Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

424 Az országgyűlés felsőházának 23, az 5000 pengőn felül levő adó- és illetékhátralékokat már földben törlesztik, tehát alacsonyabb birtokkategóriája birtokokhoz tartoznak, mint azok, amelyek a törvényjavaslatban tulajdonképpen átengedésre kötelezhetők volnának: az a 15 millió olyan nagy mértékben lesz kimerítve, hogy igen hamar, valószínűleg az első néhány év alatt fel lesz használva. Nagyon helyes a törvényjavaslatnak az a megállapítása, 'hogy az adók és illetékek fejében leadandó fold után a hitelintézetek kezén levő s árverés útján szerzett földeket veszi igénybe, továbbá igénybeveszi az Országos Telepítési Alap nem számottevő, de mégis az állam kezén levő birtokát. Helyes az a megállapítása, hogy azok a földbirtokok, amelyek védetté vannak nyilvánítva és 1000 kat. holdon felül vannak, szintén a védettség folytán s azon intézkedések folytán, amelyek a védettségnek részben likvidálása, részben fenntartása érdekében szükségesek, vétessenek átengedésre kötelezetteknek. Utolsó (helyen szerepelnek azok a birtokok, amelyek kategória szerint nagyobb területtel rendelkeznek, amelyek tehát olyan birtokkategóriát képviselnek, ahol egykézen nagyobb birtok van. Itt a magántulajdonnak, illetőleg a magántulajdon felett való rendelkezésnek bizonyos korlátozását a törvényjavaslat a közérdek szempontjából szükségesnek tartja. Ehelyen kell megemlítenem azt, ami a törvényjavaslatnak főerőssége, íhogy itt nem arról van szó, vájjon 30.000, 60.000 vagy 120.000 koronás kataszteri tisztajövedelmű-e az a birtok, amelyből ki kell sajátítani, ez csak lehetőséget nyújt; az effektív átengedésre való kötelezés ott kezdődik, ahol a helyi viszonyok, a népesedési és a birtokmegoszlási viszonyok, olyanok,, hogy az átengedésre kötelezést közérdekből szükségessé teszik., Tehát nem kategorizál ebből a szempontból, birtokmaximumot nem statuál, hanem tisztán közérdekből azon a helyen,, ahol szükséges, átengedésre kötelez. Természetes, hogy minden ilyen birtokpolitikai intézkedés^ nyugtalanságot kelt az érdékeltek körében és nem kétséges, hogy minél hosszabb ideig áll fenn ez a nyugtalanság, annál nagyobb a visszahatása a gazdasági életre és a termelésre általában. Ennek 'megakadályozására, illetőleg elhárítás ára a törvényjavaslat azt az intézkedést tartalmazza, hogy három éven helül a földmívelésügyi minisztert kötelezi, hogy azoknak a birtokoknak, amelyek átengedésre kötelezhetők lesznek, jelölje ki nemcsak átngedendő földmennyiségét, hanem jelölje meg egyúttal azt is, hogy a birtok melyik résééből mennyit és hogyan kíván telepítés céljára felhasználni. A másik intézkedés, amely szintén a bizonytalanságnak elhárítására irányul, a tanúsítványok kiállítása. Tanúsítványt mindenki kérhet arról,, hogy a birtokát a fennálló törvények értelmében átengedésre nem fogják kötelezni, vagy pedig, ha köteleznék,, akkor kérhet halasztást arra nézve, hogy . milyen időponton belül kötelezik átengedésre. A földmívelésügyi miniszternek diszkrecionális joga ilyen esetekben 12 éven túl nem terjedő időre halasztást adni. De nemcsak ezek az intézkedések biztosítják, hogy itt termelési bizonytalanság ne^ keletkezzék, hanem főleg azok az intézkedések, amelyek a telkesített birtokrészeknefe iaz átengedésre kötelezettségből való kivételét mondják ki, azok az intézkedések, amelyek