Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-23
Az országgyűlés felsőházának 23. ülése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. 437 gok a .talajművelés terén a tökéletességet elérték volna. Ha szerteszét nézünk az országban, főleg ősszel, a megszántatlan, földek igen nagy tömegét látjuk, pedig a mezőgazdasági termelésnek ez az ábécéje. Egy télen át szántatlanul maradt földtől jó temést nem várhatunk. Ehhez, nem szükséges külön tőke, ehhez; csak akarat, erő kell és megfelelő szakértelem ennek a kérdésnek a felfogására. Hiszen a termés fokozásának vágya természetesen mindéikiben él, mert ezáltal évi jövedelmét gyarapítja, az e cél elérésére szükséges ténykedés azonban még igen hiányzik. Ezért magam is azt vallom, hogy oktatni, irányítani kell népünket a jobb termelésre és talajmívelésre, ami azoknál is szükséges, akik ma már föld birtokában vannak, természetessen fokozotaban azoknál, akik ennek a törvényjavaslatnak alapján több földdel fognak majd rendelkezni. Minden módon emelni kell a föld jövedelmezőségét, mert ezáltal az iparcikkekben való fogyasztókép'ínségünk is emelkedik. Ezzel kapcsolatban rem ajánlhatom eléggé az igen t fölclmívelésügyi miniszter úrnak népünk gazdasági szakértelmének minden rendelkezésre álló eszközizel való fokozását. Megnyugvással vettem) tudomást! azokról a határozatokról, amelyeket a közelmúlt napokban a mezőgazdasági szakoktatási tanács hozott, amelyek nagy vonalakban ezt az általam itt érinteitt kérdést remélhetőleg célravezető és megfelelő mederbe fogják hozni. Amint már előbb említettem, a rendelkezésre álló föld korlátot szab annak, hogy hazánk népének földhöz juttatás által megélhetési lehetőséget biztosítsunk. Így tehát szemünket egy más megélhetési lehetőség teremtésére kell irányítanunk. E tekintetben e Ház bau Teleszky János ő excellenicája többízben mutatott rá arra, hogy iparunk fokozásában látja a kérdés megoldását. Ugyanezt a gondolatot vetette fel a képviselőház hitbizományi vitájában gróf Bethlen István is. Nézzük ezt a gondolatot közelebbről és vizsgáljuk meg esélyeit, lehetőségeit, mert, sajnos, a mai viszonyok között a munkaalkalmak nincsenek arányban a munkakeresők számával. Hegy ipari termelésünk sikerrel fokozható legyen, mindenekelőtt biztosítani kell a többletben termelt iparcikkek elhelyezési lehetőségét, hogy az ipari termelés tényleg jövedelmező legyen és az ipar annyival több munkást tudjon foglalkoztatni. Ha az európai gazdasági helyzetet nézzük, körülöttünk mindenfelé a bevitellel szemben való legnagyobbfokú elzárkózással és az önellátás folyton fokozódó irányzatával találkozunk. Az autarchia jelszava: »mindent eladni, de minél kevesebbet venni«. Ez teljesen egészségtelen folyamat, amely minden normális és régi helyes gazdasági alapokon nyugvó árucsereiorgalmat megbénít. Magyarország jelenleg még agrárjellegű állam, amely normális viszonyok között lényeges mezőgazdasági és állatállomány-felesleggel rendelkezik, amely természetesen csak kivitel útján értékesíthető. Hogy ezeket a feleslegeket kivitel útján értékesíteni tudjuk, ehhez természetesen szükséges ellenértékül bizonyos mennyiségű iparcikkek kedvezményes vámtételek mellett való beengedése azokból az államokból, ahol mezőgazdasági terményeinket el akarjuk helyezni, mert különben erre nem nyílna lehetőség. Ezekre a piacokra — és itt elsősorban