Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

434 Az országgyűlés felsőházának 23. természetbeni keresményüknek nagyobb részét értékesíteni nem tudják. Értékesíthetik szemes keresményüket olyan kivételes esztendőkben, mint amilyen az idei volt, burgonyarész keresményüket is, mert a burgonyának abnormálisan magas ára volt. Két évvel ezelőtt a mi vidékünkön 1 pengő és 1 pengő 20 fillér volt a burgonya ára. Akinek megyolt az otthona, az udvara, udvarában egy kis istálló és ól és az ólban egy koca és egykét malac, az azt az egypengős burgonyát kitűnően tudta felhasználni, illetőleg értékesíteni, akinek azonban nem volt otthona, az kénytelen volt vagy egy pengőért odaadni a burgonyáját, vagy — és erre tudok eseteket — be sem hordta a földről, mert azt tartotta, hogy nem érdemes az egészet behordania, csak éppen annyit, amennyit ő és családja felhasználhatott. Mélyen t. Felsőház! Állandóan ez a helyzet az egyéb takarmánykeresményekkel, így a szalma, kukoricaszár, répa és az összes szénaféle keresményekkel. Ezeket csak az a munkás tudja értékesíteni, akinek otthona van, aki tarthat egy kis tehenet, egy vagy két sertést és aprójószágot. Akinek nincs otthona, az kénytelen ezeket a keresményeket, amelyek papíroson felértékelve igen szép összegeket tehetnek ki, potom áron elkótyavetyélni telkes gazdáknak, mert ki van azoknak szolgáltatva, mert keresményét másképpen értékesíteni nem tudja. Ha tehát azt akarjuk, hogy ezeknek a földdel nem bíró mezőgazdasági munkásoknak, akiket földhöz juttatni mindet még akkor sem tudnók, ha a legradikálisabb földreformot csinálnók is meg, megélhetést nyújtsunk, ha azt akarjuk, hogy ezek higiénikusabban lakni és táplálkozni tudjanak, szóval, hogy a lehetőség megadassák nekik arra, hogy megélhetési viszonyaik javuljanak és ezáltal annyira gyarapodhassanak, hogy idővel földet szerezhessenek és újabb önálló kisgazdákká váljanak és a vállalt fizetési kötelezettségeiknek meg is tudjanak felelni, akkor a legelső és a legsürgősebb feladatunk az kell, hogy legyen, hogy ezeket házhoz, otthonhoz juttassuk. (Elénk helyeslés.) Azért mondom, hogy házhoz és nem házhelyhez, mert a házhely nem elég, a házhelyen még nem lakhatik egy család. Ismételten hallottuk, hogy a legutóbbi földreformnak legsikerültebb része a házhelyjuttatás volt, de ez sem sikerült tökéletesen, mert ma is még ezerszámra vannak olyan házhelyek, amelyeken épület nincs, a kiosztás tehát felesleges volt. Éppen azért ez a kérdés sürgősen rendezendő, függetlenül ettől a törvényjavaslattól, hogy ezek a földmunkások minél előbb otthonhoz és egy kis kerthez jussanak. Megvallom, a sorrendben ón azt szerettem volna, hogy előbb a kis embereknek ilyen otthonok biztosítására vonatkozó törvényjavaslatot nyújtott volna be a kormány és csak azután nyújtotta volna be ezt az előttünk fekvő törvényjavaslatot. De ha már a kormány a sorrendet így állapította meg, akkor arra kell kérnem a kormányt és a jelenlévő igen t. földmívelésügyi miniszter urat, hogy minél előbb dolgoztasson ki, illetőleg minél előbb terjesszen a törvényhozás elé olyan törvényjavaslatot, amely ezt a j kérdést teljesen és megfelelően oldja meg. Azt, ahogyan ez a kérdés meg van említve, nem megoldva, hanem megemlítve, ebben a törvényjavaslatban, megfelelőnek és kielégítőnek egyáltalában nem tartom és ezért nem is tartom jónak és kívánatosnak azt a megoldást, amelyet az együttes bizottság