Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-23
438 Az országgyűlés felsőházának 2$. akik ezken a birtoktesteken alkalmazásban voltak, így különösen a gazdatisztekre, cselédekre és a földmunkásokra. A megváltást szenvedők szempontjából határozott enyhülést jelent az a tény, hogy a 17. §-ban igénybevétel tekintetében az imperativ sorrendiség le van szegezve és hogy azonkívül az egyesített bizottságok javaslata szerint, amelyet remélhetőleg a t. Ház plénuma is el fog fogadni, a földmivelésügyi miniszter kötelezve van három éven belül nyilatkozni, az igénybeveendő területre vonatkozólag és azt telekkönyvileg is kijelölni. Ezáltal a megmaradt birtoktesten lehetővé válik a gazdálkodás nyugodtsága és ezáltal az üzem fejlesztése is. Már most nézzük a második csoportot, tudnillik azoknak az egyéneknek a jövendő sorsát, akik a kényszerigénybevétel által az igénybeveendő birtokokon mintegy elhelyezésnélküliekké válnak. Ezek a gazdatisztek, a volt cselédek, volt aratók, szóval az összes munkások, akik ebből a birtokból éltek. Etekintetben a törvényjavaslat kétféle módon kíván gondoskodni éspedig egyrészt azáltal, hogy — amenynyiben elegendő anyagi erő áll rendelkezésre — ezeket is földhöz juttatja, mégpedig ivalószínűleg bérlet alakjában, s a nekik rendelkezésre nem álló tőkét részben pótolni fogja azáltal, hogy a telepítési alapból részükre bizonyos hitelt fog nyújtani a szükséges instrukció beszerzésére, szóval megkísérli, hogy ezeknek is a hóna alá nyúljon. őszintén megvallom, nem fűzök nagy várakozásokat ezeknek a gazdasági cselédeknek és munkásoknak vállalkozásához ebben a tekintetben, hiszen annak, hogy valahonnan gazdálkodni tudjunk, alapfeltétele az otthon. A legelső, ami szükséges, egy ház, amelyből gazdálkodni tudjanak, mert ez nekik jelenleg többnyire nincs — főleg nincs a cselédeknek —, mert azoknak eddigi lakása az uradalmi cselédházakban volt. Nagy kérdés tehát, hogy mi lesz az illetőknek a sorsa. Itt igen fontos, hogy megállapítsuk, mennyi azoknak a cselédeknek és munkásoknak száma, akik az ilyen 3000 holdon felül ágénybeveendő birtokoknál ezáltal elesnek eddigi keresetüktől és hányan vannak közöttük, akiknek egyáltalában megvan az az anyagi és erkölcsi képességük, hogy eleget tudjanak^ tennni a feltételeknek. Azután az is szükséges, hogy az illetők megfelelő fogat&s eszközzel is rendelkezzenek, különben új jobbágyság fog keletkezni, inert természetes csak megfelelő robot leszolgálása ellenében lesznek képesek földjüket megmívelni. Ezt az 1920-as reform alkalmával bőven volt [alkalmunk látni. Tudok esetet, amikor 30 napszámot követeltek az illetőktől egy katasztrális hold felszántásáért és ezt akkor szolgáltatták le velük, amikor a legjobban tudtak volna keresni, az aratáskor; ők azonban kénytelenek voltak ebben az időben leszolgálni a robotot. Ily ennek semmiképpen sem volna szabad előfordulnia, mert ezzel (aláássák azi egészséges és helyes (birtokpolitika követelményét. A másik szempont, amellyel még a cselédség sorsán kíván a törvényjavaslat könnyíteni, az, hogy bizonyos cselédlétszámot állapít meg a jövőre nézve az uradalmakban ési e követelmény betartása az egyik feltétele annak, hogy azok a kedvezmények, amelyek az illetőre nézve érvényesek, továbbra is érvényben maradjanak. Határozottan mondhatom, hogy a megállapított létszám, amely a szántóföldhöz van viszonyítva, "dése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. teljesen