Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-23

Az országgyűlés felsőházának Î3. gában véve már rendet lehetne teremteni, hanem azért, mert a szubjektív birtokpolitika nem látszott olyan birtokpolitikai célkitűzésnek, amely célkitűzésnek jellemeznie kell a birtokpolitikát, amely tehát önálló, életképes kisbirtokosság megteremtését, folyamatos birtokpolitikát jelent, tehát nem olyan birtokreformot, amely ideig-óráig, rövid időre szól, hanem, mint ahogyan ez a múlt század kilencvenes éveinek elgondolása volt, folyamatos intézkedésre van szükség, amelynek kihasználása módot és lehetőséget nyújt a kormánynak arra, hogy élve ezzel, egyúttal megteremthesse az egészséges birtokeloiszlást. Ebből a szempontból tehát az a kérdés, hogy ez a javaslat, ami jelen gazdasági helyzetünkben időszerű-e vagy nem, irreleváns, semleges, mégpedig azért, mert itt egy folyamatos lehetőségről van szó, amelynek fékje, illetőleg serkentője attól függ, hogy dekonjunktúrában vagy konjunktúrában hajtatik-e végre. Természetes, hogy az 1920-as törvénynél, — mint mondottam — inkább szubjektív megbírálásról, illetőleg szubjektív elhatározásokról volt szó, tehát könnyebben lehetett a kérdést az Országos Földbirtokrendező Bíróság révén bírósági szervre hízni és ott az igényjogosultságok megállapításánál és az anyagi kérdések eldöntésénél a közigazgatási és a bírói funkciót tulajdonképpen egybekapcsolni. Azok, akik az Ofb.-nél működtek, — jó magam is — tudják nagyon jól, hogy sokszor milyen nehezére vált a bíróságnak olyan kérdésekben határozni, amikor 'tulajdonképpen a végrehajtó hatalomnak, a közigazgatásnak hatáskörébe kellett beleavatkozni. Ez a szempont nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után a törvény végrehajtását a földmívelésügyi miniszterre hízzuk, mint ahogyan ez egyébként más országokban is történik. Természetesen azért is a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe kell utalni a végrehajtást, mert egy 25 éven át tartó folyamatos birtokpolitikai tevékenységnél olyan részletkérdések merülnek fel, amelyek nagyon szoros öszszefüggésben állanak a birtokreformmal, illetőleg a birtokpolitikái tevékenységgel. Itt van a gazdasági szakoktatás, itt van a hitbizományi reformnak errevonatkozó megfelelő része, itt van továbbá az a szempont, amely szintén nem hanyagolható el, hogy tisztán földhözjuttatással nem lehet még megoldani a munkáskérdést. Az a szempont tehát, hogy milyen mértékben kell egyes vidékeken birtokpolitikai tevékenységet kifejteni, kapcsolatban áll annak a vidéknek esetleg „iparral való ellátásával, illetőleg az ipari decentralizálás megfelelő bevezetésével. Ez az egész gondolatkör azt involválja, hogy igenis, a földmívelésügyi miniszter az, aki ennek a törvénynek végrehajtására alkalmas. Az előttünk fekvő törvényjavaslat a jogorvoslat tterén kíván olyan biztosítékokat nyújtani, hogy a legfőbb hatóság, a földmívelésügyi miniszter minden egyes intézkedésével szemben a panasznak helyt ad. A jogorvoslat kérdésénél legyen szabad rövid ideig időznöm, hogy megvilágítsam ennek a kérdésnek a fennálló törvényeinkre való visszahatását. Az 1869 : IV. te. kétségkívül megállapítja a közigazgatási és a bírói hatáskör kettéválasztását. Ha ennek a törvénynek a nyomán megyünk el, akkor megállapíthatjuk azt, hogy a stipulációja ennek a panaszjognak bizonyos pontig e törvény intézkedéseit ése 1936. évi május hó 6-án, szerdán. 