Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

454 Az országgyűlés felsőházának 24- ülé A rég időkben, midőn jobbak és főleg biztosabbak voltak az értékesítési viszonyok és 'amidőn a birtokososztály anyagi helyzete megengedte a sok veszteséggel járó kísérletezéseket és próbálkozásokat, a szaktudás hiánya nem jáirt olyan végzetes következményekkel, mint most, amidőn csak filléres nyereségről lehet szó a mezőgazdasági termelésnél és már az elkövetett kisebb hibák is romlásiba vihetik a gazdát. Nagy elismerésre és az egész ország hálájára méltóak azok a törekvések, amelyeket a földuníiyelésügyi kormány az utóbbi években a gazdasági szakoktatás fejlesztése érdekében kifejt lés amelyekről a imiult szomibaton megtartott országos gazdasági szakoktatási tanácsülésen a miniszter úr ő excellenciája ismételten tanúbizonyságot tett A legjobb iskolák is csak akkor fognak azonban rendeltetésüknek megfelelni, ihiai azokat nagy számimal felkeresik az értékesebb elemek is, mégpedig abban a tudatban, hogy az ott szerzett gazdasági szakismeretek birtokában az életben boldogulni fognak és tudásúik és munkájuk megbecsülésben fog részesülni. . Minthogy a száktudás nyújtotta helyes irányítás szerény véleményem szerint első és legfontosabb feltétele tminden birtokpolitikai reform sikeres megvalósításának, öröimimel üdvözlöm a törvényjavaslatnak mindazokat az intézkedéseit, amelyek a szaktudás jelentőségét domborítják ki, főleg pedig a 46. és 94. §-t, mely utóbbi a !birtokszerzők gazdálkodásának irányítására hivatott telepfelügyelők alkalmazásáról intézkedik. Egyúttal kérem a földimívelésügyi miniszter úr ő excelleneiáját, legyen kegyes a törvényjavaslat végrehajtásánál különös gondot fordítani arra, hogy a bőségben rendelkezésünkre álló szellemi energiánk nemzeti birtokpolitikánk végrehajtásánál érvényre juthassanak miáltal a szakszerű végrehajtás (biztosítható volna és sok állásnélküli diplomás is keresetihez jutna. Magyarországot a múltban is sokszor az mentette meg nagyobb agrárválságoktól, ihogy idejében felhasználta a nyugati kultúra vívmányait és fokozatosan áttért a honfoglalási idők legelőgazdálkodásáról a nyomásos gazdálkodásra, majd pedig a magasabb [mezőgazdasági kultúrát feltételező váltó és ipari gazdálkodásra. A mai válságos időkben is csak a mezőgazdasági kultúra fokozottabb ménvű érvényrejuttatása biztosíthatja új nemzeti birtokpolitikánk sikerét. Méltóztassék megengedni, ihogy ia szaktudás jdblb érvényesülését biztosító néhány lehetőségre hívjam fel a mélyen t. Felsőház figyelmét. Mindenekelőtt kívánatosnak tartanám, hogy a telepítési tanácsban a gazdasági főiskolák is képviseletet nyerjenek. Az a fontos szerep, amely az összes mezőgazdasági problémák megoldásánál a szaktudásra vár, ezt lai javaslatomat kellően indokolja. Nagyon kívánatos volna továbbá, hogy fiatal okleveles gazdáink és mezőgazdáink minél nagyobb számban tanulmányozhassák legalább azoknak az államoknak termelési és értékesítési viszonyait, melyeknek piacán a magyar mezőgazdasági terményeknek versenyezni ök kell. Az ösztöndíjtanács által külföldi tanulmányokra küldött főiskolások közül a múltban csak 1—2% birt gazdasági képesítéssel, sőt voltak esztendők, így például az 1926/27. és az 1928/29. tanév, midőn még az 1%-ot sem érte el ez a szám. A mezőgazdaság érdekében áll, hogy ezen az arányszámon a