módosítás alakiilése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. jában erre vonatkozólag tett. A 'ház-helykijelölés és a házépítés kérdése ennek a törvényjavaslatnak keretébe egyáltalában nem fér bele. Ez, teljesen más módon oldandó meg. Ez a törvényjavaslat kategóriákat stipulai, sorrendet állapít meg az igénybe veendő és igénybe vehető földekre nézve. Ez pedig a házhelykérdéstől teljesen független. A házhelykérdésnél ezek az ebben a törvényjavaslatban lefektetett kategóriák és sorrendek nem lehetnek figyelembevehetők. A házhelynél kérdés, hogy hol szükséges ez és ahol van megfelelő terület, de nem az, hogy az a terület háromezer holdon felüli vagy aluli, pénzintézet kezén van-e, 1914 előtt, vagy után került-e a mai birtokos tulajdonába. Ott az kell, hogy mérvadó legyen, hogy a tényleges szükségletnek megfelelően a házhelykijelölésre minden szempontból alkalmas legyen, eltekintve attól, hogy azokba a kategóriákba esik, amelyek ebben a törvényjavaslatban lefektetve vannak és közérdekből kisajátítandó s természetesen teljes mértékben kártalanítandó. A mezőgazdasági munkásság, a niunkaalkalmak és a munkanélküliség kérdése kell, hogy a földmívelésügyi kormány részéről a földbirtokpolitika keresztülvitelénél, végrehajtásánál állandóan figyelemmel kísértessék. Itt mellesleg meg kell emlékeznem arról, ami nem tartozik egyáltalában ennek a törvényjavaslatnak a keretébe és nem is tartozik szorosan véve és közvetlenül a földmívelésügyi miniszter úr hatáskörébe és ez az iparosítás kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Mindnyájan tudjuk, hogy mindazok az országok, amelyek nagyobb mérvben iparosodtak, a földmíveléstől több-kevesebb számú munkáskezet elvontak és azoknak munkaalkalmat, kenyeret juttattak. Magyarországon az iparosodást nagymértékben és gyorsan fejleszteni, azt hiszem, nem igen lehet. De ahogyan örvendetesen kell megállapítanom, hogy iparunk az utóbbi években lényegesen és egészségesen fejlődött (Ügy van! Ügy van!), éppen úgy meg kell állapítanom, hogy egyáltalában nincs kizárva, hogy ez a fejlődési folyamat 'bizonyos mértékben még csak fokozódni fog és fokozható is lesz. Az iparosodás fokozódása természetesen a mezőgazdasági munkásság szempontjából is figyelembe veendő faktor lesz és dttt kapcsolódik bele ez a kérdés a földmívelésügyi miniszter úr gondjaira bízott tárca keretébe, mert az agrármunkanélküliség csökkentése vagy megszüntetése ezáltal könnyebben elérhető és éppen ezért a kormány törekvése, remélem, az lesz, hogy amilyen mérvben az iparosodást fokozni és fejleszteni, célszerűnek, helyesnek látja^ és tudja, azt lehetőleg decentralizációval mozdítsa elő és figyelni bévé ve az Alföldnek azokat a vidékeit, ahol ma tényleg mezőgazdasági munkanélküliség van, tehát az ipar fejlesztésénél ezekre a vidékekre kell a súlyt helyezni. (Helyeslés.) Ismételten hallottuk a^^f^ifogást és azt az aggályt, hogy ez a törvén^ a vaslap a kormány omnipotenciáját növeli, hogy túlságos befolyást 'biztosít a kormánynak az egyesek gazdasági életkörülményeire és hogy kívánatosabbnak tartanák, hogy e törvényjavaslat végrehajtása egy független bíróságra legyen ruházva. Az első kifogás és aggály tulajdonképpen politikai természetű, a politikai bizalom és bizalmatlanság kérdése. Minthogy pedig én feltettem magamban, hogy ezt a kérdést a politikától teljesen elvonatkoztatva^ akarom kezelni, ennek az aggálynak és kifogásnak po-