a tőlünk nyugatra fekvő államokra gondolok — csak olyan iparcikkek tudnának a mai viszonyok között tőlünk kimenni, amelyek nem támasztanak vensenyt azoknak az iparcikkeknek, amelyeket FELSŐHÁZI NAPLÓ ^ ezek az államok nálunk akarnak elhelyezni, mert különben lehetetlenné válna mezőgazdasági kivitelünk, ha az ilyenfajta hazai iparok nagyobb vámvédelem által fokoztatnának mesterséges úton. Marad tehát elsősorban a kelet fele való kivitel. Legközelebb a Balkánállamok esnek, ezek azonban, azt hiszem, úgy pénzügyileg, mint politikailag annyira iüggő viszonyban állanak a nagy nyugati ipari államokkal, hogy ott lényeges elhelyezési lehetőség előtt nem állunk. Kérdés tehát, hogy melyek azok a piacok, amelyek számunkra, egy fokozódó ipar termeivényei számára elhelyezkedési lehetőséget nyújtanak? Csakis a tengerentúli piacok jötteinek tekintetbe. A magyar ipar kiváló képviselői bizonyára sokkal jobban tudják, mint én, aki, bevallom őszintén, ebben a kérdésban laikus vagyok, hogy vannak-e ilyen lehetőségek a (tengerentúli államokban, vagy más piacokon is, amelyek alapjai lehetnének egy ipari fokozásnak Magyarországon. Ha a magyar ipar ügyességének a piackutatás terén sikerül ilyen lehetőséget biztosítania, ezáltal természetsen nagymértékben könynyebbül meg népünk megélhetési lehetősége. Az iparcikkekben való belső fogyasztás emelése csak abban az esetben lehetséges, ha hazánkbaií egyáltalán a jólét olyan fokra emelkedik, amely egyrészt a mezőgazdaság jövedelmezőségének emelkedésében mutatkozik legjobban, de megmutatkozik másrészt abban is, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó lakosság életstandardja és ezáltal vásárlóképessége is emelkedik. Igen súlyos probléma ez, mert itten bizonyos határokat szab az iparosításnak elsősorban a nyersanyagbehozatal kérdése, másrészt pedig a mezőgazdasági kivitel lehetősége. Közgazdasági életünk legkiválóbb képviselőinek feladata — természetesen a kormánnyal karöltve — ezzel a kérdéssel foglalkozni és olyan megoldás felé vinni ezt a kérdést, amely a hivatva van népünk jobb boldogulását és megélhetését biztosítani. Az előttünk fekvő törvényjavaslata, 5, 6. és 7. §-aiban megjelölt ingatlanoknak újabb birtokpolitikai ténykedésbe való bevonását magam is teljes mértékben helyeslem és elfogadom, mert hiszen ezek az ingatlanok önként kínálkoznak erre & célra, de azért is, mert ezáltal lehetővé tétetik, hogy az illetők bizonyos súlyos anyagi gondoktól megszabaduljanak és ezáltal megmaradó gazdaságuk, — tőkében gyarapodva, — ismét felvirágozhassák. Ellenben a javaslat 8, 10. és 13-ik §-aiuak rendelkezéseivel szemben bizonyos aggályaim vannak, amelyeket nem tudok, de nem is akarok elhallgatni. Ezeknek a szakaszoknak rendelkezései már a drasztikus birtokpolitika jellegével bírnak. Szerintem ezekre az erőszakos intézkedésekre nem lett volna szükség, mert az előbb már megemlített szakaszok bő lehetőséget nyújtanak a birtokpolitika folytatására; hiszen ma az ország minden vidékén állanak rendelkezésre olyan objektumok, amelyek az előbbi szakaszokban említett kritériumoknak teljesen megfelelnek, (ügy van! jobbfelől.) Az általam észrevételezett e három szakaszra vonatkozó megjegyzéseimet két részre oszthatom. i (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Ezek egyrésze vonatkozik a megváltást szenvedőkre, másik része azokra vonatkozik, 70