Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-24

Az országgyűlés felsőházának 24- ülése döntése és más perek eldöntése között. Ezekben a perekben csak egyetlenegy bíróság fog dönteni: a királyi ítélő tábla. Rendes körülmények között háromfokú bíróság dönt kisajátítási kérdésekben is, ha valakitől — mondjuk — vasútépítés céljaira egy öt- vagy tízezer pengő értékű rétet elvesznek, ebben a kérdésben is joga van az illetőnek a Kúriához appellálni. A jelen esetben azonban, amikor százezrekről és százezrekről lesz szó, ezt a jogot nem adják meg. Nem' a királyi ítélőtábláktól félek, mert én teljes bizalomimal viseltetem bíróságaink és királyi ítélőtábláink iránt, de szerettem volna ia jogkereső közönség megnyugvása szempontjából, ha az eljárási szabályokat megalapozták volna. A painasz mean fellebbezés. Panaszt csakis a törvényben taxative előadott esetekben lehet beadnL Kilenc ilyen eset van. Édes Istenem, mit lehet tudni, hogy aa élet milyen alakulatokat fog teremteni, hogy nem fog-e egy 11— 12.-ik eset előállni, amikor fejünkhöz fogtunk ikapni és azt fogjuk mondani, hogy de kár, hogy itt panaszos eljárásnak helye nincs. A bizottság nagyon bölcsen járt el ebben a kérdésben is amikor kimondotta azt, hogy (olvassa): »A javaslat 3. és 100. §-áyal behatóan foglalkozott, amelyek bizonyos bírói eljárások rendeleti szabályozásária szóló felhatalmazást tartalmaznak, sőt a 100. § megbatározott körben a fennálló jog szabályaitól való eltérésre is módot nyújt. Az együttes 'bizottság a lelhatalaniateásokkal kapcsolatban annak .a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ezek a felhatalmazások nem szolgálhatnak alapul arra hogy ia kibocsátásra ikerülő rendeletek iái fennálló törvényekben foglalt jogszabályok szellemével és alapelveivel ellentétbe kerüljenek. Ezt az álláspontot — anint a jogrendszer harmóniájából folyó és külön kifjezésre nem szoruló megállapítást — az együttes bizottság ülésének folyamán az igazságügyminiszter is magáévá tette.« A 100. $-ba«n az volt, hogy a jelen törvény végrehajtásához szükséges telekkönyvi és más bírósági eljárási szabályokat szükség esetében a fennálló jogszabályoktól eltérően lehet rendeletileg szabályozni, de a bizottság kihagyta »a ma fennálló szabályoktól eltérően is« szavakat. Befejezem beszédemet. Csak arra akarok még röviden reámutatni, hogy milyen veszélyes az, ba a törvényhozás saját hatáskörét átruházza miniszteri rendeletre. A rendeleti szabályozás jogát, nemcsak a mai minisztériumnak, hanem a következő minisztériumoknak is adjuk, azoknak a minisztereknek, akiket abszolúte nem ismerünk és nem tudjuk, hogy milyen kormányformák mellett fogják ' az ügyeket vinni. Ezek az úgynevezett pótrendeletekre szóló felhatalmazások három kategóriába sorozhatok. Vannak olyanok, amelyek azt mondják, hogy rendeletileg kell a kérdést szabályozni, de ezt csak egyszer szabad ^tenni; vannak olyanok, amelyek azt mondják, hogy a kérdés rendeletileg szabályozandó annyiszor, amennyiszer ezt a miniszter jónak látja, és vannak felhatalmazási intézkedések, amelyek semmit sem mondanak, csak azt, hogy a kérdés rendeletileg szabályozandó, tehát nem engedik meg az ismétlést, de nem is tiltják meg. : Ez azt jelenti, hoigy annyiszor —amennyiszer lehet ismételni a rendelet módosítását. Ezért fontos az, hogy életbevágó kérdéseket ne 1936. évi május hó 7-én, csütörtökön. 451 bízzunk [rendeleti szabályozásra, banem ezeket a törvényhozás saját hatáskörébe oldja meg. Tekintettel arra, bogy ez a törvényjavaslat elhárítja azokat az akadályokat, amelyek a kisbirtokok terjeszkedésének útjában állanak, tekintettel arra, hogy elejét veszi a népesedési bajoknak, megakadályozza a falusi lakosságnak a fővárosba és nagyobb városokba való özönlé&ét, és tekintettel arra, hogy ezen törvényjavaslat folytán, nézetem szerint, a kisbirtokosok nemcsak anyagilag fognak megerősödni, de nemzeti szempontból is erősek lesznek, ennélfogva a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben elfogadom. (Elénk helyeslés-) Elnök: Szólásra következik Gróf fits Gábor ő méltósága. Gróf fits Gábor: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A most tárgyalás alatt álló és nemzeti birtokpolitikánkat talán évtizedekre megalapozó törvényjavaslattal politikai, gazdasági és pénzügyi körökben az arra hivatottak behatóan foglalkoztak. Az elhangzott bírálatoknál szerény yéleményemjszeirint kevesen mérlegelték kellő súllyal megváltozott termelési viszonyainkat, főleg pedig a terményeink értékesítésénél felmerülő nehézségeket és azok (hatását birtokpolitikánkra. Ezért anég midig sokan vannak, akik a telepítésben csak egy egyszerű földosztási feladatot vagy pénzügyi műveletet látnak s azt hiszik, hogy cfeak ©1 kell irendelni a telepítések végrehajtását és új megéLhetési lehetőségek ezreit nyújtja a magyar föld, egyidejűleg megoldáshoz juttatva számos más szociális és gazdasági problémánkat is. Amennyire kívánatos ennek a tévhitnek az eloszlatálsa, olyan fontos nemzeti érdek feltárni (mindazokat a lehetőségeket, amelyek a javaslattal kapcsolatban a magyarság jobb megélhetésének biztosítására kínálkoznak s amelyek a javaslatnak egyesek által vitatott fontosságát és időszerű voltát kidomborítják. Méltóztassanak ezért megengedni, hogy én, aki mint mérnök, mint agrárpedagógus és mint régi szövetkezeti ember a telepítési probléma műszaki, gazdasági, kulturális és szövetkezeti vonatkozásait ismerem, a javaslattal kapcsolatban rámutassak a telepítési probléma eddig imég kellően nem méltatott részletkérdéseire, főleg azért, hogy egységesebbé téve a közvéleményt, olyan erőket lehessen a ma még stík nehézségbe ütköző új nemzeti birtokpolitikánk megvalósítására koncentrálni, amelyek biztosítani tudják azt, hogy a magyar földdel kapcsolatban minél több biztos megélhetési leibetőséget tudjunk teremteni^ > Mindenekelőtt arra kívánok rámutatni, hogy a trianoni békediktátum olyan szűkre szabta országunk határait, s olyan kedvezőtlenül változtatta meg termelési és értékesítési viszonyainkat, hogy csak szűk határok között és egészen különleges erőfeszítések árán lehet a magyar földdel kapcsolatban új, önálló és biztos megélhetési lehetőségeket teremteni. Egyszerű számítás meggyőzhet bennünket arról, hogy radikális földosztást hazánkban nem lehet végrehajtani, mert még abban az esetben is, ha túllicitáljuk azokat a szélsőséges elgondolása telepítőket, akik 500 kat. holdban vélik megállapítani a birtokmaximumot, és a Magyarországon ezidőszerint rendelkezésre álló törpe-, kis- és nagybirtokosok kezén lévő 9,731.000 kat. hold szántóföld területet felosztjuk azok között a birtokosok, gazdasági