Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-18

320 Az országgyűlés felsőházának 18. ülése veheti a kezébe. (Ügy van! Ügy van!) Ismerek egy másik hitbizományi birtokost, akinek ugyan volt szabad vagyona, de a Felvidéken, s a csehek elvették tőle. Ennek is van egy fia és négy leánygyermeke, akik közül még foozzá az egyik béna. Az a fiú természetesen örökli a hitbizományi, és miután szabad rendelkezés alatt levő vagyon nincs, a négy leánygyermek szintén koldustarisznyát akaszthat a nyakába. Ezek nagy igazságtalanságok. Ne méltóztassanak megfeledkezni arról, hogy éppen ezek az esetek, amelyeket itt most felhoztam, bizonyítják azt, hogy mi az általánosan elfogadott és a felülről hirdetett védelmét a többgyermekes családoknak ebben a javaslatban nem találjuk meg, sőt ellenkezőleg', méltóztassanak észrevenni, hogy itt éppen a többgyermekes családokat nem, hogy nem támogatjuk, hanem egyenesen megbüntetjük. En tehát kérem a t. igazságügyimiiniszter urat, méltóztassék az én beadandó módosításomat elfogadni, amely abból áll, hogy a 11. és 12. §-ofcban mondjuk kis hogy azok a jelenlegi' hitbizományi birtokosok, akiknek legalább három törvényes

1 gyermekük van, a kötöttség alól felszabaduló vagyonnak egyötödrészével, •amelyet különiben az oldalág kapna meg, szabadon rendeke'zhessenek. (Helyeslés a jobboldalon.) Világos, hogy azok a többgyermekes hitbizományi birtokosok ezt az egyötödrészit azon leánygyermekeikre fogják hagyni, akiket a Képviselőház igazságtalan intézkedése a kötöttség alól felszabaduló vagyonból egyszerűen kizárt. Azt 'hitszem, hogy ezzel a módosításommal a javaslatban lévő mindkét igazságtalanságot éliminaijuki» jóvátesszük, nem sértünk meg vele semmiféle érdeket, és még a Képviselőház ezen igazságtalan határozatával sem fogunk ellentétbe jutni. Azért tehát kérem a t. Felsőház tagjait, méltóztassék • ezt a módosításomat pártolni és elfogadni, mert ez százszázalékig igazságos ügy. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A t. igazságügyminiszter urat ismételten t kérem, ne méltóztassék elzárkózni e módosításom elől és ne méltóztassék azzal érvelni, hogy módosításODH elfogadása esetén a javasllatot vissza kell küldeni a Képviselőházhoz, mert ez az érvelés nem állja meg a helyét. Azt hiszem, nem lesz tréfa, ha egyszer a Felsőház akarata érvényesül. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik gróf Somssieh László őnagyméltósága. Gróf Somssieh László: Nagyméltóságú Elnök Ür! Igen t. Felsőház! Már évtizedek ^ óta kiseblb-magyoblb időközökben teszik szóvá a hitbizományi reform kérdése, részben olyan indokolással, hogy ez az intézmény teljesen töröltessék, mint olyan, amely nem felel 'meg a magyar viszonyoknak, s amely egy idegenből átvett intézény. Viszont mások azzal argumentáltak, hogy a hitbizományok területe túlnagy és ezt a területnagyságot kívánták korlátozni, mert véleményük szerint a föld kötöttsége korlátot szab a népesség szaporodásának, de egyúttal korlátot szab a föld szabadforgalmának. A hitbizományi kötöttség ellenzői közé sorozzák Deák Ferencet és gróf Széchenyi Istvánt,, ibár az előadó úr ő méltósága, úgyszintén az igaaságügyminiszter úr ő nagyméltósága is bebizonyították azt, hogy Deák Ferenc csak egy ízben -nyilatkozott a hitbizományi kö1936. évi március hó 26-án, csütörtökön. töttség gondolata