423 érinti, illetőleg ezzel nincsen teljesen összhangban. Látjuk a törvényjavaslat szerkesztőjénél, hogy ezzel a gondolattal foglalkozott, amikor részben az Ofb.-re gondolt. De az Ofb. további fenntartása az 1928 : XLI. tc.-be ütközik, amely ennek a bíróságnak megszüntetéséről intézkedik. Továbbá bizonyos ellentét konstruálható meg az 1881: XLI. tc.-kel, a kisajátítási törvénnyel, amely a közigazgatási intézkedést tisztán a közigazgatási hatóságra, a vagyonjogi, a magánjogi bíráskodást pedig a bíróságra bízza. Bár mindez a kérdés elbírálásánál figyelembe veendő, mégis döntő az, hogy van-e mód arra, hogy a jogkereső közönség részére egy olyan jogorvoslat biztosíttassék, amely gyakorlatilag közelebb fekszik annál a jogorvoslatnál, amelyet ezek a magas bíróságok egyébként kitűnően és kiválóan el tudnának látni. A törvényjavaslat ebben a vonatkozásban azt a megoldást találja, hogy a szakszerűségre, a gyors elintézésre és a helyi viszonyoknak meg-felelő ismeretére leginkább predesztinálva vannak a királyi táblák. Ezeknek száma öt, tehát mindenesetre öt országrészben fognak a jogorvoslatról dönteni és az öt országrész szerint különböző viszonyoknak megfelelően fognak igyekezni a jogorvoslatok módját és mikéntjét megtalálni., Itt azonban — tekintettel arra, hogy öt bíróság működéséről van szó — kétségtelenül arra kell gondolni, — amint a törvényjavaslat ezt a megfelelő helyen megemlíti — hogy az igazságügyminiszter megfelelő jogegységről gondoskodjék. Ennek a jagegységnek helyreállítására, illetőleg szabályozására a jogegységi tanács intézménye látszik a leginkább megfelelőnek, amely a szükséghez képest ebből az öt királyi ítélőtáblából alakíttatnék és szükség szerint egybehívatnék. A törvényjavaslat általános felépítése azonban azon nyugszik, hogy a magántulajdon elve fenntartassák és csak akkor töressék át bizonyos vonatkozásban, amikor a közérdek ezt feltétlenül megkívánja. Éppen ezért a birtokátengedésre való kötelezésnél az első helyen azok a birtokok szerepelnek, amelyek úgyis az államhatalom kezén vannak, tehát itt nem esik sérelem a magántulajdonon. Ezek pedig a vagy on válts ági földek, és a vagyonváltságból visszakerülő földek és ezt azért említem meg különösképen, mert a gazdaközönségnek, illetőleg az érdekeltségnek igen nagy kívánságát teljesíti az az intézkedés, hogy az adó- és illetékhátralékok fejében leadható bizonyos földmennyiség. Ez 15 millió pengő értékben van megállapítva. Ezen^ a helyen kívánom megemlíteni azt, amit később a kisajátításnál, a kártalanításnál kellene megemlí; tenem, hogy ezáltal tulajdonképpen a mai jogállapottal szemben előnyben részesülnek a gazdák, mert a mai jogállapot szerint az illetékhátralékokat 30 napon belül a pénzügyminiszternek jogában áll behajtani, itt pedig egyévi határidő áll rendelkezésre, hogy az illetéktartozások rendeztessenek,, amennyiben pedig nem rendeztetnek ez idő alatt, csak akkor válnak esedékessé azon birtokkategóriákra, amelyek 5000 korona kat. tisztajövedelemnél nagyobb birtokkal rendelkeznek és akkor tétetik kötelezővé a birtok egy bizonyos részének átengedése. De tekintettel arra, hogy ez a birtokkategória, az adó- és illetéktartozások fejében leadandó föld csak 15 millióra van korlátozva és annál a lehetőségnél fogva, hogy azok, akik adó- és illetékhátralékban vannak,