Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

426 Az országgyűlés felsőházának 23. ülése 1936. evi május ho 6-án, szevdán. hatóság egyesekkel szemben esetleg nem mél­tányosan, illetőleg nem jogosan jár el, ezt az eljárást jogorvoslat helyesbítse. Általában véve mindazok az intézkedések, amelyek erre vonatkoznak, biztosítják azt az intenciót, hogy a kisbirtokos esetleges kimozdítása után újból ugyanannak a kategóriának kezébe kerüljön a birtok, amelyben előbb volt; a visszavásárlás pedig biztosítja azt, hogy amennyiben örök­hagyó nélkül hal el a birtokos, illetőleg nem biztosítható, hogy a 32 éven belül elhalt bir­tokszerző birtoka egy kézben maradjon, az ál­lam megfelelő intézkedésekkel, amelyek a köl­csönnyújtást is a lehetőségek sorába utalják a visszavásárlásra, biztosítja, hogy a vissza­vásárolt birtok ugyanolyan kategóriájú birto­kos kezére juthasson, mint amilyen kategóriá­jú birtokos kezén eredetileg a törvény végre­hajtása előtt volt. Mindezen törvényes intézkedések végre­hajtására, lehetővé tételére a törvényjavaslat telepítési alapot konstruál. A telepítési alap áll kétmillióból, amelyet 10 évre a költségvetés terhére vesznek igénybe, azután további két és félmillióból, amelyet a tíz év utáni tíz évre vesznek igénybe, az adó- és illetékföldekből befolyó 15 millióból, a Nemzeti Banktól erre a célra igénybevett 15 milliónyi hitelkeretből, azután pedig az elővásárlási alap rendelkezé­sére álló anyagi eszközökből, amelyeknek ösz­szege hárommillióra tehető. Ez tehát mintegy 78 millió pengő érték. Lehet kritizálni ezt a 78 millió pengő értéket abból a szempontból, hogy sok vagy kevés, ez mindenesetre attól függ, hogy milyen helyzetben van az állam­kincstár. A mai helyzetben ezt felemelni bud­getáris okoknál fogva valószínűleg nem lehet, de nyitva van a kérdés abból a szempontból, hogy a jövőben, amennyiben a költségvetések­ben erre nagyobb összeg lesz rendelkezésre bocsátható, ez az összeg tényleg rendelkezésre is álljon. De ha az ember azt is tekintetbe^ ve­szi, hogy a 30% ! előre való fizetésre fordított összeg, ismét gyorsan visszakerül ennek az összegnek forgásával és ha egyúttal veszi en­nek az összegnek a kamatokkal való felszapo­rodását, akkor látja, hogy ez az összeg nem mondható a mai viszonyok mellett túlalacsony­nak. A telepítési törvényjavaslat folytán egy olyan fontos gesztió kerül a földmívelésügyi miniszter kezébe, amely gesztióról a törvény­javaslat szerint számot adni tartozik. Számot tartozik adni a költségvetés során arról, hogy milyen átengedésre kötelezéseket tett és meg kell mondania, hogy milyen intézkedéseket kí­ván tenni a jövőben a birtokpolitikai törvény­nyel kapcsolatban. De ugyancsak számot adni tartozik a telepítési alap állapotáról, bevéte­leiről és kiadásairól a mindenkori zárszáma­dásoknál. Ezekkel a zárszámadásokkal kapcso­latban azután a törvényhozásnak módja van arra, hogy mindazoknál a részletkérdéseknél, amelyeknél a törvény intencióját végrehajtva kívánja látni, ellenőrzést gyakoroljon. Itt rá­mutatok arra, hogy e számadási kötelezettség­ben a leghangsúlyozottabban bennefoglaltatik az, hogy milyen címen, hány birtokszerzővel szemben élt a kormány a kimozdítás lehetősé­gével, milyen visszavásárlások történtek és hogy milyen címen történtek ezek, valamint ­az, hogy kivel szemben és hány esetben. Amint már bevezető szavaimban mondot­tam, az 1920-as törvényhozás