Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

Àz országgyűlés felsőházának 19, ülése várományosra, vagyis azokra, akik a hitbizományi kereten belül, mint faktorok szerepelnek, és vizsgálni kell jogi szempontból, hogy ezeknek mi a íszerepkörük? Eleinte^ azt tartották, hogy a hitbizományi birtok, tehát az összes vagyon a család vagyonát képezi, hogy ez nem egyéb, mint egy condominium plurium in solidum és hogy a hitbizományi birtokos az, aki elsősorban van felruházva a tulajdonjogosítványok gyakorlásával. Később szakítottak ezzel a felfogással és azt mondották, hogy a fideicomissium vagyona önálló jogi személyiség, az nem a családé, hanem a jogi személyé, az odatartozó vagyont pedig felosztottak két részre, az egyik rész a fővagyon, ez az, ami a jogi személyé, jobban mondva a családé, a másik pedig az úgynevezett dominium utile, vagyis a, haszonélvezet és az a hitbizományi birtokosé. Most már általábanvéve szakítottak azzal a felfogással, hogy a hitbizomány jogi személy. Most abból indulnak ki, hogy itt mindenki, aki jogot élvez, az alapító magánintéizkedése folytán élvezi a jogot, élvezi suo nomine és nem, mint a családnak a kiküldötte; de az kétségtelen, hogy a hitbizományi vagyonra, vonatkozólag többeknek van jogosítványuk: itt van a hitbizományi birtokos és itt vannak a várományosok, vagyis az utódok. Ha egy vagyontömbre vonatkozóan több embernek van jogosítványa, akkor azt kell vizsgálni, hogy ímelyik jogosítványban van a legtöbb olyan elem, amely hasonlít a tulajdonjoghoz, vagyis mely jogosítvány tekintendő a tulajdonjog közvetlen kifolyásának. Megállapítható, hogy ez a hitbizományi birtokosnál van meg: a tulajdonjog kulcsa a teljes jogi uralom magva. Ha a hitbizomány felszabadul a kötöttség alól, mert aines várományos, ak* kor a, hitbizományi 'birtok átadatik a köztörvénynek, amint mondják, vagyis megszűnik a ' hitbizományi, kötöttség és a rendes törvényi uralom lép életbe. Erre utal az 59. § is. Ha ezeket a szempontokat figyelemre méltatom, akkor bízvást mondhatom, hogy logikus lett volna és nem lehetett volna megütközni azon, ha a törvényjavaslat úgy döntött volna, hogy a felszabadult vagyon a hitbizományi birtokosnak képezi tulajdonát, mert a kötöttséget a törvényjavaslat megszünteti, a kötöttség megszűnte folytán nincs utódlás, tehát bekövetkezik az, ami az 59. $-ban is van. A törvényjavaslat nem így döntött, a törvény a 12. §-ban és a következő szakaszokban kétötöd, kétötöd és egyötöd arány szerint, másképpen osztja fel a vagyont a családtagok közt és az az én nézetem szerint nagyon helyesen, igazságosan és méltányosan. Vannak a törvényjavaslatnak egyes intézkedései, amelyek az igazságszolgáltatással szoros kapcsolatban állanak, amelyeket nem tudok magamévá tenni. így például, ha a felszabadult vagyon a család megfelelő tagjainak jut, ott jogközösség keletkezik. Ezt a jogközösséget meg kell szüntetni. Nagyon helyesen utal a törvényjavaslat arra, hogy lehetőleg egyességileg , kell a jogközösséget megszüntetni, sőt e tekin1 tétben közjegyzői ejárást is ír elő. Ha azonban egyességileg nem lehet megoldani a kérdést, akkor a törvényjavaslat azt mondja, hogy a bíróság dönt a perenkívüli eljárás szabályai szerint. Méltóztassanak jól ügyelni arra a szóra, hogy »perenkívüli eljárás« szabályai szerint. Ismerjük a peres eljárást és ismerjük a perenkívüli eljárást. A peres eljárás garanciákkal, a 1936. évi március hó 27-én, pénteken. 