Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-19
Az országgyűlés felsőházának 49. ülése 1936. évi március hó 27-én, pénteken. gróf Széchenyi Bertalan és Beöthy László elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. - A családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Pap József, Szontagh Jenő, Prónay György báró, Keszthelyi Gyula, Lázár Andor igazságügyminiszter, Széchenyi Aladár gróf. - A vasutak és csatornák összpontosított telekkönyvezésére vonatkozó jogszabályok módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat. Ismertette : Bethlen Pál gróf jegyző. - A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. - Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A hormány részéről jelen volt : Lázár Andor. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 5 perckor.) (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Bezerédj István, a felszólalók jegyzésére pedig gróf Bethlen Pál jegyző urat kérem fel. Bemutatom Sesztina Jenő felsőházi tag levelét, amelyben bejelenti, 'hogy a Kormányzó Ür ö Főméltóságának 1935. évi november hó 30-ik napján kelt legfelsőbb elhatározása alapján magyar nemességének és nagybákai előnevének érintetlenül hagyása mellett neve Se&ztina-Nagybákay névre változott. A bejelentés kiadatik az igazoló bizottságnak. Bemutatom a m. kiír. közigazgatási bíróság elnökének átiratát, amelyben értesít, hogy az 1936:111. te. 23. §*a értelmében alakított kir. és orsz. legfőbb fegyelmi híróság tagjai a m. kir. közigazgatási bíróság részéről a következők lesznek: Majzik Viktor, dr. Bothos Gyula, dr. Szász Béla tanácselnökök, dr. Székács Aladár, dr. Tóth Ferenc, dr. Poich Félix, dr. TorzsayBiber Gyula, Bálás Kornél, dr. Endes Miklós, dr. Bodó Farkas, dr. Tholt József és Szentpály Sándor ítélobírák. Tudomásul szolgál. Napirend szerint következik a közjogi és törvénykezési, közgazdasági és közlekedésügyi, valamint pénzügyi bizottságok együttes jelentése alapján »a családi hitbizományról és a hitbizományi kisbirtokról« szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Pap József őméltósága. Pap József: Nagyméltóságú Elnök Ür! M. t. Felsőház! A tegnapi ülésen az előttem szólott t. felsőházi tag úr felhívta a kormány figyelmét arra, hogy mennyi materiális és. mennyi morális erő van a magyar földben és figyelmeztette a kormányt arra is, hogy ezekkel az erőkkel és értékekkel úgy sáfárkodjék, hogy abból mentől több haszon fakadjon az egész országra és mentől több magyar emberre. Teljesen osztom a t. előttem szólónak ezt a felFELSÖHÁZI NAPLÓ I. fogását és én magam is ebből a szempontból kivánom vita tárgyává tenni a szőnyegen lévő törvényjavaslatot. A családi hitbizomány intézménye körülbelül 250 év óta áll fenn. Mennyire változtak ez alatt a hosszú idő alatt a viszonyok, a körülmények, az egyes családok, az egyes családoknak vagyoni körülményei, a gazdasági rendszerek, az államnak és társadalomnak célkitűzései. Mindezek szükségessé teszik azt, hogy ezt az intézményt revizió és reform tárgyává tegyük, annyival is inkább, mert ez egy kivételes, a rendes törvényektől eltérő, kedvezményes intézmény. Nem 10 év előtt és nem 20 év előtt mutatkozott a vágy a reform iránt, hanem 100— 150 évvel ezelőtt, de mindig voltak olyan akadályok, amelyek lehetetlenné tették a reform megvalósulását. Most azonban a trianoni békeparancs folytán, nézetem szerint, elkerülhetetlenné vált, hogy behatóbban foglalkozzunk a földbirtokpolitikával egyáltalán és ennek kapcsán a családi hitbizomány kérdésével is. Hiszen területben elveszítettük az ország kétharmadát, a kötött birtok mennyiségének nagysága azonban csak Vs-dal lett kevesebb. Az első kérdés az, hogy milyennek kell lennie a reformnak: vájjon szakítsunk-e általában a hitbizományi intézménnyel, vagy pedig tartsuk fenn az institúciót, mint ilyet, de reformáljuk a változott, állami, gazdasági, társadalmi és földbirtokpolitikai szempontoknak megfelelően 1 ? Sokan azt hozzák fel a hitbizományi intézmény ellen, hogy nem magyar intézmény, csak importáltatott, tehát már ezért sem kell fenntartani. Igaz, hogy nem magyar intézmény, de az is igaz, hogy ez az intézmény beleélte magát jogrendszerünkbe. Beleélte magát azért, mert nálunk az avicitás, az ősiség rendszere állott fenn és az sok tekintetben hasonló kötöttséget mutatott fel a hitbizományi rendszerrel. Az avicitás szerint az ősi vagyon tulajdonképpen a nemzetség vagyona volt, az adományozott birtok felett pedig nem lehetett szabadon rendelkezni, annak gátat vetett a királyi jog, a ius regium. A családi ősi birtokot nem lehetett elidegeníteni, sőt öröklés tárgya sem lehetett, mert ott voltak a vér- és jogközösség53