intézkedéseinek egyik legsikerültebb alkotása a házhelyek Jut­tatására vonatkozó rendelkezés volt. Éppen ezért a törvényjavaslat abból a célból, hogy ez az áldásos intézkedés e törvényjavaslat, a tele­pítési törvényjavaslat keretén bleül is kellő­képpen kibővüljön, elrendeli, hogy ennek a te­lepítési alapnak egynegyed része a lehetőség szerint házhelyekhez való juttatásra és házak építésére használtassák fel. Hogy ez helyes in­tézkedés, azt már az 1920. évi események után bekövetkezett helyzetből láthattuk, kétségtelen azonban, hogy ezt az intézkedést csak a lehe­tőség határáig lehetett leszögezni, mert egé­szen más anyagi és kalkulációs bázist ad az, ha én házépítésre adok megfelelő anyagi eszj közöket, vagy pedig felszerelésre. Tudnivaló ugyanis, hogy házépítésre aránylag sokkal több pénz kell, másfelől pedig a házhely ter­mészetszerűleg nem lévén produktív, ennél a kérdésnél a törvényjavaslat süpulációja lehe­tőség szerint teljesen megfelel annak, amit ennek a kérdésnek higgadt, tárgyilagos meg­bírálására szükségesnek tartok. A törvényjavaslat elsősorban a közérdeket tartja szem előtt, amikor laz átengedésre köte­lezést kívánja stipulálni. A földmívelésügyi kormány a közérdeket követte akkor, amikor a törvényjavaslat megszerkesztése előtt az ér­dekképviseleteket véleményük felől megkér­dezte — megállapíthatom, hogy az érdekkép­viseletek igen sok módosítását teljes mértékben magáévá is tette — s a közérdek szolgálatában állott iés ia közérdeket vélte szolgálni a föld­mívelésügyi kormány .akkor is, amikor még a törvényjavaslaton végrehajtotta azokat a mó­dosításokat, amelyeket a felsőház bizottságában voltunk szerencsések elfogadni. Hogy ezt' a törvényt a következő 25 évben miképpen fog­ják a közérdek szerint végrehajtani, erre nézve csak azt mondhatom, hogy a törvényjavaslatban garanciák vannak arra, hogy a ctnindenfcori parlament megfelelően fogja tudni ezt ellenőrizni, és remélhető, hogy a mindenkori földmívelésügyi miniszter a köz­érdek tudatában ennek a törvénynek végrehaj­tásától távol fogja tartani azokat az elemeket és azokat az intenciókat, amelyek! ehhez a fen­költ közügyhöz — fenköltnek 'mondhatom,, mert a magyar földnek és a magyar nemzetnek leg­nagyobb kincséről van itt szó — esetleg párt­politikai szempontból is hozzá akarnának nyúlni. Ismerve a törvényjavaslat intencióit és ismerve annak a kisbirtokos-osztálynak, amely-_ lyel már több mint egy évtized óta van sze-' rencsém együtt működni,, hazafias! és tárgyila­gosi, minden egyéni túlzástól mentes felfogá­sát, ennek az önálló életképes kisbirtokos-osz­tálynak megerősítését, kifejlesztését én a ma­gam részéről szerencsésnek tartom,, ezt 'üdvöz­löm, és ezért a törvényjavaslatot általános­ságban a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dásra ajánlom. (Helyeslés l és taps.) Elnök: Szólásra következik gróf Apponyi Károly ő méltósága! Gróf Apponyi Károly: Nagyméltóságú El­nök Ür! Mélyen tisztelt Felsőház! Abból a föl­tevésből indulok ki, hogy a telepítési törvény­javaslat körül kijegecesedett egyéni elgondo­lásomat,, és felfogásomat, meggyőződésemet, gyarlóságom tudatában mindaddig kikapcsol­tam, míg a törvényjavaslatot előkészítő-bizott­ságban a mellette és ellene felszólalt szónoko­kat meghallgattam. A nálam összehasonlítha­tatlanul nagyobb kapacitású férfiak, nemzet­gazdák, praktikus gazdák, pénzügyi tehetségek,

Next

/
Oldalképek
Tartalom