Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

326 Az országgyűlés felsőházának 18. ülése eladott —ha jól emlékszem — 4500—4600 hol­dat kitevő novai uradalom helyett egy újabb ingatlant vásároljon és ezzel tulajdonképpen hét év múlva a holtkézi kötött birtok számát szaporítsa, akkor ezt a püspökséget ma nem­csak szanálni, de egyáltalában anég fenntartani sem lehetne. így elveszett ennél a püspökség­nél másfélmillió aranykorona, úgy elveszett volna két és félmillió aranykorona és olyan csekély ingatlan maradt volna, amelyből egy nemesi kúriát szűkösen, de a püspökvárat semmi esetre sem lehetett volna fenntartani tengernyi kulttírális kötelezettségével. Általábam mélyen t. Felsőház, ha az utóbbi 8—10 esztendő jelenségeit vizsgáljuk a földbirtokpolitika terén és azt, hlogy a» élet s azok a törvények, amelyeket ani alkotunk, hogyan egyeznek egymással, akkor ez a vizs­gálat fokozott óvatosságra köteleiz bennünket A nagy Apponyi Albertnek például a csehektől átmentett vagyonának roncsaival keit várme­gyét kellett végigvándorolnia, mire végre sze­rény otthonhoz juthatott. Kehida is újra szere­pel a magyar birtokpolitikában. A Sziéchenyi­örökösök uitán másod-, harmadkézben, a föld­birtokrei orminál erősen megcsonkítva újra gazdát cserél és nem veheti meg az, új Magyar­ország megalapítója, akkori miniszterelnöke, Bethlen István gróf, pedig nem volt akkbr sem és nincs ma sem — hogy saját sizaviait idéz­zem — egy talpalatnyi földje sem ebben az országban, mert mindene odaveszett Trianon­nál — egy előzetes^ gazdasági albizottsági ha­tározat folytán. Paragrafus ugyan nem tiltja, de nem veheti meg, mert akkor meggyanú­sítják. Vagy idézhetem például József királyi herceg ő fenségének azt a nagyon nagy anyagi áldozatát, amelyet a békeszerződés folytán ho­zott ő, akinek legendás hősiessége még évszá­zadok multán is élni fog a magyar nép ajkán és aki e mellett még a báníkuti uradalomnál, — amint ezt az akadémiai elnökségével (kapcso­latosan is felhozták — másodszor alapította 1936. évi március hó 26-án, csütörtökön. meg a magyar búzának világhírnevét, mégis a földreformmal annyi anyagi áldozatot kényte­len hozni, mint nagyon kevesen mások, mert ezt meg viszont más paragrafus írta így elő. De nem folytatom felszólalásomat, mélyen t. Felsőház, (Halljuk! Halljuk!) az idő is pon­tosan két órára érkezett el és teljesen tudatá­ban vagyok annak, hogy a törvényjavaslatnak szigorúan véve egyik szakaszához sem szóltam hozzá, de ezt átengedem a nálamnál hivatot­tabbaknak és a jogászoknak. Nekem csak mint gyakorlati gazdának volt kötelességem fel­hívni úgy a kormánynak, mint az illetékes kö­röknek és minden törvényhozónak a figyelmét arra, hogy minő anyagi és erkölcsi érték van évszázadok óta a magyar földben felhalmozva. (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) Ezt az értéket okszerűen konzerválni, annak áldásaiban mi­nél több embertársunkat részesíteni első köte­lességünk, de ezt a kincset vásári zajba vinni, azzal könnyelműen kockázni nem szabad. (Úgy van! Úgy van!) A törvényjavaslatot általánosságban elfo­gadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: T. Felsőház! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket holnap, március hó 27-én, pénteken délelőtt 10 órára tűzöm ki, amelyen folytatni fogjuk a mai napirendre felvett és még le nem tárgyalt törvényjavasla­tok és jelentések tárgyalását. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvé­nek felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőköny­vet felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyvző (olvassa a jegyző­könyvet). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 2 óra 3 perckor.) Hitelesítik : Erdőhegyi Lajos s. h. gróf Endrődy Sándor s. h. naplóhitelestto-bizottsági tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom