Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés felsőházának 23. • államférfiak, ÓSÍ jogászok meghallgatása után azt a meggyőződést szereztem, hogy az; én véleményem e törvényjavaslatról helyes, és hogy ennek a törvényjavaslatnak igen [kevés szószólója akadt., Nem mérvadó az, hogy e törvényjavaslatot végeredményben hányan fogják megszavazni és hányan nem- Hogy a nemmel szavazók száma kisebbségben fog maradni, az az elhangzott beszédek tendenciájának ellenére engem nem fog meglepetésszerűen érni, mert hiszen a törvényjavaslat végleges elfogadását vagy el nem fogadását legtöbbször más körülmények diktálják. így* például azt a véleményt hallottam, hogy többet ér a törvényjavaslat némi módosításával egy • csekélyebb eredményt elérni, és azzal megelégedni, mint az egész törvényjavaslat létjogosultságát, vagy felépítését megtagadni, kisebbségben maradni, és még a csekély eredményt is nélkülözni. Sajnos, olyan véleményt is hallottam, hogy a Felsőháznak inkább az a szerep jusson, hogy a kormánynak tanácsadója legyen, mintsem az, hogy törvényjavaslatokat buktasson meg. Ezt a rezlgnációt, amely a Felsőház egyenjogúsítási kérdésének függőben lévőségéből származik, nem osztom. Simplex, de egyenes gondolkodásmódomnak az'felel meg, hogy egy törvnyjavaslatot, amelyet jónak tartok, elfogadok, egy olyat pedig, amely akár egészében, akár részleteinek túlnyomó részletében nekem jónak nem tűnik fel, nem fogadok el. Feltételes garanciákkal nem elégszem meg és kompromisszumokra hajlandó nem vagyok. Általában a bizottságban felszólalt mindegyik szónok, akinek velem szemben fennálló szellemi és gyakorlati fölényét teljes mértékben elismerem, azt fejtette ki, hogy — szelíden kifejezve — a törvényjavaslatért lelkesedni nem tud. Minden szónok, kivétel nélkül az aggályok tömkelegét hozta fel. Bevallom, hogy^ Wekerle Sándor ő exeelleneiájának a bizottságban elhangzott beszéde nagy benyomást tett rám, mert az ország gazdasági és szociális jelenének és jövőjének eleven és megkapó ecsetelésével azt a hatást gyakorolta rám, mintha vészharangot kondított volna meg. A hizottság tagjai kivétel nélkül — akárcsak mint saját magam — osztatlan figyelemmel és megértéssel hallgatták báró Kornfeld Móric felsőházi tag úrnak igen tartalmas, nagy tudással, rengeteg tapasztalattal, filozófiai és gyakorlati érvekkel alátámasztott beszédét, amely szinte megerősítette azt a meggyőződésemet, hogy a törvényjavaslat jelenlegi alakjában célkitűzéseit elérni nem fogja. Távol áll tőlem, hogy '

f <e törvényjavaslat közérdekű célkitűzéseinek létjogosultságát vagy helyes voltát pillanatnyilag is tagadjam, de nélkülözöm benne az éppen ezeknek a nagy célkitűzéseknek megfelelő eszközöket. A nincstelenség és a munkanélküliség megszüntetésének eszközeit nem lelem benne, vagyis a földbirtok igazságosabb elosztására irányuló törekvést e törvényjavaslat útján megvalósíthatónak nem hiszem. A jelszavas pártpolitikát szolgáló követeléseket ki kell kapcsolnunk, ha azok még olyan tetszésre találnak is. Minden igényt kielégíteni nem lehet, de veszedelmesnek tartom Ígéretek útján étvágyat gerjeszteni, mert ennél megállás nincsen, és a felizgatott tömegnek mindegy, hogy az ő földjét egy többezer (holdas földbirtokból vagy a szomszéd 10 holdas birtokából hasítják-e ki. Utalok itt Kolosváry nagyprépost tag úrnak a bizottságban ellése 1936. évi május hó 6-ám, szerdán. 427 hangzott beszédére, amely reám nagy benyomást tett. Félek, hogy ha valamely kormányintézkedés belenyúlik az évtizedek óta egymáshoz kapcsolódó termelő erők szövedékébe, ez könynyen zavart idézhet elő a termelés rendjében. Elsősorban is végtelen óvatosságra van szükség a törvény céljára felhasználható ingatlanok kiválasztásánál. Telepítő célra szükséges birtok van elég, de mérlegelnünk kell, hogy a rendelkezésre álló birtokok közül melyeket szabad igénybevenni anélkül, hogy a termelés rendjét megzavarnék. Féltem a fogyasztás érdekeit és féltem agrárkivitelünket, amelyet megbolygatunk abban az esetben, lia telepítő célokra meg nem felelő birtokokat veszünk igénybe. Olyan birtokot igénybevenni nem szabad, amely kivitelre alkalmas' minőségű és mennyiségű termékeket termel. Az igénybevehető és kijelölt birtokok között vannak a vagyonváltságképpen még le nem adott birtokok, amelyek — Csikvándy képviselő úr szavait használva — évtizedek óta lógnak. Továbbá elég nagy mértékben vannak védett birtokok is. Az ezen birtokokon folyó termelési irányzat a múltban természetszerűleg olyan volt, hogy igénybevételük terméspolitikai szempontból nem aggályos. Igénybevehetőnek tekintem a bankbirtoKokat, mert a bankok hivatása a hitelnyújtás és nem földmívelési értékek termelése. A bankok mérlege nem fogja kárát vallani, ha gazdasági hivatalaikat bezárják. Szerény nézetemmel csatlakozom Csikvándy képviselő úr nézetéhez, hogy terméspolitikai érdekből még azoknak a birtokkategóriáknak az igénybevétele is megengedett, sót szükséges, amelyek a nagybirtok termelési. nimbuszának árnyékában meghúzódnak anélkül, hogy szociális és nemzetgazdasági elhivatottságuknak eleget tennének. Ellenben mérhetetlen károkat okozna olyan birtokok igénybevétele, amelyek intenziven és észszerűen termelnek s melyek munkásaik szociális érdekeit szem előtt tartják, amelyek tehát úgy a munkások foglalkoztatása, mint munkásaik szociális jólétéről való gondoskodás által kifogástalanok. Ezeknél a birtokoknál nem teszek különbséget abból a szempontból, hogy ezeket a tulajdonos kezeli-e, vagy egy észszerűen dolgozó bérlő. Nem teszek különbséget a között sem, hogy a birtok százados birtok-e, vagy csak 1914 óta van a birtokos kezén, feltéve, hogy mindketten a terméspolitikai érdekeknek megfelelő gazdálkodást folytatnak. De a között sem teszek különbséget, hogy egy ilyen értékes gazdálkodást folytató birtok 3000 holdnál nagyobb-e vagy nem. Bízom, hogy szükségtelenné vált arra a nyugtalanságra utalnom, mely az igénybevehető birtokok hoszszá igénybevételi időtartamára vonatkozóan minden észszerű gazdálkodást lehetetlenné tesz, valamint szükségtelenné vált azokra az igazságtalanságokra rámutatnom, amelyek a nem százszázalékos kártalanítás elvéből erednek, mert a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája ezen fejezetek módosítását kilátásba helyezte. Osztom az általános meggyőződést, hogy & telepítés céljaira rendelkezésre álló és a jövőben rendelkezésre leendő összegek a törvényjavaslat célkitűzései mögött messze elmaradnak. Ezek a telepítés céljainak szemszögéből nem tesznek ki többet, mint egy cseppet a tengerben. Ha tehát a telepítési célokra ezek az összegek nem teljesen megfelelők, nagyon meg-