Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-19

ââô Az országgyűlés felsőházának 19. ütéi bői származó rokonok, akiknek elővételi és öröklési joguk volt erre a birtokra vonatkozólag. Sok rokonvonás van tehát az ősiség és a hitbizományi intézmény között a kötöttség szempontjából. A múlt század reformtörekvéséi a 30-as években nem voltak kedvezők a hitbizományi rendszerre. De nem is lehettek, 'mert hiszen ezek a reformtörekvések odairányultak, hogy az ősiségtől szabaduljunk. Az akkori hatalmas államférfiak, — mint Széchenyi István, Deák Ferenc, Kossuth Lajos — nem szimpatizáltak és nem is szimpatizálhattak a hitbizománnyal, hiszen azt gondolták, ha sikerül az a törekvésük, hogy az ősiségét eltöröljék, nem akarják, hogy olyan intézmény maradjon fenn, amelyben a kötöttség szempontjából sok rokonvonás van az ősiséggel. Éppen ezért a múlt század reformtörekvéseire való hivatkozás engem nem győz meg arról, hogy emiatt a hitbizományi intézmény eltörlendő lenne. Nem oszthatom tehát azoknak a felfogását, akik azt mondják, hogy a hitbizományi intézményt el kell törölni. En a hitbizományi intézmény fentartása mellett vagyok, azonban bizonyos módosításokkal, nevezetesen a túldimenzionálás iránt foglalok állást és az .ellen a nagy igazságtalanság ellen, amely az örökösödés szempontjából előállott és előállhatott az alapító egyoldalú intézkedése következtében. Ha a hitbizományt eltöröljük, akkor igen sok értéket veszítünk el nemzeti és faji szempontból, ami nagyon meggondolandó. Tökéletesen igaza van a törvényjavaslat indokolásának, amikor azt mondja, hogy (olvassa): »a nagy történelmi múlttal biró családok gazdasági erejének megtartása maga is fontos nemzeti érdek«. Igen, ez nemzeti érdek, mert ezeknek a családoknak a körében kifejlődött a hagyomány, a faji érzés, úgyhogy jó lélekkel mondhatjuk, hogy a »splendor famíliáé« nem üres jelszó volt,^ hanem valósággal létezett, hatott és előmozdította a közjót. A főnemesi osztály értékelését is hevonják az akörül folyó vitába, hogy legyen-e hitbizomány, vagy pedig ne legyen? Azt gondolom, hogy ez a kérdés egyáltalán kikapcsolandó lenne, hiszen nemcsak a főnemesség van feljogosítva hitbizomány alapítására, hanem mások is, akiknek ehhez, van anyagi erejük. Az arisztokráciának, mint minden osztálynak, lehetnek, voltak is és vannak is gyengéi és hibái, emellett azonban nagy érdemei is vannak s ezért nem objektív bíráló az, aki az éremnek csak az egyik oldalát tekinti és nem veszi figyelembe, hogy mi van az érem másik oldalán. A demokráciának is vannak kinövései, ezeket a kinövéseket is iparkodunk megnyesni, elfojtani amennyire lehet, a demokratikus intézményeket azonban fenntartjuk, senki sem akar ezekkel szembeszállni és nem akarja azokat megszüntetni. Ha nyilt szemmel nézünk körül a világban, iákkor megállapíthatjuk, hogy volt sok nagy családi hitbizomány, amely valóban a tudománynak, a művészetnek a tűzhelye volt, amint erre nagyon helyesen mutatott rá tegnap Somssich ő nagyméltósága. Azt mondom tehát, hogy nem hiba az, ha az országban kötött birtok van, sőt bizonyos tekintetben szükséges, hogy a birtok egy része kötött legyen, de természetesen a kellő határok között. A jogfejlődés sem mutat a kötöttséggel való szakítás felé. A háború után alakítottuk meg a vitézi telkeket, a hadi