Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-5

Az országgyűlés felsőházának 5. ülése javaslatot elfogadásra ajánlom. A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmából és a minap az egyetem háromszázéves jubileumának házi ünnepén a tudományegyetem 1635. évi alapításának szimbolikus jelentőségéről beszéltem. Szólottam^ arról, hogy a Pázmány Péter egyetem alapításával fejeződött be az az egyházi kultúrpolitikusok részéről megindított iskolaalkotó és iskolafejlesztő folyamat, amely a XVI. század dereka és a XVII. század dereka között egy új kulturális fejlődés és vele egy új nemzeti fejlődés megindítója lett. A Pázmány Péter egyetem alapítása e beállításban mint a mélységből való újrafelemelkedésünknek .szimbóluma jelentkezik. De hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az egyetem a maga háromszázados ele tévftl még másnak is a szimbóluma: új erőknek, amelyek a nemzeti életben igen jelentős, sőt alapvető szerepet töltenek bé. Ha végigtekintünk az egyetem három századán, azt tapasztaljuk, hogy a korszerű fejlődésnek megfelelően az alapítás és az azt követő század alatt az egyházi kultúrpolitika működését tükrözi vissza és ezért az egyetem működésében a hit kérdése nyomul előtérbe és az egyetem mintegy hitterjesztő intézmény is jelentkezik. A második korszak, amely a feje delmi kultúrpolitika korszaka és amelyet főleg Mária Terézia s az ő fiai nevével szoktunk jelölni, az állampolgári erkölcsökre, a tudatos állampolgári nevelésre helyezi a súlyt, bizonyos utilítárius szempontok szerint és mindig gyakorlati értelemben. A harmadik század a XIX. század derekán az 1848-as törvénnyel kezdődik, amióta az egyetemet az állami és a társadalmi kultúrpolitika gondozza. Ebben az időben előtérbe lép a harmadik tényező, a tudás és ez különbözteti meg korunkat a két előző századtól. Találkozik tehát az egyetem életének három századában a hit, erkölcs és tudás, az a három nagy erőtényező, amelyen minden társadalom, minden nemzeti lét és minden állami élet alapszik. (Úgy van! Ügy van! — Taps.) Ma, az egyetem 300-ik jubileumán, nekünk, az igen t. Felsőházban, a konzervativ erők törvényhozótestületében csak az az egy óhajunk és kívánságunk lehet, hogy az egyetem a jövőben újabb századait e három nagy erkölcsi erő: a hit, az erkölcs és a tudás szolgálatában töltse és ezen az alapon érje meg a további százados fordulókat. Tisztelettel kérem a javaslat elfogadását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps.) (Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás* Kérem a jegyző urat, hogy először a törvényjavaslat címét s azután a szokásos módon szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Görgey László jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és az 1—5. §-ok sorszámát. A Felsőház a címet és az 1—5. §-okat hozzászólás nélkül elfogadta). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgy altatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott szerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) FELSŐHÁZI NAPLÓ L 1935. évi május hó 22-én, szerdán. 33 Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Meptörténik.) Kimondom a határozatot, hogy ia felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik a közoktatásügyi bizottság jelentésének tárgyalása a közoktatásügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyában. T. Felsőház! A törvényjavaslat tárgyalásának megkezdése előtt bejelentem, hogy a közoktatásügyi bizottság a törvényjavaslat előadójává Sebes Ferenc felsőházi tagot választotta. Mielőtt az előadó úrnak a szót megadnám, jelentem, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a közoktatásügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat tárgyalásának tárta mára — utalással a házszabályok 45. §-ára — miniszteri megbízottként dr. Tasnádi Nagy András államtitkárt jelentette be. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Sebes Ferenc előadó úr ő méltóságát illeti a szó Sebes Ferene előadó: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! A közoktatásügyi igazgatásról szóló törvényjavaslat a Hómanféle javaslatok sorsában, szerencsés sorsában részesült. Érdemleges ellenzék, sőt ellenzék egyáltalában^ nem alakult vele szemben, jelentősebb kifogások és változtatások sem a Képviselőházban, sem pedig a Felsőház bizottsági tárgyalásán nem merültek fel vele szemben. Ügy vélem, hogy ennek a kedvező fogadtatásnak, a szerenesés sorsnak az oka abban van, hogy a javaslat időszerű, a mai idők lelkébe! fakadt. Megszerkesztésére azok a vezéreszmék voltak befolyással, amelyek manapság nemcsak az állami életben, hanem a kisebb közösségek életében is mint irányító eszmék szerepelnek. Midőn előadói tisztemből kifolyólag a javaslatot ismertetem, úgy vélem, helyesen cselekszem, ha mondanivalómat három szempont alá foglalom. Amaz említett vezéreszmék közül hármat jelölök meg, mint amelyek a javaslat felépítésének irányító elvei voltak és egyúttal ; indokolását is megadják. Ez a három vezéreszme az egységesítés gondolata, a szakszerűség gondolata és az egyszerűsítés gondolata. Amennyiben ebben a javaslatban az egyszerűsítés elve érvényesül, azt lehet mondani, hogy ebben a javaslatban egy 150 éves törekvés^ jut el végső r céljához. A magyar közoktatásügy történetében az egységesítő törekvés első jelentkezése volt 1777-ben a Ratio Educationis, amely a közoktatásügyi igazgatásnak egy kész rendjét és egy megállapított tanulmányi tervet hozott s ezt kívánta az országban érvényre juttatni. Ebből a célból a Szent Korona területét, beleértve Horvátországot is,, kilenc tankerületre osztotta, a tankerületek élére kerültek a tankerületi királyi főigazgatók, mint a Ratio nevezi: Regii provintiales studio rum directores, akiknek feladatuk az volt, — ismét Ratiot idézem, a 11. §-t — hogy a főigazgatók a tankerületükben levő iskolákat éber figyelemmel szemmel tartsák és őrködjenek, hogy a megállapított tanulmányi rendet buzgón megtartsák és a teendőknek bevezetett rendjét hűségesen kövessék. Az egységesítésre irányuló effie törekvés azonban nem ért célt; különböző akadályok merültek fel vele szemben. Jóllehet célt nem 7