Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

330 Az országgyűlés felsőházának 19. ülése masszához csatoltatik. A törvényjavaslat azonban tovább megy és rendeli: nem szükséges a vételárat a masszához csatolni akkor, ha a hitbizományi bíróság hozzájárulásával a vételár a régi hitbizományi terhek csökkentésére fordíttatik, sőt egy lépéssel még tovább megy és kimondja: ha a vételár a masszába már be is fizettetett, ilyen esetben a bíróság rendeletére vissza kell azt adni. Én ebben igazságtalanságot látok. Én úgy fogom fel a dolgot, hogy abban a pillanatban, amikor ez a törvényjavaslat törvénnyé válik, virtuális jogot szereznek a családtagok arra a földterületre vonatkozólag, amely a megosztás folytán őket megilleti. A törvényjavaslat indokolása azt mondja: nem történik itt baj, hiszen csak kevesebbet kapnak, mint amennyit reméltek. Itt nem reményről van már szó, hanem a törvény megalkotása folytán szerzett jogokról van szó. Az a körülmény pedig, hogy vájjon birtokban van-e már az illető vagy nem, nem lehet sohasem jogfosztó jellegű. De nem fogadhatom el a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését sem, amely azt mondja, hogyha haszonbérleti szerződés köttetett a bíróság jóváhagyása nélkül, akkor ez a haszon- ' .bérleti szerződés nem terhelheti az új tulajdonosokat. Ez rendben van, azok felmondhatják a bérletet; a ibérlőnek ennek következtében kárai vannak, ezért a ' kárért a törvényjavaslat szerint a hitbizományi .birtokos sem felel, annál az indokolásnál fogva, hogy ő nem vétkes azért, hogy a törvényhozás ilyen törvényt hoz. Hát ez igaz, de vétkes éppúgy, mint a hérlő, abból a szempontból, hogy nem jelentette^,be a hitbizományi bíróságnál a 'bérleti szerződést és ezért az én jogérzetem szerint ezt a kárt a hitbizományi birtokos és a bérlő között kölcsönösen meg kellene osztani. Bá kell térnem egy másik kérdésre., Helyesnek tartom a törvényjavaslat körültekintő és részletes intézkedését abban a tekintetben, hogy mikor lehet megvonni a hitbizományi 'birtokostól a birtoklást. Ez most sokkal körülményesebben van szabályozva, mint ahogy a régi jogban volt. Itt azonban rá kell mutatnom arra, amire Somssich őnagyméltósága tegnap már rámutatott, hogy jogérzetemmel össze nem egyeztethető, hogy az utódnak, a várományosnak joga legyen indítványozni és a bíróságnak joga legyen a hitbizományi^ birtokost birtoklási jogától megfosztani azért, mert gondnokság alá »helyeztetett, akár elmebetegség, akár elmegy enges ég, akár pedig pazarlás folytán. A gondnokság alá helyezés nem büntetés, a gondnokság alá helyezés az. állam preventív intézkedése az illető érdekében. A magyar jog szerint van jogképesség es van cselekvőképesség. Jogképes mindenki, aki él, tekintet nélkül arra, hogy gondnokság alatt van-e vagy nincs; csak a cselekvőképesség van a gondnokság következtében bizonyos korlátok közé szorítva. De felvetem azt ia kérdést, hogy ha az igazságügyi kormányzat a gondnokság alatt lévőket ki akarja rekeszteni, miért kerülte el figyelmét az 1877:XX. te. 28. §-ának d) és e) pontjaiban felsorolt gondnoksági eset? Gondnokság alá helyeznek embereket akkor is, ha egy évnél hosszabb ideig ismeretlen helyen távol vannak s ha börtönbüntetésre,, vagy bizonyos ideig tartó fogházbüntetésre ítélik el őket. Én nem azt akarom, hogy ez^ a, rendelkezés' ezekre is kitérj es ztessék; az én óhajom az lenne, hogy ez elejtessék. 1936. évi március hó 27-én, pénieMn. Helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy az utódlásra vonatkozólag úgy intézkedik, hogy ezentúl csak primogenitura, lesz; vagyis szakít a majorátussal és a szeniorátussal. Epp így helyes a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hogy ha a magyar állampolgárságtól függ az, hogy valaki hitbizományi 'birtokos lehet-e vagy sem, de az illető a trianoni békeszerződés következtében veszítette el állampolgárságát, akkor ez nem' számít. f Ez nemcsak méltányos, hanem .szükséges intézkedés is, annyival is inkább, .mert ez a trianoni (békeszerződés 249. §-ával is megindokolható. A kormány ennek a törvényjavaslatnak előterjesztésével mutatja azt, hogy komolyan fogja, fel a hitbizományi gazdálkodást, inert elrendeli a felügyeletet, mégpedig két szempontból. Az egyik szempont az, hogy konzerváltassék a vagyon, a másik szempont pedig az, hogy ellenőrizhető legyen: hogyan sáfárkodnak, hogyan gazdálkodnak az illető vagyonon. Itt tehát közgazdasági és nagy társadalmi érdekek forognak kockán. A gondnok kirendelésével kapcsolatban vagyok bátor azt a kérelmet intézni az igen tisztelt igazságügyminiszter úr ői ezicellenciájához: legyen szíves és tegye lehetővé azt, hogy a gondnokságból az ügyvédi kar ne rekesztessék ki. Jogrendszerünkben eddig minden gondnokság elsősorban az ügyvédi kart illeti és ez. igen természetes is, hiszen itt jogi kérdésekről van szó és csak kivételesen lehet más természetű gondnokságról beszélni. A hitbizomány megszüntetésénél előnyös a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, hog^ közmegegyezéssel, az Összes érdekeltek megegyezésével meg lehet szüntetni a hitbizomány t az államfő beleegyezésével. Az államfő bele- v egyezése lesz itt a garancia arra, hogy nem fog hozzájárulni a megszüntetéshez, ha látja, hogy politikai és közgazdasági érdekek szükiségessé teszik a hitbizománynak, mint ilyennek továbbra való fenntartását. Az új hitbizomanyok létesítése nézetem szerint indokolt. Szakítani kell tehát az 5200— 1919. M. E. sz. rendelettel, amely azt rendeli, hogy ezentúl nem létesíthetők hitbizomanyok; szakítani kell az úgynevezett közép-hitbizományi birtokok erejéig. A közép-hitbizományi birtok 300 hold, mint minimális határ és 10.000 koronás kataszteri tiszta jövedelem, mint maximális határ között fog mozogni. Ha az alapításnál valami magánjogi hiba történt, akkor hiába lép életbe a hitbizomány, meg lehet támadni a bíróság előtt a hitbizomány létesítését és ez nagyon rendben levő dolog. Én arra hívom fel a figyelmet, hogy a 74. § nagyon rövidre, hat hónapra szabja a határidőt, márpedig hat hónap alatt a szükséges bizonyítékokat, stb. előteremteni alig lehet. Még egy-két szót akarok mondani a hitbizományi kisbirtokokról. Belátom azt, hogy a parasztbirtokok atomizálódása nagy veszedelem gazdasági szempontból, hogy ez hova fog vezetni, az beláthatatlan, a mai jogrendszer mel- , lett azonban ez így van. 1848 előtt az 1836. és | 1840. évi törvények gátat vetettek az ilyen atomizálásnak, de akkor jobbágyi viszonyról volt szó. A jobbágyi viszony megszűntével nálunk az 1871:'LIV. te. megszüntette mindezeket a korlátozó intézkedéseket. Felhívom tehát a mélyen t. kormány figyelmét arra, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzék, mert lehetet-