telkeket, a családi birtokokat stb., amelyek anind a köw 1936. évi március hó 27-én, pénteken. töttségen alakulnak. A reformnak azonban, hogy üdvös és helyes legyen, úgy kell alakulnia, hogy a. felszabaduló 'birtokokon minél több életerős, új exisztenciát teremtsünk, amelyek a nemzeti termelésben lényeges tényezők lesznek, továbbá hogy — amint már mondottam — lehetőleg enyhítsük a hitbizomány kizárólagos egyéni utódlásában a többi családtaggal szemben rejlő igazságtalan elbánást. Ez egy fontos jogi szempont. Ha végigolvasom a törvényjavaslatot, akkor megelégedéssel állapíthatom meg, hogy ez a törvényjavaslat nem törekszik vagyonpolitika érvényesítésére, hiszen a törvényjavaslat fenntartja a hitbizomány intézményét — a régiekre vonatkozólag az erdőket a m aguk t egészéiben, fenntartja a kastélyokat, fenntartj épületeket és fenntartja az ingó hitbizományt. A törvényjavaslat törekvése földbirtokpolitikai célok elérése és elsősorban a földbirtok cseréjének és helyesebb megoszlásának előmozdítása, lehetővététele. Ennek a törvényjavaslatnak előnyéül tudom be azt, hogy nem radikális, nem forradalmi természetű, inkább konzervatív jellegű, fenntartja a mai jogi institúciókat, a magántulajdon rendszerét és átvezet 'bennünket a szigorú kötöttség rendszeréből az enyhébb kötöttség világába. Természetes, hogy a túldimenzionáltság, amely ma isok hitbizomiáinynál megvan, nem helyes. Altalábanvéve a latifundiumok nem kívánatosak, ha szabad kézben vannak is, mert a gazdasági és a szociális

1 veszélyek csiráit leginkább itt találjuk meg. Találkoztam olyan felfogással is, a képviselőházban is kifejezést adtak ennek a felfogásnak, hogy a törvényjavaslat nem elég radikális. Ez nem hibája, ellenkezőleg egyik előnye a törvényjavaslatnak. Előnyét látom a törvényjavaslatnak abban is, hogy .a középosz- > tály felsegítését elő fogja mozdítani, mert azt hiszem, hogy azok a vagyontömbök, amelyek fel fognak szabadulni, a középosztály mai nagyon nehéz helyzetének javítását nagymértékhen lesznek alkalmasak előmozdítani. Ne áltassuk azonban magunkat, ne legyünk túlságosan optimisták, hogy ha meg is alkotjuk ezt a hitbizományi reformot, akikor a földbirtokkérdés összes bajait •megoldottuk. Nagyon kevés ugyanis az a föld, amely most felosztás a,lá kerül. Azt tartom azonban, hogy a jó cél felé az első lépés is jobb, mintha látjuk a jó célt és az első lépést sem tesszük meg. A kötöttség terjedelmének megállapítására vonatkozólag az eredeti törvényjavaslatban olyan rendelkezések voltak, amelyeket soha nem tudtam volna elfogadni, t. i. hogy a, bíróság véleménye alapján az igazságügyi kormányzat döntsön ebben a kérdésben. Lehetetlen állapot lett volna, hogy a végrehajtó hatalom .Ítéljen olyan kérdésekiben, amelyekben az első fokon a független bíróság már leadta, a maga vótumát. Ezt azonban a képviselőházhan helyesen^ megváltoztatták akként, hogy a kötöttség terjedelme tekintetében a hitbizományi bíróság fog dönteni. A legnehezebb kérdések egyike nézetem szer , rint az, hogy a felszabaduló vagyon tulajdonképpen^ kinek jusson? Nem olyan egyszerű ez a ^kérdés, mert összefügg azzal, hogy tulajdonképpen ki is a tulajdonos a hitbizománynál. Ha ezt a kérdést helyesen akarjuk felfogni és taglalni, akkor egy-két pillantást kell vetnünk úgy a hitbizományi birtokosra, mint pedig a