ellen, Széchenyi István gróf pedig egy olyan időszakban nyilatkozott! ezen kötöttség ellen, midőn a reformgondoiatok a legnagyobb mértékiben tobzódtak. Mindazonáltal az a tény, hogy ők száz évvel ezelőtt a hitbizományi elvvel szemben állást foglaltak, azon legmélyebb tisztelet mellett, amellyel a haza bölcse és a legnagyobb magyar emléke iránt viseltetem, nem gátol meg engem abban, hogy megállapítsam, hogy száz év óta lényegesen megváltozott a magyar föld birtokosainak névsora, és pedig főként a történelmi családok rovására, továbbá, hogy a szerencsétlen kimenetelű háború teljesen megváltoztatta Magyarország világpolitikai helyzetét, midőn egy hatalmas monarchia egyik államából egy bá.r teljesen független, de csonka kis ország lett, de megváltozott ennek következtében teljesen gazdasági helyzetünk is. A súlyos gazdasági és főleg súlyos mezőgazdasági válság nyomán annyi a szabadkézből eladó birtok, hogy ez a tény, azt hiszem, bőven ellensúlyozza azt, hogy a hitbizományi birtokok nem szabad eladás tárgya. (Úgy van! Ügy van!) Mindezekre Deák Ferenc és gróf Széchenyi István annakidején nem gondolhattak és nagyon kérdéses, hogy látva mai helyzetünket, nem változtatnák-e meg akkor elfoglalt álláspontjukat. Szerintem igen fontos indokok azok, amelyek alátámasztják a hitbizományi elv további fenntartását. Ezek felsorakoztatását kívánnám a mélyen t. Felsőház szeme elé tárni a következőkben. Mélyen t. Felsőház! Szerintem szükséges a hitbizományi elv további fenntartása, mivel ez termelési szempontból fontos tényező, tekintettel arra, hogy a hitbizományi birtokok nagyrésze teljes mértékben megfelel a termelés kívánalmainak, hiszen a hitbizományi birtokok a földmívelés, a növénytermelés és az állattenyésztés "terén is, de szociális téren is nagy teljesítményeket mutatnak fel. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék csak megnézni a különféle mezőgazdasági kállításokat s különösen az évenkint rendezni szokott tenyészállatvásárt és az ezzel kapcsolatos kiállítást, akkor méltóztatik meglátni, hogy hány hitbizományi birtok szerepel ezeken kiváló termelési és tenyésztői produktumaival. Méltóztassék azt is szemügyre venni, hogy kik voltak azok a birtokosok, akik a legutóbbi kétszáz év alatt Magyarország kultúráját emelték, akik áldozatkészségükkel a művészetet támogatták s az irodalmat, a festészetet és a szobrászatot segítették. Ezek legnagyobbrésze éppen ezeknek a hitbizományi birtokosoknak a sorából került ki (Ügy van! Ügy van!), mert ezeknek meg volt erre a vagyoni képességük és a köteles s egér zietük is. (Ügy van! ügy van!) Hogy egyes hitbizományi birtokok nem töltik be a gazdasági életben hivatásukat, ez nem írható a hitbizományi kötöttség rovására, mert a belterjes gazdálkodáshoz bizonyos menynyiségü forgótőke is szükséges. És sajnos ennek a mai gazdasági viszonyok között való hiánya okozza az esetleges pangást az ilyen hitbizományi birtokokon. Ez nem írható a hitbizományi jelleg terhére, mert ez a szabad rendelkezés alatt álló birtokok egyrészénél éppen így van. (Ügy van! Ügy van!) Az, hogy a birtok kötött és hogy a meg terhelés szempontjából is bizonyos korlátok állanak fenn, bizonyos állandóságot jelent és tart fenn a tulajdon szempontjából is. Az ilyen tulajdonjogilag biztosított alaptőkével való gazdálkodás és az ottani befektetés sok-