jövőben a gazda1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. sági szakképzettséggel birok javára változtassunk. Kívánatos volna továbbá a kisgazda számtartási központok ifejlesztése. A számtartás statisztikai munkálkodás ugyanis feltárja, mintegy diagnosztizálja a mai helyzetet és keresi a hibákra az orvoslás módját. Éppúgy, mint előzetes diagnózis nélkül nem. lehet beteget sikerrel gyógyítani, a kisgazdaosztály vagyoni helyzetének javításán is csak akkor lehet eredményesen munkálkodni, ha ezt a kutató tevékenységet kimélyítjük, kitérj észtjük. Megemlékeztem már arról a nagyon fontos szerepről, amely a gazdasági szaktudás terjesztésénél, illetve a kisgazdák termelés ének irányításánál a magyar gazdatisztekre vár. A gazdatisztektől jó munkát, földbirtokpolitikánk végrehajtásánál önzetlen, áldozatkész, közreműködést azonban csak akkor remélhetünk, ha munkájukat megbecsüljük és társadalmi helyzetüket legalább tűrhetőbbé tesszük. Rendkívül fontosnak tartom ezért, hogy a gazdatisztek közismert hármas kívánsága, elsősorban pedig a gazdatiszti nyugdíjtörvény a legrövidebb időn belül megvalósuljon. Nagyon^ fontosnak tartom továbbá a nagybirtok igénybevétele folytán állásukat elveszítő okleveles gazdatisztek számára megfelelő -munkakör ibiztosítását a kisgazdatársadalom termelésének irányításánál. Erre a javaslat 94. §-a, amely telepfelügyelők alkalmazását teszi lehetővé, megadja a kiindulási alapot. A gazdatanácsadásban, illetőleg irányításiban azonban nemcsak azokat kellene részesíteni, akik a javaslat révén földdhöz jutnak, ihanem (minden törpe- és kisgazdát, miáltal növelni lehetne az összes törpe-és kisgazdaságok jövedelmét, ki lehetne tehát terjeszteni a törvényjavaslat hatását azokra a törpe- és kisgazdákra is, akik nem juthatnak földhöz a törvényjavaslat révén. Mindazokat a szakemberéket, akik a gazda-tanácsadásban részt fognak venni, azért, ihogy új feladatkörüknek meg tudjanak felelni, gazdasági főiskolákban rendezendő továbbképző tanfolyamokon megfelelő továbbképzésben kellene részesíteni, főleg pedig meg kellene velük ismertetni az összes kisgazda és szövetkezeti problémákat s be kellene vezetni őket a szakszerű gazdatanácsadásibia Kívánatos volna továbbá — ugy, amint az a külföldön már több államban történt — egy telepítési kísérleti állomás felállítása, ahol nemcsak a tárgyalt birtokpolitikái javaslat végrehajtásánál és a kisgazdák termelésének irányításánál majd közreműködő szakemberek részesülhetnek megfelelő továbbképzésben^ hanem tanulmány tárgyává tehető a telepítéssel kapcsolatos sok, még megoldatlan probléma — elsősorban a kisgazdaságok racionális üzemszervezése és berendezése és ahol végrehajthatók a telepítéssel kapcsolatos műszaki és munkamegtakaraítást célzó üzemi kísérletek. A telepítési kísérleti állomás és az ezzel kapcsolatos továbbképző tanfolyam birtokában biztosítható megfelelő szakemberek kiképzése. Már nehezebb feladat azok szaktudását a kisgazdatársadalöm részére hozzáférhetővé tenni. Az államháztartás mai helyzetében ugyanis alig remélhető, hogy nagyobb számban lehessen a kisgazdatársadalom irányítására alkalmas szakembereket hivatalnoki minőségben akalmazni. Ezért szerény véleményem szerint elsősorban arra kell törekekedni, hogy az életben már elhelyezkedett okleveles gazdák nagy tömegeiből válogassák ki a ga^datanácsadókat. A