Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés felsőházának £3. ülése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. 435 • litikai részére egyáltalában nem akarok reflektálni és kitérni. Egyet azonban ki kell, hogy jelentsek :Jin azt tartom, hogy a törvényhozás ingereneiája, a törvényhozás beleszólása, hozzászólása és ellenőrzése esak olyan esetekben áll fenn, ahol az intézkedéseket a törvényhozásnak a parlamentárisán felelős kormány hajtja végre. Ebben a törvényjavaslatban is le van fektetve a kormánynak az a kötelezettsége, hogy idevonatkozó terveit előzetesen a költségvetéskor ismertesse meg a törvényhozással, utólagosan pedig bejelenteni és beszámolni tartozik a törvényhozásnak a zárszámadás alkalmával. A törvényhozásnak tehát úgy előzetesen, mint utólagosan is hozzászólása lehet, (bírálat alá veheti a kormány által tett intézkedéseket, sőt bírálat alá veheti és hozzászólhat a tervezett intézkedésekhez. Azok, akik a kormány felelősségét, egyszóval a miniszteri felelősséget lekicsinylik, tulajdonképpen a parlamentáris, alkotmányos elv sarkalatos tételét kicsinylik le. Nem tudom, milyen módon tudnánk nagyobb garanciát találni arra, hogy a törvényhozás a szükséges ellenőrzést gyakorolhassa, mintahogyan az fennáll a felelős kormánnyal szemben. A bírósággal szemben eza felelősségrevonás, de még csak a hozzászólás és elbírálás lehetősége sem állana fenn, a törvényhozás tehát, amennyiben rá akarná ruházni ennek a törvényjavaslatnak végrehajtását egy bíróságra, önmagát kapcsolná ki a jövőben a hozzászólás lehetőségéből. {Ügy van!) En el tudom képzelni azt, hogy egy földbirtokreformot végre tud hajtani egy híróság, de hogy egy folyamatos, állandó fejlődést szem előtt tartó és változásoknak kitett földbirtokpolitikát vezetni és irányítani tudjon egy bíróság és nem felelős kormány és annak erre hívatott tagjai, a felelős földmívelésügyi miniszter úr, ezt a felfogást nem tudom magamévá tenni, sőt megérteni sem tudom. Ennek a törvényjavaslatnak legfőbb eh> nyét és jó old'aiát éppen abban látom, hogy nem földreform, nem olyan javaslat, amely abszolút merev paragrafusokba van foglalva, hanem olyan javasiatt, amelynek igen, sok rugalmassága van. Ez a törvényjavaslat módot és lehetőséget ad ia Ikormánynak arra, hogy fai közérdekből tényleg szükséges intézkedéseknek, igényikielégítéseknek eleget tudjon tenni, de egyúttal módot és lehetőséget ad arra is, hogy a közérdek szempontjából mindig szem előtt tartandó általános

1 gazdasági érdekeket, sziociálos szempontból szem előtt tartandó munfealalkalmi és (munkanélküliségi

1 kérdéseket is minden egyes intézkedésénél kellőképpen figyelembe vehesse és mérlegelhesse. Ezért iaz a nézetem', hogy minden józan és lelkiismeretes kormány ezt a javaslatot csak úgy fogja végrehajtani, — mart másképpen nem is haj thatj&J végre, — hogy ebiből nem baj, hanem remélhetőleg megelégedés és javulás fog származni. Ezek elmondása után engedelmet kérek, t. Felsőház, hogy ilyen sokáig vettem iigjénybe és éltem vissza türelmükkel (Halljuk! Halljuk!) és kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságibiain elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Somsisich László! • , , rm Gróf Somssich László: Nagyméltóságú Elnök TTr! Igen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha az előttünk fekvő törvényjavaslatnak, amelyet köznyelven telepítési törvény javaslatnak neveznek, a címét nézzük, a törvényjavaslatot figyelemmel elolvassuk és tekintetbe vesszük a telepítési lehetőségeket, teljesen tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy sokkal helyesebb lett volna a javaslat címét megfordítani, sokkal helyesebb lett volna címként azt venni, hogy »Törvényjavaslat a birtokpolitikái intézkedésekről és a telepítésről.« Hiszen a törvényjavaslat 1. §-a második bekezdésének utolsó sorában van az a kitétel, hogy (olvassa): » M • . végül — amennyiben a fennálló birtokmegoszlási és népsűrűségi viszonyok szükségessé íteszlik^— telepítéssel kell szolgálni.« Ezt az állításomat azzal indokolom meg, hogy magával a telepítés kérdésével a javaslatnak igen csekély része foglalkozik, valószínűleg azért, mert a telepítés lehetőségeit nem igen tartják nagyra, azonkívül azért is, mert a telepítés gondolata nem igen felel meg a magyar nép mentalitásának, a népnek régi, még olyan szerény otthonától való elszakadása és égy más országrészbe ismeretlen gazdasági körülmények közé való letelepülése nem felel meg az, ő lelkületének; de talán azért is mert a telepítés maga a birtokpolitikának egyik legköltségesebb módja és a legutóbbi évtizedekben a telepítés rendszerével igen kevés r

eredményt értek el és ott, ahol ilyen telepítések történtek, ezekből többnyire igen rossz tanulságok voltak levonhatók. (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Nem tudom magamévá tenni a javaslat indokolását, mely azt mondja, hogy »minden olyan tervszerűen folytatott állami tevékenységet, amely a birtokmegoszlási viszonyok befolyásolásával a kisbirtokok számának szaporítására irányul, a telepítés fogalmi körébe kell vonni.« A fönnebb körvonalazott ténykedés, szerintem, birtokpolitika és nem telepítés. Ugyanezt tette az 1920. évi törvény is és mégsem nevezték el telepítési törvénynek. Szerintem a telepítés fogalmát abban kell keresnünk, ha sűrűbben lakott vidékekről ritkábban lakott földterületekre telepítünk át embereket, vagy ha az illetők a lakóhelyükül szolgáló község területét elhagyják és egy másik község területén telepszenek le, mert a helyben földhöz juttatottak nem települnek, egyszerűen azért, mert már letelepedtek ott, ahol laknak. Ha már most az ország két részét, a I)unántúlt és a Tiszántúlt nézem,, azt találom, hogy a Dunántúlon a lakosság eloszlása a községekben, de a Dunántúl egész területén is sokkal arányosabb és sokkal egyformább, mint az Alföldön. Ha a Tiszántúl területéből kivonjuk az alföldi 10.000—100.0000 lakosú nagyközségeket, hisz ezek már városok — és ha a Dunántúl területéből kivonjuk, — amint az előbb Károlyi gróf őexcellenciája is említette — az erdőket és egyéb más területeket, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a Dunántúl feltétlenül sokkal sűrűbben lakott vidék, ahová más vidékről újabb telepeseket bajosan lehet majd hozni, anélkül, hogy a már ott lakók ezáltal károsodást ne szenvednének. Nem mondom és nem is akarom azt állítani, hogy bizonyos lehetőségek nem lesznek a településre, de ezek nem lesznek olyan lényegesek, hogy ezek folytán ennek a törvényjavaslatnak a »telepítési törvényjavaslat« címet lehetne adni. Előrebocsátom, igen tisztelt Ház, hogy magam is minden tekintetben osztozom abban a véleményben és az én nézetem is az, hogy Ma-