32Ô legtöbb garanciával van ellátva, a perenkívüli eljárás kevesebb garanciával. Hiszen, ha a perenkívüli eljárás ugyanazokkal a garanciákkal lenne ellátva, mint a peres eljárás, akkor nem kellene bifurkációt végezni. De ettől eltekintve, nagy baj az, hogy nálunk a perenkívüli eljárás nincs egységesen kodifikálva. Nálunk van 10, 15, 20 — ha akarom — 25-féle perenkívüli eljárás. Melyiket fogjuk tehát alkalmazni? Mindegyikben más és más fellebbezési-fórumok vannak és más eljárások. Még egy nagy jogi aggályom van ez ellen: a tudomány megállapításai, de tételes törvényünk, az 1911:1. tc.-nek határozott rendelkezései szerint is jogerőre, anyagi jogerőre nem emelkedhetik más, csak az, amit keresetileg érvényesítettek, mint jogot. A nem keresetileg érvényesített jog anyagi jogerőre nem emelkedik. Ez azt jelenti, hogy valaki tulajdonos lesz perenkívüli eljárás folytán és 15—20 év múlva perrel támadhatják meg s esetleg meg is nyerhetik a pert. Helyes, hogy a törvényjavaslat kiterjeszti a hitbizományi birtokosnak eltartási kötelezett•ségét, szemben a mai joggal, mert elődje özvegyének is kell tartásdíjat fizetni, továbbá a leszármazóknak, stb. Itt azonban ismét azt rendeli a törvényjavaslat: ha nem jön létre egyesség, a bíróság ugyancsak perenkívüli eljárás mellett határoz. Ez egészen ellentétben áll a mi jogfejlődésünkkel. A mi jogfejlődésünkben a gyámi törvény 1877-ben úgy intézkedett, hogy a gyermekeknek szülőik iránt vagy a szülőknek gyermekeik iránti tartáspere az árvaszékhez, tehát közigazgatási hatósághoz tartozott, még pedig perenkívüli eljárás mellett. Ezt azonban a törvényhozás az 1912 : LIV. tc.-ben megváltoztatta és kimondotta, hogy minden tartási per — nemcsak a törvénytelen gyermekek tartása, de a törvényes gyermekek tartása is — bírósághoz tartozik, kontradiktórius peres eljárás szabályai szerint. Csak egyetlenegy eset van: ha a házastársak különváltan élnek, de a házassági bontóper még megindítva nincs, mert ekkor tekintettel arra, hogy a közös gyermekek eltartásának kérdésében is kell határozni, az árvaszék határoz ideiglenesen az eltartás és a tartásdíj tekintetében. A törvényjavaslat véglegesen úgy intézkedik, hogy perenkívüli eljárással döntsön a bíróság necsak a tartási kérdésekben, de még a kiházasítási kérdésekben is. Helyes intézkedése a törvényjavaslatnak az, hogy az estben, ha a felszabadult vagyont patron átusi terhek terhelik, addig '. nem engedi, hogy az új tulajdonosok nevére írassék a birtok, amíg nincs meghatározva, hogy e patronátusi joghoz ki és mennyiben fog hozzájárulni. Ez nagyon rendben van. Ha azonban nem tudnák megegyezni, akkor a törvényjavaslat szerint a magyar királyi vallás- és közoktatásügyi miniszter fog dönteni ezen tisztán magánjogi kérdésben. Nem tudom, hogy r

van-e még a Corpus jurisban eset, ahol tisztán kizárólag magánjogi vitás kérdésekben a végrehajtó hatalom dönti Nem tehetem magamévá a törvényjavaslatnak a következő intézkedését sem. A felszabadult vagyon elidegenítési és terhelési tilalommal láttatik el, annakellenére szabad az elidegenítési és terhelési tilalom alatt lévő földbirtokokat földbirtokpolitikai célokra eladni — az átszállás előtt. Helyesen mondja a törvényjavaslat, hogy akkor az eladott földbirtokok i vételára helyettesíti a földbirtokot és az a 53*