méltányos és helyes. Maga a gondolat azonban teljesen novum, mert eddig Magyarországon semmiféle üzemben sem történt az, hogy a munkáslétszám kötelezően megállapíttatott volna. Hiszen ez folyton változik. Az üzem belterjesssége, a szántóföldnek a legelőhöz való aránya, mind olyan tényezők, amelyek emelik vagy csökkentik a cselédlétszámot. Itt legalább is az előbbi időkben a törvénynél sokkal erősebb tényező szabta meg a cselédlétszámot: tudniillik maga az élet. Az illető birtokosoknak saját érdeke annyi embert tartani és olyanokat tartani, akik garantálni tudják az ő üzeme folytonosságának biztonságát. (Helyeslés.) A kényszerigénybevétel lehetőségéhez a kormány valószínűleg azért ragaszkodik, mert most már számol azzal a körülménnyel, hogy megfelelő pénzügyi eszközök hiányában nem lesz módjában a kínálkozó ingatlanokat szabadkézből megvásárolhatni, vagy, mert kevés lesz az olyan egyén, akinek rendelkezésére is áll a megfelelő előírt anyagi eszköz, úgyhogy itt nem tulajdonszerzés, hanem sokkal inkább kényszerbérletek megszerzése fog szükségessé válni. Helyeslem, hogy a javaslat 46. §-ában a foldhözjuttatást olyan feltételekhez köti, amelyek bizonyos mértékig biztosítékot nyújtanak arra, hogy az illetők tényleg boldogulni fognak, továbbá, hogy az 55. §. viszont kimozdít a földből olyanokat, akik a megszabott feltételeknek nem felelnek meg. A lényeg azonban abban rejlik, hogy az ezekben a szakaszokban foglalt intézkedések száz százalékig betartassanak már elejétől fogva. Itt semmiféle irányú, sem politikai, sem más nyomásnak nem szabadj érvényesülnie; itt kizárólag a gazdasági célszerűség es az egyetemlegesség szerepelhet döntő momentumként, mert ha ebben a kérdésben eleinte csak csekély mértékben is tágítanak és ezáltal az öntudat ébred fel az illetőben, hogy a feltételek be nem tartása esetén, tehát nemfizetés esetén is bent marad a birtokban, akkor összeomlik az egész birtokpolitikai elgondolás és összeomlik az egész pénzügyi elgondolás is, mert ez a két pozíció szorosan összefügg egymással. Itt kapcsolódom bele fejtegetéseimben t a megváltás kérdésébe. A megváltási ár az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint két részre osztatik, éspedig úgy, hogy az egyik rész, a vételár kétharmada készpénzben, egyharmada pedig 25 év alatt törlesztendő. Ez a tényező természetesen — amint az előbb is jeleztem —már szorosan összefügg az illető földhözjuttatott teljesítményeivel, mert hiszen, ha az illető nem törleszt, akkor természetesen az alap nincsen abban a helyzetben, hogy a kisajátított; nak vagy a kényszerigénybevettnek megfelelő ellenszolgáltatást tudjon nyújtani. Ennek a javaslatnak pénzügyi elgondolása tehát azzal áll vagy bukik, hogy a fizetésre kötelezett fizetési kötelezettségeinek megfelel-e vagy sem, mert a fizetés teljesítésén épül fel a biztonság. Megvallom őszintén, hogy a magam részéről a teljes készpénzfizetést, illetőleg kártérítést helyeseltem volna és nem az e javaslat szerint kontemplált kétharmad rész készpénzben való fizetést és egyharmad rész törlesztést. Ezt az egyharmad rész törlesztést, amely 25 évre van kontemplálva, meglehetősen bizonytalannak látom. Nincs ebben kellő biztonság. Hiszen előttünk van egy eklatánst példa és ez a Lebosz. ügye. (ügy van! Ügy van!) Amikor a Lebosz.-elgondolást itt tárgyaltuk a felsőházban, azt hiszem 1929-ben, ha mertük volna
