Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés felsőházának 23. ülése 19S6. évi május hó 6-án, szerdán. 433 arra, hogy a termelési visszaesés ne legyen olyan mérvű, hogy ez a közösség szempontjából r általános hátránnyal és általános megélhetési nehézségekkel járjon. A kormánynak többféle momentumra kell figyelemmel lennie. Hogy csak egy példát említsek, az alsóbbrendű gazdasági 'szakoktatásnak minél szélesebb mérvben való kiépítése igen fontos. A kormány ezt természetesen nemcsak felvette programmjába, de állandóan fejleszti is és előrelátható, hogy a gazdasági szaktudás nagymérvű elterjedése fokozatosan csökkenteni, kisebbíteni fogja azt a nagy diszparítást, amely ma még fennáll a jólkezelt nagybirtok és az átlagos kisibirtok termelési hozama között. Hogy mai gazdasági viszonyaink mellett nagyban, országos vonatkozásban a jelenleg fennálló és belátható időn h elül alig változható gazdasági irányzat, vagyis a szem- és gabonatermelés terén a nagyüzemek mindig fölényben lesznek a kisüzemekkel szemben: ez olyan megcáfolhatatlan gazdasági tény, hogy erről beszélnünk is felesleges. Itt látoimi az áldozat szükségességét, amelyet hoznunk kell azért, hogy több kisgazdaság alakuljon, de ha ez a visszaesés nem lesz. nagymérvű, akkor ezt az áldozatot meg kell hoznunk. Sokszor olvastam és hallottam arról, amire •ma Apponyi Károly gróf t. tagtársam is kitért, hogy^ milyen jelentősége van a gazdaságoknál más intenzívebb gazdasági művelési ágakra való áttérésnek. Kétségtelen, hogy a kertgazdaság sokkal kisebb területen tud eltartani egy családot, mint a szemtermelő mezőgazdaság. Kétségtelen az is, hogy a kertgazdaság eminenter 'kisgazdaságoknak való, de ezeknek fokozása és előmozdítása igen sok előfeltételtől függ. Eltekintve attól, hogy hazánk klimatikus- és talajviszonyai az ország jórészét nem teszik erre alkalmassá, tagadhatatlan, hogy még igen sok terület van az országban, amelynek talajviszonyai a kertgazdaságot igenis megengedhetővé tennék. De nem elég termelni, értékesíteni is kell. (Ügy van! Ügy van!) Magyarországon az intenzív gazdálkodás' éppen a kisgazdák körében nem újság. Ott vannak a makói hagymások, nem méltóztattak olvasni a hagymakrachról? A hagymaterületet megsokszorozzák pár nullával és azután a hagymát nem tudják értékesíteni; hát mit csináljanak akkor? Az igen t. földmívelésügyi miniszter úr hivatalbeli elődje egy-két évvel ezelőtt szükségesnek látta, hogy megszorító intézkedéseket tegyen a paprikatermelés tekintetében, mert olymérvű túltermelései állottunk volna szemben, hogy az összes paprikatermelők csak veszteséggel tudtak volna termelni, tehát mind tönkrementek volna, Nagykőrös és Kecskemét nagyon szép eredményeket tud elérni a zöldségtermelés terén, de nem egy nyáron olvastam a nagykőrösi uborkakrachról. Ha ezeket a területeket megsokszoroznék anélkül, hogy a felvevőpiac belföldön és a külföldi exportpiac biztosítva volna, a^íor ezzel kész tönkremenetelre csábítanójr és biztatnók azt a kisembert. (Báró Szterényi József: Tiszta dolog!) Itt igenis vannak még lehetőségek, fejlődési képesség van, de csak oly mérvben, ahogyan párhuzamban a kormány biztosítani tud megfelelő külföldi piacokat, mert a belföldi piac felvevőképességét lényegesen fokozni, azt hiszem, nem lehet. Külföldön vannak lehetősé; gek, de hogy a mai szerencsétlen nemzetközi gazdasági viszonyok között milyen nehézségekkel jár nemcsak