szociális természetű dologra vonatkoznak, arra, hogy I ülése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. az a birtok, amely olyan mértékben tart el cselédeket, állandó gazdasági munkásokat, hogy minden ^20 holdra esik állandó gazdasági cseléd, továbbá, aki gazdatisztet 1500 aranykoronának megfelelő kataszteri tiszta jövedelem mellett tart,, előnyben, részesül. Mindezek azt a biztonságot nyújtják, hogy az» aki tényleg szociálisan gondolkodó nagybirtokos, akinél a munkakeresők tényleg megkapják a maguk keresetét és aki a termelés szempontjából kvalitatív munkát teljesít, előnyben lesz azokkal szemben, akik ezeket a feltételeket nem teljesítik. r Az a birtokos, aki sajátmaga kezeli a birtokát, előnyben lesz azzal szemben, aki bérbe adja. A törvényjavaslat kétféle megoldást kontemplál abból a szempontból, vájjon az illető birtokszerző megfelelő anyagi viszonyok között van-e, olyanképpen, hogy az ingatlant tulajdonába veheti át, vagy pedig nincs abban az anyagi erőben, tehát haszonbérletbe véteti át a birtokot. Mind a két esetben a szerződő az ingatlan átruházásánál az állam, a haszonbérletté alakításnál pedig a birtokos és a haszonbérlő között a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetsége., Tehát az a helyes intézkedés történik, hogy a birtokos semmi körülmények között nem kerül összeköttetésbe a birtokszerzővel, illetőleg a haszonbérlővel. Ez az intézkedés kihatásaiban nagyjelentőségű, mert a legtöbb súrlódásnak ez a közvetlen összeköttetés szolgálhatna alapjául. Gondoskodik a törvény arról, hogy amennyiben ezek a haszonbérlők megfelelő anyagi erővel rendelkeznek és tíz év múltán a vételár letétbehelyezésével egyúttal a birtokot megszerezni óhajtják, ezt meg is szerezhessék, úgy, hogy ez az intézkedés tulajdonképpen automatice módot nyújt arra, hogy az ingatlanokat megszerezzék. Természetes, hogy sokan vannak amellett, hogy az ingatlanokat csak tulajdonba vehessék át az illető birtokszerzők, mások a haszonbérleti szisztémát favorizálják. Ez a két álláspont meglehetősen sokáig küzdött egymással és tulajdonképpen e két álláspont kiegyenlítésére került be a törvényjavaslatba az az intézkedés, hogy az átengedésre kötelezhető földmennyiségnek csak felét óhajtja a törvényjavaslat földhaszonbérletbe bocsátani. Ez az intézkedés némileg megnyugtatólag hatott azokra, akik itt a törvény intenciójának a kijátszásától féltek, hogy tudniillik a túlságosan sok haszonbérletbe való juttatással esetleg azok kezébe kerül a föld, akik a föld jó megmunkálását, a föld jókarbantartását és annak termelési értékét, illetőleg hozamát csak csökkenthetik. A legfontosabb kérdés természetszerűleg annak a megállapítása, hogy milyen értékben vétessék át a birtok, illetőleg a haszonbérlet. A törvényjavaslat ebben a tekintetben, hogy úgy mondjam, a teljes becsértéket stipulálja, amely becsérték megállapításának megindulását a kormány, illetőleg a földmívelésügyi miniszter állapítja meg, megállapodás hiányában pedig a földmívelésügyi miniszter határozata ellen panasznak van helye azon illetékes királyi ítélőtáblához, amelyről az előbb már szóltam. Ezzel az intézkedéssel tulajdonképpen a becsérték kérdésének hiánytalan megoldása teljesen és megnyugtatólag -biztosítva van. Ami már most a haszonbérleti kérdést illeti, itt ennek a kérdésnek már egy komplikáltabb esetével állunk szemben, mert a földek-