Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

452 Az országgyűlés felsőházának 24. ülé cselédek és földmunkások között, akiknek megélhetését eddig is a magyar föld biztosította, akkor is egy emberre csak nem egészen öt katasztrális hold szántóföld jut. Következik ebből» hogy csonka országunkban radikális földosztással csak akkor lehetne az őstermeléssel foglalkozó lakosság részére önálló megélhetési lehetőséget teremteni, ha öt katasztrális hold átlagos minőségű szántóföld elég volna egy család megélhetésének biztosítására, s ez a kisbirtok elbírná a radikális földreform révén kenyerüket vesiztett diplomás emberek és más alkalmazottak ezreinek eltartásából származó szociális terheket is. Ez esetben is csak pillanatnyilag nyerné megoldást a probléma, mert a természetes szaporodás útján előálló többletlakó s s ág részére már sem újabb föld, sem pedig a földdel kapcsolatos újobb munkaalkalom nem állana rendelkezésre, s végzetes módon nyilvánulna meg egy könnyelműen végrehajtott földreform minden súlyos következménye. Még szembeötlőbbé válik egy radikális földreform végrehajtásának lehetetlen volta, azonban akkor, ha figyelembe vesszük, szakembereinknek azt a megállapítását, hogy mezőgazdaságunk jelenlegi jövedelmezősége mellett egy család megélhetésének biztosítására, — aszerint, hogy milyenek a talaj- klimatikus és piaci viszonyok. — 10—15—20 katasztrális hold nagyságú kisbirtokra van szükség. Mindaddig, amíg értékesítési viszonyaink lényegesen nem javulnak, mellékkereset nélkül, ez a birtoknagyság is azonban csak nagyon szűkös, sok kockázattal járó megélhetést nyújt, amit igazolnak a gazdasági főiskoláinkon működő kisgazda-számtartási központok által gyűjtött adatok. Ezek az adatok azt tanúsítják, hogy régi, a gazdálkodást és a helyi viszonyokat jól ismerő kisgazdák az elmúlt ötéves váliságciklusban sok esetben még a normális munkabérigényüket sem tudták biztosítani a föld jövedelméből, aszályos években vagy* elemi csapások esetén pedig a gazdálkodás ráfizetéssel járt. Kendkívül nehéz feladat tehát a mezőgazdaság mai jövedelemezősége mellett a magyar földdel kapcsolatban életképes új exisztenciákat teremteni. Ez a körülmény már egymagában is indokolja azt az egyesek által kifogásolt óvatosságot, amely a tárgyalt javaslatot jellemzi,, s amely biztosítja azt, hogy a lehetőségek határain belül, minden felesleges kockázat nélkül új és új megélhetési lehetőségeiket teremtsünk, anélkül, hogy meglévőket indokolatlanul szétrombolnánk. Ma már nagy számban rendelkezünk olyan intenzíven kezelt nagybirtokokkal — amint azt Károlyi Gyula gróf ő exeellenciája a tegnapi ülésen szintén megállapította —, amelyek több szellemi és fizikai munkásnak nyújtanak biztos megélhetést, mint nyújtanának akkor, ha azokat egészükben a földosztás elgondolásának dobnánk oda. Amilyen helytelen volna ezeket a birtokokat '—* amint ezt a javaslat indokolása is megállapítja — fontosabb közérdek nélkül felosztani- vagy megcsonkítani, éppen olyan hiba volna birtokpolitikái célokra fel nem (használni azokat a birtokokat, melyek tulajdonosai nem igyekeznek, vagy nem tudnak a földiből annyi értéket kitermelni, amennyi saját életszükségleteik fedezésén kívül szükséges ahhoz, hogy a magyar föld, aimely (nemcsak magántulajdon, 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. hanemi egyúttal nemzeti tulajdon is, a birtokosokon kívül megfelelő számú szellemi és fizikai munkásnak is nyújtson megélhetést. A javaslat " 9. Va — nagyon helyesen — kedvező elbírálást biztosít azoknak a nagybirtokoknak, melyek 1500 katasztrális hold ,illetőleg 15.000 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem után egy okleveles gazdatisztet és 20 katasztrális hold, illetőleg 200 aranykorona kataszteri tiszta jövedelem után egy gazdasági cselédet foglalkoztatnak. A gazdálkodás belterjességét veszi figyelembe a 17. §, amely sorrendet állít fel a birtokok igénybevételére «• megállapítja, hogy »egyenlő sorban felhasználható birtokok közül a felhasználás szempontjából a jobban kezelt birtok a kevésbbé jól kezelt birtok után következik«. Minthogy nehéz megállapítani azt, hogy melyik birtok a jobban kezelt, és földbirtokpolitikánk legfőbb célja, bogy minél több megélhetést biztosítson a magyar föld, szerény nézetem szerint céilravezetőbb volna pontos katasztert készíteni arról, hogy az igénybevehető birtokok hány szellemi és fizikai munkásnak adnak megélhetést, és elsősorban azokat a birtokokat igénybevenni, amelyek egyenlő körülmények között kevesebb megélhetést nyújtanak. Célravezetőbb volna így eljárni már csak azért^ is, mert — mint Somssich gróf ő excellenciája tegnapi beszédében részletesen kifejtette — rendkívüli nehéz feladat a nagybirtok fokozottabb igénybevétele folytán állásukat, illetve helyüket elvesztő gazdasági cselédek megélhetésérről gondoskodni. Kívánatos a földigénylőket is osztályozni és földhöz csak azokat juttatni, akik a már birtokukban lévő föld helyes megművelésével beigazolták, Ihogy bivatottaik a gazdálkodásra és nem vesznek olyan újabb terhet a nyakukra, amely újabb gazdaadásiság rendezéséhez vezetne. Mussolini megbüntette azokat a gazdákat, akik a kitűzött időre, megfelelő állami támogatás mellett, nem készítettek előírásos trágyatelepet. Hogy milyen jelentőséggel bír a belterjes gazdálkodásra való ez az ösztönzés, annak jellemzésére megemlítem, hogy szakembereink megállapítása szerint hazánkban évente több mint 100 millió pengő értékű növényi tápanyag vész el trágyatelepeinken nitrogén, kálium, foszfor alakjában, nem kismértékben annak következtében, hogy kisgazdáink nem részesítik az istállótrágyát megfelelő kezelésben. Ha az újabb felszerelést csak azoknak könnyítenénk meg, akik igazolják a már birtokukban lévő föld reális és szakszerű kihasználását, úgy ez nagymértékben serkentené kisgazdáinkat belterjesebb gazdálkodásra, növelné gazdaságuk jövedelmezőségét és lehetővé tenné ia magyar föld legracionálisabb felhasználását új megélhetési lehetőségek biztosítására. Talán egyesek feleslegesnek fogják tartani a földosztást szabályozó ezt az óvatosságot, különösen a mai időkben, mikor sok az eladó föld, ha azonban meggondoljuk, hogy a tárgyalt törvényjavaslat nagyon helyesen évtizedekre fekteti le nemzeti birtokpolitikánk alapjait, a már kimutatott nagy földszűke mellett, a mi túlkicsire szabott országunkban ez az óvatosság indokoltnak látszik. Ha földbirtokpolitikánkat sikeres nemzetépítő munka szolgálatába akarjuk állítani, még egy körülményre kell figyelemmel lenni. Köztudomású, hogy a kisgazdaságok szántóföldi terméshozama 20%-kai kevesebb, mint a nagy-