egy újabb piac megszerzése, de a meglevők megtartása és biztosítása is, azt az, aki ezekkel a kérdésekkel foglalkozni kénytelen, tudja és azt hiszem, igen t. tagtársaim között is igen sokan nagyon jól tudják. Hogy itt a kormány megteszi a lehetőt, arról nemcsak meg vagyok győződve, de tudok is. Ha már erről van szó, nagy örömmel kell konstatálnom azt, hogy stokholmi külképviseletünket ismét helyreállítja a kbrmány, mert én a skandináv államokban látom jóformán egyedüli nagyobbszabású lehetőségét annak, hogy nálunk egy nagyobbmérvű kertgazdaság rentábilisan folytatható legyen, biztosított külföldi exportpiaccal. Itt tehát a termelés terén gyorsabb tempóban előhaladni, mint az értékesítés terén való előhaladás lehetséges, nem szabad, sőt veszélyes. Ez vonatkozik a kisbirtok gazdasági szempontból való elbírálására. A másik kérdés a kisbirtoknak szociális szempontból való elbírálása. Itt ismét visszatérhetek arra, hogy amennyiben a kisbirtokok kertgazdaság alakjában lesznek szaporíthatok, ott a munkáskérdés is megoldást fog nyerni, mert azok a kisbirtokok bizonyára adnak anynyi, ha nem több munkaalkalmat, 'mint egy szemtermelő nagyüzem. De itt, mint az előbb kifejtettem, a haladás csak lépésről-lépésre történhetik. Más téren a munkaalkalom csökkenése föltétlenül be fog következni bizonyos mértékben, a mezőgazdasági kisbirtokok szaporodása folytán és itt van egy pontja a törvényjavaslatnak, amely bizonyos mértékig tényleg aggályt kelt bennem. A törvényjavaslatnak azt a fogyatkozását, hogy nem intézkedik a földdel nem bíró, úgynevezett nincstelen munkások kérdésében, igen sokan kifogásolják ŰÖ nehezményezik. Már a télen, amikor a földmívelésügyi miniszter úr az érdekképviseleteknek, az érdekszervezeteknek megküldötte tervezetét és az Omge.-ben ez a tervezet beható és részletes tárgyaláson ment keresztül, az Omge. a miniszter úrnak átadott beadványában nagyon nyomatékosan és kifejezetten rámutatott arra, hogy a legelső, legfontosabb és legszükségesebb, agrárszociális szempontból elengedhetetlen momentumra hívja fel a figyelmét, mert a tervezetben éppen erről a rétegről, amelynek léte és sorsa talán az egész agrárlakosságban a legbizonytalanabb és amelynek körében mindenesetre a legtöbb elégedetlenség is található, gondoskodás nem történt. Mik azok & kívánalmak, amelyeket kielégíteni szükséges, hogy a földdel nem bíró mezőgazdasági munkáslakosság megfelelő munkához, kenyérhez és megélhetéshez juthasson? Először is elengedhetetlen a munkaalkalom, ennek lehető szaporítása és elkerülése minden olyan intézkedésnek, vagy olyan események bekövetkezésének, i amelyek a munkanélküliséget fokozi tudnák. Itt ia munkaalkalom biztosításában — hiába — a nagybirtok az, amely a legbiztosabb alapot nyújtja a földdel nem bírók részére. A második, kötelesség az, hogy a munkaalkalom által megszerzett keresményt az illető teljes egészében érvényesíteni is tudja. Azok a mezőgazdasági munkások, akik otthonnal, házzal, udvarral, óllal, kerttel bírnak, keresményüket teljes mértékben fel tudják használni és értékesíteni tudják. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a mezőgazdasági munüások legnagyobb része részes-munkás, részes keresménye nagyobbára természetbeni. Már most azok a munkások, akiknek házuk, otthonuk, önálló udvaruk nincs, akik egy falusi parasztháznak egy-egy kamraszerű szobájában bérben húzódnak meg, jószágot nem tarthatnak,