagy kárára, a jövőben még kevesebben fcgnak törekedni gazdasági szakismeretek elsajátítására, mint törekedtek a múltban, il­letőleg törekszenek a jelenben. Már pedig a mai állapotok is tarthatatla­nok egy agrárországban. Ma az a helyzet, hogy akkor, amidőn, például az 1933/34. tan­évben agrárországunkban, jogra 5479 hallgató iratkozott be, hazánk négy gazdasági főisko­lájának összesen csak 451 hallgatója volt. Vég­telenül szomorú és földbirtokpolitikánk ered­ményes végrehajtását nagymértékben veszé­lyeztető jelenség az, hogy náluunk mindenki a hivatalnoki pályára gravitál, és a legszebb, a legmagyarabb foglalkozás elsajátítására, gaz­dasági szakismeretek szerzésére olyan kevesen törekszenek, f főleg azért, mert a gazdasági szakképzettséget, még a birtokos osztály te­kintélyes része sem részesíti abban a megbe­csülésben, amelyet az méltán megérdemel. Sőt, vannak birtokosok, akik egyetlen fiúkat is hivatalnoki pályára nevelik, birtokuk keze­lését pedig szakképzettséggel nem bíró egyé­nekre bízzák, „ .. . ., •..: . 72

Next

/
Oldalképek
Tartalom